Felméri Péter: A feleségem jó poénforrás

Felméri Pétert nagyon izgatja az űrkutatás, az űrutazás, de ha a közönség nem vevő az ezzel kapcsolatos poénokra, akkor nem emlegeti annyit a Mars-missziót és az űrhajókat az előadásában. Feleségéről csak olyan sztorikat mesél, amit előre egyeztettek, nem mindig örül annak, ha kora reggel viccekkel szórakoztatják a metrón, és csak részben tartja magát celebnek. Önálló estje Majd én megmondom! címmel kerül a Comedy Central képernyőjére - erről is mesélt az Origónak.

• Új sztorikra vágyik, de a friss anyagokhoz idő kell.
• Ha nem nevetnek egy viccen, nem erőlteti, ha kell, témát vált az előadás közben.
• Volt olyan sztori, amire azt mondta a felesége, hogy ezt légyszi ne.
• Tabukat a tematikus esten hoz csak szóba, a Dumaszínházban egy átlagos előadáson sok felszisszenés lenne.

Hamarosan képernyőre kerül önálló ested Majd én megmondom! címmel. Új anyagról van szó, vagy egy Felméri best of-ot láthatnak a nézők?

Egy folyamatosan frissülő, alakuló egyveleg, amelyben vannak régebbi blokkok is, de igazából egy best of-szerűség. Soha nem adtam ezt még így elő egyben, kimondottan erre az előadásra, a tévéfelvételre készült. Volt saját estem már Majd én megmondom! címmel, de azóta bekerültek újabb poénok, aktualitások.

Így, hogy lemegy a tévében, előadod még, vagy a felvétellel elbúcsúzol tőle?

Megpróbálok új sztorikkal fellépni. Egyrészt a tévés szerep és az ismétlések miatt, másrészt mert én is újakra vágyom. Vannak olyan friss anyagok, amiket most nem mondtam el, azokat direkt a következőbe szánom, és vannak olyanok, amiket itt elkezdtem, de építek még rá következőket. Szeretnék újítani és frissebb sztorikkal fellépni, ez az anyag most parkolni fog. De ez egy kemény munka, kell idő, amíg összeáll egy új est.

Egy darabig most parkolni fog ez az anyag Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mi inspirál, az elhangzottak saját sztorik?

Mind velem történtek, amit elmesélek. Elmondom, hol jártam, mit olvastam, milyen videót néztem meg, vagy mondjuk milyen érdekességet találtam az űrkutatásról.

Ez személyes kedvenc témád?

Engem nagyon izgat az egész, nem is a csillagászat és a csillagképek, hanem inkább a technikai része. Hogy jutnak fel az űrbe, mivel mennek fel, milyen lehetőségek vannak a jövőben, követem a Mars-missziókat, engem ez régóta foglalkoztat.

Felméred, hogy a közönség melyik poénokat veszi? Mondjuk azt, hogy az űrkutatásos vicceken mennyire nevetnek?

A témaválasztás úgy néz ki, hogy én kitalálok valamit, megírom, elmondom, a közönség pedig, mint egy jó kritikus, visszajelez. Nagyon egyszerű: ha nem tetszik, nem nevetnek alapon közvetítik, hogy meghagyjam-e azt a poént, vagy ne. Sokat számít a reakciójuk, erre nagyon figyelek, és

nincs olyan téma, amit mindenáron erőltetek.

Amit szeretek, és úgy érzem, poénos, azt próbálom úgy alakítani, és addig csűrni, csavarni, míg úgy tudom tálalni, hogy az másoknak is vicces legyen. Olyan nincs, hogy valami nem megy át, de erőltetem. Ha nem nevetnek rajta, akkor hagyom, hisz a közönség a zsűri.

Amin nem nevetnek, azt nem erőlteti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Izgulsz amiatt, hogy egy új poénon nevetnek-e?

A friss anyagok mögött, amiket az ember otthon megír, és először mond egy színpadon, abban ott van ez a félelem, a jóleső feszültség. Kitaláltam valami újat, kérdés, hogy mit szólnak hozzá? Érdekes, ahogy ez alakul.

Mennyiben improvizálás, és mennyiben forgatókönyvszerű az előadásod?

Mivel most tévéfelvétel volt, és nagyon sokat kellett beszélni, mindent előre megterveztem. Általában egy stand-up előadás 30-40 perc, most felvettünk 80-at, szóval eléggé speciális az eset. Az év többi részében megvan a játék a színpadon, általában a helyzettől függ, hogy milyen témákat vetek fel. Ha veszik, akkor nyomom még, belemegyek mélyebben, ha nem, akkor közben váltok.

Mindig fel kell mérni, hogy mi állja meg a helyét.

Többször említetted a feleségedet, ő mit szól ahhoz, hogy szereplője ezeknek a sztoriknak?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy elfogadja. Most is megkérdeztem tőle, hogy ez így mehetne-e, vagy korrigáljak rajta, és mondjam máshogy. Nagyon nyitott egyébként, általában simán belemegy, de olyan sosincs, hogy direkt ő kéri. Volt olyan, amire azt mondta, hogy légyszi ne. Nyilvánvalóan része a színpadi anyagomnak, mert arról beszélek, ami velem történik, ő pedig nap mint nap ott van mellettem. Sok közös történetünk van, ezért kerül elő sokszor. Nagyon jó poénforrás, és nagyon jó poénadó, ha ő lát valamit, akkor megosztja velem, és azt is viszem a színpadra.

Mindig felméri, mi állja meg a helyét Forrás: Nánási Pal

Van számodra tabu, olyan, amiből nem csinálsz viccet?

Nem jellemző, erre van egy speciális estünk, aminek Tabuk nélkül a címe, Csenki Attila, Benk Dénes és én vagyunk benne, de olykor feltűnik Litkai Gergő és Tóth Edu is. Pont azért találtuk ki, hogy egyértelmű legyen a közönségnek: itt olyan dolgok is elhangoznak, amikről általában nem beszélünk. Tudják az emberek, hogy olyan témákat szólaltatunk meg, amit általában szokás tabuként kezelni. Ilyen például a vallás vagy a melegek helyzete, ezekből is lehet jó vicceket csinálni, de ha eljön egy ember a Dumaszínházba egy sima fellépésre, és ilyet hall, akkor esetleg húzza a száját. Itt ki van téve, hogy tabuk kerülnek elő, nem lepődnek meg rajta a vendégek, nem is szisszennek fel miatta. Tabutémáim nekem is vannak, de azokat elteszem ezekre az estekre.

A sértődések mennyire gyakoriak? Alekoszokat és Évákat emlegettél a műsorban.

Nekem senki nem jelezte eddig, hogy gond lett volna, de rám nem jellemző a beszólogatás,

nem mozgok túl otthonosan a celebvilágban.

Pár karaktert ismerek, akik mindenhol ott vannak, őket is ezért tudtam megnevezni például. Volt, hogy SP-re meg Fluor Tomira mondtam poénokat, de bántódás tényleg nem volt soha.

Nem érzed, hogy te is a celebvilág részévé váltál?

A celebkérdést inkább úgy közelítem meg, hogy ki az, aki ott van funkció nélkül, és csak azért, mert ő Berki Krisztián vagy Kiszel Tünde, érdekes az élete az embereknek. Közben meg vannak olyan emberek, akik azért vannak ott, mert ez a munkájuk. Egy színészre sem mondanánk, hogy celeb, pedig ott van a reklámokban, a plakátokon. Szóval

úgy érzem, nem vagyok celeb, mégis ott vagyok a médiában, szóval valamennyire mégis.

Részben érzi magát celebnek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Megtanultál együtt élni ezzel?

Szerencsére már beleszoktam, az elején volt nehezebb. Sokszor olyan hangulatban voltam, mikor utaztam reggel nyolckor a metrón, hogy nem szeretném, ha bárki hozzám szólna. Olyankor még félig alszom, csak úgy elvagyok, ilyenkor nem esett jól, mikor felismertek, és el akartak mondani nekem egy viccet. Általában szívesen veszem, meg jó érzés, és ennyi idő után már kezelni is tudom,

ha fáradt vagyok, és nincs semmi kedvem, akkor is tudok jó arcot vágni,

vagy behúzom a fejem, hogy ne ismerjenek fel.

A közösségi oldalt te üzemelteted?

Oda csak én írok, senki más. Fontosnak tartom, hogy működtessük a kétoldali kommunikációt, hisz ritkán van erre lehetőség, nem tartok közönségtalálkozót, és humoristasimogatók sincsenek. A fellépésen ott ülnek az emberek, tapsolnak, nevetnek, de ennél részletesebb visszajelzés nincsen. A véleményeket online látom a leginkább, és én is be tudok számolni arról, hogy épp mivel foglalkozom, ők elmondhatják, tetszik-e nekik vagy sem. Ez a típusú kommunikáció nekem fontos, és ott tud leginkább megvalósulni.

Felméri Péter önálló estje április 29-én 21 órakor kerül képernyőre: