Arról már sokat meséltél, hogy kerültél a The Voice-ba, de arról nem, hogy mit kaptál ettől a műsortól. Mivel lettél több a verseny óta?
Régóta kerestem már magamban az önbizalmat, ezt pedig megadta nekem ez a tehetségkutató. Sokáig abban a hitben voltam, hogy nem vagyok elég jó zeneileg ahhoz, hogy nyissak Amerika felé. Szükségem volt arra, hogy ezt meg merjem lépni, hogy végre bebizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok ezekre a lépésekre. Ha voltak is közben nehéz pillanataim legbelül, úgy érzem, sikerült bizonyítanom.
Már az bizonyíték volt számodra, hogy bejutottál a legjobbak közé?
Nekem már az erős visszaigazolás volt, hogy megfordult mind a négy szék. Ami utána jött, már hab volt a tortán. Eleinte nem igazán tudtam eldönteni, hogy valóban szeretnék-e versenyezni a Megasztár után, de vívódtam, és kellett a visszajelzés, hogy képes vagyok amerikai tehetségek közt is kitűnni. Sikerült, ez a tudat pedig tényleg megadja azt az önbizalmat, hogy
emelt fővel járhatok New Yorkban és Los Angelesben az utcákon.
Szuper érzés, hogy felismernek, hogy érkeznek felkérések Amerikából, és kezd kialakulni ott is egy rajongótábor.
Hasonlóan nagy a felhajtás, mint korábban a Megasztár idején?
Most is elég nagy, de teljesen más. Akkor megnyertem a műsort, pihenni sem volt időm, a finálé utáni negyedik napon már írtam alá a szerződést, és elkezdődött a munka. Most én adom magamnak a szünetet és a munkaidőt, szóval
pörgés ugyanúgy van, csak több helyen és másként.
Ha megnyertem volna a The Voice-t, akkor rögtön aláírt volna velem a Universal Music lemezkiadó, és egyetlen helyre kellene koncentrálnom, most viszont vannak felkérések különböző irodákból, menedzserektől és producerektől, és nekem kell eldöntenem, kikkel és mit szeretnék csinálni. Ez tulajdonképpen előny is, mert szabad kezet kapok, meg egyébként sem biztos, hogy annyira jó nagy kiadóhoz menni, mert akkor csak egy vagy a sok közül.
Nehéz úgy karriert építeni Amerikában, hogy közben a magyar rajongókat se hanyagold el?
A közösségi médiának hála sokkal könnyebb, mint gondolná az ember. Egyszerre mindkét nyelven kommunikálok az oldalakon, és ha véletlenül lemarad az angol vagy a magyar kiírás, már reklamál a másik fél, hogy pótoljam. Ezen túl igyekszem adni a magyar rajongóknak, hisz sokat köszönhetek nekik, és a tehetségkutató alatt is egy csapatként drukkoltak nekem. Pont ezért, amikor egy nagyon fontos fellépésem volt az egyik legrégebbi amerikai rockklubban, ahol Bille Joe és Lady Gaga is megfordult kezdőként,
elintéztem, hogy élő adásban láthassák a magyarok is.
Tipikusan olyan helyet kell elképzelni, mint amilyeneket a filmekben látni, ha itt fellépsz, az sokat segít a szakmai előrelépésben. Nem akartam, hogy ebből az itthoniak kimaradjanak, live streamben nézhették végig, mi történik a színpadon.
Mennyi időt töltesz most itthon?
Nagyjából egy hónapra jöttem haza, lesznek fellépések, és találkozom a rajongókkal is, mert tervezünk egy klubkoncertet februárra, de aztán utazom vissza, szerencsére sok lefixált fellépés vár. Eleve úgy tervezem az életem, hogy kétlaki leszek, csak így tudom egyensúlyban tartani a két karriert.
Bátorítanád a magyar énekeseket, hogy Amerikában próbálkozzanak?
Sokan nem akarnak kint próbálkozni, mert szívesebben szólnak a magyar közönséghez. Ilyen mondjuk a Wellhello, akik magyarul énekelnek, és megvan a közönségük. Nekem azért fura a helyzetem, mert én itthon is angolul énekeltem, engem így ismertek meg, és így fogadtak el. Ez elég összetett dolog egyébként, de biztosan kell hozzá sok kedv, angoltudás, szorgalom, és be kell vállalni a rizikót, ami a legnehezebb az egészben.
Mire gondolsz?
Feltettem az egész karrieremet arra, hogy kipróbáljam magam ebben a versenyben. Veszélyeztettem azt, amit éveken át felépítettem, de szerencsére nem sült el rosszul. Pedig így is lehetett volna! Mondjuk, ha nem fordult volna meg egyetlen egy szék sem, és ez megjelent volna a tévében, hát itthon biztos jókat röhögtek volna, hogy de béna vagyok.
Már kezdettől úgy tűnt, hogy a négy zsűritag szimpatizál veled. Ezt te is érezted?
Igen, de az okokat is jobban átláttam a finálé utáni buliban. Nagyon jólesett, hogy megdicsértek és tetszett nekik, amit a színpadon nyújtok, de ez egy tévéshow, itt azért más szempontok is érvényesülnek. A producerek elmondták egy-két ital mellett, hogy alapvetően jó vélemény volt rólam, de azért másként kezeltek amiatt, hogy itthon már befutott énekesnek számítok. Ők tulajdonképpen
úgy néztek rám, mint egy sztárvendégre, aki már megnyert egy nagy tehetségkutatót, Adam Levine is így szokott emlegetni,
és így is konferáltak fel a műsorban. Ez borzasztóan jólesett, és megtisztelő volt számomra, de a verseny szempontjából inkább hátrányt jelentett, mert pont a koncepció ellen ment. A The Voice ugyanis a nulláról akar felépíteni énekeseket, fejlődést akar nekik nyújtani, így rontotta az esélyeimet, hogy ezt ennyire hangoztatták.
Más versenyző is volt a mezőnyben egyébként, aki már ismert volt, de valamiért engem akartak ezzel felcímkézni. De ezt nem haragból mondom, semmi ilyen nincs bennem, mert én nem azért mentem, hogy mindenáron nyerjek, hanem hogy megismerjék Amerikában az arcomat.
Tudom, hogy mire lehetett engem használni a show szempontjából,
és miért nem mehettem tovább, de nekem a szereplés önmagában jót tett, és többet is mutatott a kamera, mint a többieket.
A zsűritagokat sikerült jobban megismerned? Milyenek voltak, amikor kiszálltak a zsűriszerepből?
Csak Adam Levine-t ismertem meg jobban, azért, mert ő engedte. Ő volt az egyetlen, aki bulizott velünk a zárópartin, a többiek vagy nem jöttek el, vagy csak odaugrottak tíz percre. Olyan egyébként, mint egy kisgyerek, amikor leállt a kamera, odajött, és mutogatta a telefonján a fényképeket. Jófej nagyon, például spontán felugrott a színpadram és dobolni kezdett, profi és laza egyszerre.
Megmaradt a kapcsolat köztetek a műsor után is?
Ez csak addig tart, amíg a műsor. De hogy is tarthatna tovább, amikor már most forgatják a következő évadot. Február 29-én már rajtol az új rész új arcokkal, nem tudnak az ilyen kapcsolatok tartósan megmaradni. Ez itthon is így megy egyébként, van egy-két kiszemelt, akinek segítenek, de nem lehet mindenkinek.
Épp elég egy énekesnek magát menedzselni és a középpontban tartani, a kapcsolatoknak pedig Amerikában millió dollárokban mérhető az értéke.
Ott még bonyolultabb ez, nem fognak csak úgy előretolni, nagyon vigyáznak arra, hogy kit hova segítenek be.
Mivel lennél elégedett, mit szeretnél elérni?
Szeretnék kiadni olyan lemezt, ami szépen megállja a helyét. Nem mondom azt, hogy nekem a következő MTV Music Awardson vagy az Emmy-gálán kell fellépnem ahhoz, hogy elégedett legyek. Persze nagyon jó lenne, de nem mennek ilyen gyorsan a dolgok. Elismert, elfogadott zenész akarok lenni, aki megél ebből. Ha a sors úgy hozza, hogy nagy sikerek jönnek, akkor boldog leszek, de tudok reálisan gondolkodni.
Az emberek hajlamosak túlgondolni a világsztár fogalmát,
és azt hiszik, hogy ha megmutattam magam a The Voice-ban, akkor legalább olyan híresnek kell lennem, mint Justin Timberlake. Nem foglalkoznak azzal, hogy zenészek ezrei keresnek dollármilliókat Amerikában, akik nem világsztárok, de profin csinálják a dolgukat. Ha nem éri el az ember, azt, amit csak nagyon kevesek, akkor azt mondják rá, hogy sikertelen volt. Ez a gondolkodás nagyon rossz, és nevetséges is, de azért tesz egy kellemetlen súlyt az ember vállára.
Biztosan vannak, akik irigyelnek, vagy csak szimplán beszólnak. Reagálsz ezekre?
Nagyon érdekes dolog, hogy amerikai portálokon ilyennel nem igazán találkoztam. Van ott is negatív vélemény, de az olyan építő kritika, amit megfogad az ember. Megmondják, hogy ez a hajlítás most nem tetszett, sokkal jobban csináltad a múltkor, vagy gyakorolj egy picit, és menni fog. Egyetlen csúnya beszólást láttam csak, az is egy magyar felhasználótól jött, aki a mondatát angolra fordította, hogy kint is lássák, hogy odaszúrt.
Rosszul esett?
Kinek ne esne rosszul?
Gondolom rajongók is vannak bőven. Sok nő bombáz üzenetekkel mostanában?
A verseny alatt volt egy csomó lány, aki a közösségi oldalakon felajánlkozott, ami kedves meg hízelgő, de nem értettem a lényegét. Jólesik, hogy szeretnek, az üzeneteknek mindig örülök, és szoktam is válaszolni rájuk, de vannak olyanok, amikkel nem igazán tudok mit kezdeni.
Milyen kint az életed, mivel telnek a napok a verseny óta?
Nagyon izgalmas időszak ez, még minden új, és próbálok építkezni. Épp lakást keresek, sokat zenélek, és a barátaimmal vagyok. A február sűrű lesz, több koncert le van már fixálva, de nagyon sok minden spontán esik be.
Itthonról nem lehet amerikai karriert építeni, ahhoz ott kell lenni.
Két éve még én is azt hittem, hogy azért van az internet meg a videók, hogy ha megtetszem kint valakinek, akkor írjon, és elinduljon valami. De nem így működnek a dolgok, ott kell lenni egy koncerten, meg kell inni egy sört a producerekkel, benne kell lenni ebben a világban. A testvérem, Linda mondogatta ezt nekem mindig, és elég nehezen hittem el. Most már látom, mennyire igaza volt, és nem tudom elégszer megköszönni neki.
Ha kapnál felkérést magyar tehetségkutató zsűrizésére, hazajönnél?
Abszolút, ha ilyen megtiszteltetés érne, egy percet sem gondolkodnék. Logisztikázni akarok a két ország között, a számomra szimpatikus lehetőségekre nem mondanék nemet. Nem olyan nagy a távolság egyébként, kilencórás repülőúthoz hozzá lehet szokni. Most itthon sokat próbálok aludni, pihenni, de hétvégén lesz egy tévés feladatom, arra készülök már fejben. Mindig ilyen vagyok, ha van előttem valami fellépés vagy szereplés, már nem is megyek nagyjából sehova, koncentrálok és készülök.
Minden fellépés más, jó ha az ember kicsit izgul előtte.
A híres zenészek egyébként mind azt mondják, hogy az a jó, ha van benned az izgalom, mert ha nincs, akkor már túl beképzelt vagy.
Figyelsz arra, hogy ne legyél az?
Nem kell figyelnem, mert túlságosan kishitű vagyok ahhoz, hogy beképzelt legyek. Sokan mondják is, hogy ez a probléma velem.
Bevállalnál még egy tehetségkutatót külföldön?
Nem tudom, nem hiszem, hogy újra felbukkannék valahol ilyen szerepben. Több versenyző is javasolta az elmúlt időszakban, hogy jelentkezzek az American Idol-ba vagy az X-Factor-ba, de nem szeretnék. Most kicsit kidugtam itt a fejemet, megismertek az emberek, és nem azon fog múlni a karrierem, hogy hol szerepelek, hanem, hogy milyen a zeném. Egyeztetek épp egy kiadóval, valószínűleg hamarosan hallhatóak lesznek az új dalaim. Sajnos kicsit lassabb ez a folyamat Amerikában, mint itthon, amikor rögtön meg tudtam osztani egy dalt a közönséggel.
Úgy érzem, kinőttem a tévés tehetségkutatókból,
túl sok a szabály egy ilyen show-ban, megmondják, mit egyél, mit igyál, és mikor aludjál, van egy lakótársad a hotelszobában, és a versenyhelyzet is stresszes. Büszke vagyok rá, hogy megcsináltam, de más utakat tervezek.