A magyarok bukdácsoltak, egy transzszexuális nyert az Eurovízión

Televíziós kísérletként indult, mára jelentős nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát az Eurovíziós Dalfesztivál, olyan országokban is közvetítik, amelyek nem is vehetnek részt a versenyben. Első alkalommal 1956-ban rendezték meg, azóta sok minden történt a fesztiválon, a legemlékezetesebb pillanatokat egy többrészes cikksorozatban idézzük meg – ez a harmadik rész.

Az Eurovíziós Dalfesztiválról szóló cikksorozatunk első részét itt, a másodikat pedig itt találja, most 1986-tól folytatjuk az érdekes momentumokkal. Ebben az évben hangzott el az ötszázadik versenydal – a Luxemburgot képviselő Sherisse Laurence-től a L’amour de ma vie –, és ekkor állt színpadra a fesztivál történetének legfiatalabb nyertese, a tizenhárom éves Sandra Kim.

A hihetetlen magabiztossággal és elnagyolt válltöméssel szereplő belga lány egyébként tizenötnek mondta magát, a rekordja azonban így is, úgy is megdönthetetlen, hiszen 1990 óta a verseny korhatáros, tizenhat év alattiak nem indulhatnak rajta.

1987-ben versenyzett addig a legtöbb ország, már 22-en mérettették meg magukat.

Végül az ír Johnny Logan nyert, aki az első duplázó volt, már 1980-ban is az ő győzelmével végződött a fesztivál. 1987-ben a Hold Me Now-val hasított, megelőzve a német Lass die Sonne in Herz-t, amelyet a magyar származású Laszlo Bencker, született Szűcs László hangszerelt.

Az 1988-as döntőt Céline Dion nyerte, de amúgy is színes volt a mezőny, fellépett egy anya-lánya páros, egy énekesnő pedig nyolc hónapos terhesen állt színpadra. Egy korábbi műsorvezető is visszatért, csak épp más szerepben: az 1979-es fesztivált levezénylő Jardena Arazi ezúttal versenyzőként volt jelen, hetedik lett.

Dion ekkor még nem volt világsztár, az áttörést a következő év nyitódalával érte el,

az 1989-es Eurovízión volt a Where Does My Heart Beat Now premierje.

Ebben az évben indult egy tizenkét és egy tizenegy éves gyerek is, a nézői tiltakozásokra reagálva állította fel a versenyt rendező EBU (European Broadcasting Union) a már említett szabályt, a következő évtől már nem indulhattak tizenhat év alattiak.

Az 1990-es versenynek már saját kabalafigurája is volt, Eurocat. Több dal is reflektált ekkor az Európában zajló politikai eseményekre, a norvég és az osztrák számot a berlini fal ledöntése ihlette, a győztes olasz dal, Toto Cutugnótól az Insieme: 1992 pedig az egységes Európáról szólt.

Cutugnónak aztán a Rómában rendezett, 1991-es döntőn is fontos szerepe volt, ő lett a műsorvezető Gigliola Cinquettivel együtt, aki szintén nyert már Eurovíziót, 1964-ben. Az 1991-es előadások közül a görög váltott ki nagyobb visszhangot, miután a zenekar hibája miatt nem sikerült a legjobban – innentől kezdték el sokan forszírozni, hogy a zene inkább felvételről szóljon, ez azonban csak 1999-ben valósult meg.

1992-től 1996-ig elég unalmasan telt az Eurovízió, legalábbis ha a győztesek nemzetiségét nézzük, az ekkor rendezett öt döntőből ugyanis négyet az írek nyertek, csak 1995-ben került az élre Norvégia.

Ez az időszak viszont nekünk, magyaroknak nagyon is fontos volt, hiszen a rendszerváltás, a Vasfüggöny megszűnése után már mi is próbálkozhattunk a versenyen.

Először 1993-ban indultunk, Szulák Andrea képviselt volna minket,

de elbukott az akkori kieséses rendszerben, az írországi Millstreetben rendezett döntőre már nem jutott ki. Ez volt a versenydala:

A következő évben azonban már annál nagyobbat robbantunk, Bayer Friderika negyedik lett a Kinek mondjam el vétkeimet? című dallal, magyar versenyző azóta sem ért el ilyen jó helyezést az Eurovízión. Hallgassa meg, akkoriban mivel tudtunk labdába rúgni:

1995-ben Szigeti Csabát küldtük, de a huszonhárom indulóból huszonkettedik lett, a következő évben Delhusa Gjon be sem jutott a döntőbe. 1997-ben a V.I.P. tizenkettedik lett, az 1998-ban induló Charlie azonban már csak a huszonharmadik a huszonötből – ez aztán évekre elvette a kedvünket, legközelebb csak 2005-ben próbálkoztunk a NOX-szal. Szigeti Csabára egyáltalán emlékszik még valaki?

Az 1994-es versenyt egyébként – ahol Friderika negyedik lett – a norvég Secret Garden nyerte egy olyan számmal, amelyet eredetileg instrumentálisnak szántak, csak az EBU kötelezte őket, hogy írjanak a zenére valamilyen szöveget is. 24 szóból megoldották, a verseny történetében így a Nocturne-ben volt eddig a leghosszabb az instrumentális rész.

A következő emlékezetes győztes 1998-ban állt színpadra: akkor az izraeli Dana International nyert, aki az első transzszexuális előadóként indult a versenyen. Megmondta volna, hogy eredetileg férfi volt?

1999 nem csak az élő zenekari kíséret eltűnése miatt volt fontos év az Eurovíziós Dalfesztivál történetében, ekkor oldották fel az 1977 óta érvényben lévő nyelvi korlátozást is – vagyis az előadóknak innentől kezdve nem kellett feltétlenül az általuk képviselt ország valamely hivatalos nyelvén megszólalniuk. Ez természetesen elsősorban az angol nyelvű előadásoknak adott teret, a svéd Charlotte Nilsson is egy Take Me to Your Heaven című számmal nyert.

2000-ben ismét új korszak indult, ekkor jelent meg először hivatalos CD a versenydalokkal, de ami később meghatározóvá vált, hogy ebben az évben lehetett először interneten is követni a versenyt. A továbbiakról cikksorozatunk negyedik, befejező részében olvashat majd, 2001-től folytatjuk az Eurovízió történetét.