A 89 éves Mel Brooks időről időre meglebegteti, hogy elkészíti kultikus űrkomédiája, az 1987-es Űrgolyhók folytatását. Az évek múltával erre sajnos egyre kevesebb az esély, de az író-színész-rendező 2008-ban indított egy animációs sorozatot, amely a frenetikus Csillagok háborúja-paródián alapul.
A Spaceballs: The Animated Series azonban mélységesen kiábrándította a rajongókat – a legtöbb panasz szerint miközben az eredeti film a paródiák Aranypolgárának tekinthető, addig a széria egyáltalán nem vicces, tárgyiasítja a nőket és túl gyerekes a felnőtteknek, ám túl sok korhatáros poén van benne ahhoz, hogy a fiatalkorúak élvezzék. Minderről a sorozat bemutatkozó epizódjában mi magunk is meggyőződhetünk.
De nem jártak jobban az annak idején kirobbanó sikert aratott 2002-es Bazi nagy görög lagzi rajongói sem. A Bazi nagy görög élet egy évvel később folytatta Nia Vardalos önéletrajzi elemeken alapuló filmjének cselekményét, a boldog vegyespáros munkás hétköznapjaival. A csalódások sora azonban ott kezdődött, hogy a sorozatban csak a görög szereplők tértek vissza, a Bazi nagy görög lagziban a főhősnő szerelmét alakító John Corbett időhiány miatt nem tudta vállalni Thomas szerepét, így valaki más játszotta.
De ha a néző ezen túl is tette magát, csakhamar észre kellett vennie, hogy a Bazi nagy görög élet meg sem közelíti a nagyjátékfilmes előzmény színvonalát: nem volt olyan jól megírva, és kifejezetten erőltetettek voltak a poénjai (nem csoda, hogy csak egy évadot ért meg). Némi vigaszt jelenthet, hogy idén, tizennégy évvel az első rész után a nagyvásznon is folytatódtak a Portokalos család kalandjai – határozottan magasabb színvonalon, mint a kisképernyőn.
A Neil Simon színdarabja alapján készült 1968-as Furcsa pár az egyik legjobb a legendás színészduó, Walter Matthau és Jack Lemmon közös filmjei közül. A goromba macsó, Oscar és a kissé pipogya Felix kényszerű összeköltözése számos kacagtató pillanatot tartalmazott, így az ABC két évvel később úgy gondolta, érdemes lenne mindezt sorozattá bővíteni. A végtelenítés azonban nem jött be annyira: a két főszerepet ugyanis nem a két színészóriás játszotta, hanem náluk jóval csekélyebb képességű kollégák, ahogy a forgatókönyvet sem a zseniális drámaíró írta.
Így miközben a film azóta is időtálló maradt, a kisképernyős verizó mai szemmel nézve modoros és kimódolt. Érdekesség viszont, hogy a tévések nem adták fel: 2015-ben a Jóbarátokból ismert Matthew Perry (Oscar) és Thomas Lennon (Felix) főszereplésével élesztették újra a Furcsa párt, amely idén októberben már a harmadik évadát kezdi.
Habár a Sean Patrick Flaneryvel a címszerepben 1992-től 1993-ig futott Az ifjú Indiana Jones kalandjainak sok a rajongója, még nekik is be kell látniuk, hogy ennek a verziónak nem sok köze van a kultikus nagyjátékfilmekhez és a Harrison Ford által életre keltett legendás figurához. A kisképernyős változat bájos, de habkönnyű, inkább gyerekeknek szóló matiné, mint komolyan vehető kalandszéria. A tejfelesszájú kis okostojás ifjú Indiana Jones kalandjai nagyrészt kimerültek abban, hogy összefutott néhány történelmi figurával (például Ernest Hemingwayjel vagy Al Caponéval), de ezeknek a találkozásoknak a súlytalan érdekessége nem állt arányban egy igazi kalandsorozat izgalmával.
A nagyvásznon hét részig elhúzott Rendőrakadémia fokozatos mélyrepülésére az 1997-től mindössze egy évadot megért sorozatverzió tette fel a koronát. Az első, 1984-es filmmel azonos címmel futó alkotás kifejezetten idétlen poénokkal operált, a színészi játék egy iskolai színjátszókörét idézte, és erről is elmondható, ami a Spaceballsról: annak ellenére, hogy valószínűleg nem a gyerekközönséget célozta meg, kifejezetten gyerekes volt az egész.
Egyszerűen érthetetlen, hogy gondolták mindezt az alkotók. Azt a szívességet azonban legalább megtették, hogy nem a régi kedvenceket húzták le a sárba, hanem a rendőrakadémia egy vadonatúj generációját állították az események középpontjába. Sokkal korábban, 1988-89-ben készült egyébként animációssorozat-verzió is a Rendőrakadémiához (Police Academy: The Series), a nézők azonban azt is utálták.