Legutóbb Sinéad O’Connor ijesztette meg azzal az ismerőseit és rajongóit, hogy nagyjából egy napig nem hallatott magáról, egy biciklis kiruccanásról nem tért haza, ezért egy ismerőse értesítette a rendőrséget. Volt ok az aggodalomra, hiszen az énekesnő már novemberben is eltűnt egyszer, akkor búcsúlevelet is hagyott hátra – nem kizárt, hogy most is öngyilkossági szándékkal indult neki az útnak, de végül épségben megkerült.
A története leginkább talán Connie Converse-ére hasonlít, aki az ötvenes évek New Yorkjában az egyik első női énekes-dalszerző volt – zenéjére viszont csak a kétezres években figyeltek fel, akkor adták ki lemezen. Nem tudni, hogy az énekesnő értesült-e még a megjelenésről, hiszen 1974-ben – ötvenévesen – úgy gondolta, hogy új életet kezd,
levélben elbúcsúzott a családjától, majd elhajtott egy megpakolt autóval.
Azóta sem látta senki a régi ismerősei közül, jelenleg 91 éves, ha esetleg él még.
Egy másik amerikai zenész, Jim Sullivan egy évvel később, 1975-ben indult el Los Angelesből Nashville-be kocsival, de csak az autóját találták meg Új-Mexikóban, tele a cuccaival.
Glenn Miller 1944-ben a La Manche csatorna fölött tűnt el a kisgépével, a Manic Street Preachers egykori tagja, Richey Edwards pedig feltehetően öngyilkos lett, de a holttestét soha nem találták meg, tizenhárom évvel az eltűnése után nyilvánították csak halottá.
Szintén több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy halottá nyilvánítsák Ylenia Carrisit, aki az Olaszországban népszerű énekes-színész páros, Al Bano és Romina Power lányaként maga is meg-megjelent a képernyőn, a helyi Szerencsekerék-ben, a La Ruota Della Fortuna-ban például ő forgatta egy ideig a betűket.
A lány 1994-ben, 23 évesen tűnt el New Orleansben, miután egyedül utazgatott a világban, Dél-Amerikát megjárva ért a louisianai városba. A hotelben egy nála húsz évvel idősebb utcazenésszel akadt össze, a férfit azonban hiába hallgatták ki, mint ahogy annak a biztonsági őrnek a vallomásával sem tudtak mit kezdeni, aki azt mondta, látott egy hasonló nőt beugrani a Mississippibe, azzal a felkiáltással, hogy „A folyóhoz tartozom”.
A parti őrség hiába kutakodott,
még 2011-ben is felröppentek olyan hírek, hogy Carrisi egy kolostorban él.
Al Bano 2013-ban kérte a lánya halottá nyilvánítását.
Legalább egy másik sztárcsemetének, Errol Flynn és Lili Damita Sean nevű fiának is nyoma veszett valahol Kambodzsa és Vietnam között 1970-ben. Az akkor 28 éves férfi pár filmszerep után fotóriporternek állt, egy Dana Stone nevű kollégájával tudósított a háborús övezetből, feltehetően a Vietkong vagy a Vörös Khmer katonái végeztek mindkettejükkel.
Annyit lehet tudni, hogy egy sajtótájékoztatóra indultak az akkori Saigonba egy másik városból, de a többi újságírótól eltérően nem a közös kocsik valamelyikével, hanem motorral mentek, útközben futhattak bele valamelyik fegyveres csoportba. A holttestük sosem került elő, Flynn anyja hiába ölt eszméletlen összeget a kutatásba, csak 1984-ben adta fel.
Ian MacKintosh brit tévés író 1979-ben tűnt el az Alaszkai-öböl felett, vele együtt hárman utaztak a bajba jutott kisgépen. Az amerikai parti őrség még fogott tőlük egy rövid vészjelzést, de hiába siettek szinte azonnal a segítségükre, sem a gép roncsaira, sem az utasok holttestére nem bukkantak rá.
Volt, hogy megtalálták ugyan a keresett személyt, azonban abban sem volt mindig köszönet. A Growing Pains című családi vígjátéksorozatban még kamaszként látott Andrew Koenig például negyvenéves korára depressziós lett, és felkötötte magát egy fára – ehhez viszont egészen Vancouverig utazott, a keresésére indult családtagok és barátok tíz nappal az után találtak ott rá egy parkban, hogy a tervezett repülővel nem tért haza.
Még időben felfedezték egy idegen kertjében a klasszikus Superman-filmek Lois Lane-jét, a számos sorozatban is közreműködő Margot Kiddert, aki utólagos
elmondása szerint „a világ legnagyobb nyilvános kiborulását” adta elő
1996-ban. Négy napig nem tudott senki a hollétéről, miután felhagyott a bipoláris zavarára szedett gyógyszerek szedésével, és paranoid képzelgései támadtak arról, hogy a férje és a CIA meg akarja ölni. Az utcán aludt, amikor rátaláltak, piszkos volt, zavartan viselkedett, és hiányzott az első két foga.
A Terminátor 3. John Connorja, a Carnivàle – A vándorcirkusz-ban is látott Nick Stahl drogos ámokfutásba kezdett Los Angeles rossz hírű negyedében, öt nap múlva került csak elő, hogy azonnal be is csekkoljon a rehabra. A problémái később is előjöttek, de legalább életben maradt.
Előfordultak persze ennél viccesebb ügyek is,
Ozzy Osbourne-ról például azonnal megírták a bulvárlapok, hogy eltűnt, amikor kirúgta a felesége - pár óra múlva azonban helyesbíteniük kellett. Ozzy időközben mégis elköltözött otthonról, viszont arra volt ideje, hogy interjút adjon az Origónak - itt a cikk.
A legmókásabb eset viszont talán a Dr. Moreau szigete ausztráliai forgatásán történt, ahol az eredeti rendezőt, Richard Stanley-t rögtön a munkálatok megkezdése után kirúgták, de aztán hiába várták a Los Angeles-i reptéren – némi marihuánával meg egy ültetvényen talált gyümölcsökkel kihúzta egy ideig a dzsungelben, majd statisztaként visszaszivárgott a produkcióba.