A nagy múltú valyriai Targaryen ház vérvonala csaknem teljesen kihalt: egyedül Daenerys őrzi, de nem úgy tűnik, hogy mostanában bokros teendői mellett lenne ideje a családalapításra. Becsületére legyen mondva, hogy ennek ellenére legalább derekasan képviseli a harcos família mottóját. A második évad egyik részében egy gyújtó hatású monológban vágja oda, hogy „Viharban Született Daenerys vagyok, és tűzzel és vérrel fogom elvenni azt, ami az enyém!”
De az első szezon emlékezetes záró epizódjának még emlékezetesebb záró jelenetében saját magával szemléltette mindezt, amikor újszülött sárkányaival az oldalán előlépett a Khal Drogo testéből emelt máglyából. Ahogy meglehetősen sok tűz és vér volt a legújabb, hatodik évad negyedik részében is, amikor Daenerys élő gyújtósként lobbantotta lángra a dothrakiak főhadiszállását – miközben neki magának nem esett bántódása. Ha eddig ugyanis nem lett volna világos: a Sárkányok Anyját nem fogja a tűz.
Mind közül talán ez a leghíresebb és a legtöbbet hangoztatott családi mottó az egész sorozatban (ez volt egyébként az első évad nyitó epizódjának a címe is). Habár a Starkok lakhelyén meglehetősen zord az időjárás, természetesen ebben az esetben nem meteorológiai előrejelzésről van szó, hanem egy többértelmű figyelmeztetésről. Annak ellenére, hogy a Trónok harca-beli Északon a cselekmény folyamán végig nagyon hideg van, valójában évek óta nem volt igazi telük – a „közeleg a tél” pedig ebben a szellemben arra utal, hogy attól még fel kell készülni rá, ahogy minden rosszra (nehézségekre, kemény körülményekre, szegénységre, háborúra) is.
A Greyjoyok jelmondata eredetileg a „Mi nem vetünk” (utalva arra, hogy a Vas-sziget lakói harccal szerzik meg maguknak a mindennapi betevőt), de a sorozatban sokkal többször használják a fentebb idézett, csatakiáltás-szerű mondatot. Ezt kiáltotta Theon, amikor a második évad fináléjában elfoglalta Derest, de egy nemrégiben látott epizódban, a hatodik szezon ötödik részében még többet hallhattuk, amikor Theon és nővére, Yara nagybátyja, az apjukat meggyilkoló Euron lett a király.
Ekkor nyert egyébként végérvényesen értelmet a szlogen, hiszen az új uralkodót úgy kenték fel, hogy a vízbe merítették, mintha csak meg akarták volna keresztelni, de egészen addig a víz alatt tartották, amíg látszólag már halott volt – csak azzal érdemelte ki a királyságot (és az életet), amikor élettelen testének partra vonszolása után mégiscsak kiköhögte a tüdejébe került vizet.
Westeros leggazdagabb családjának sem ez a hivatalos jelmondata (hanem a „halld üvöltésem!”, mivel a família címerében egy oroszlán látható), ám ezt emlegetik a leggyakrabban a sorozatban. Habár elsőre valamiféle adósságbehajtó cégnek tett fogadalomnak tűnik, természetesen itt is kétértelműségről van szó. A mondattal utalnak egyrészt a család már említett gazdagságára, másrészt sokkal inkább jelent figyelmeztetést – csak a Starkoktól eltérően ez nem saját maguknak, hanem az ellenségeiknek szól.
A Bolton család jelmondata a legszadistább mind közül, bár ez még csak nemrégiben vált nyilvánvalóvá: amikor hivatalosan is a pszichopata Ramsay lett az uralkodó. A ház címerében egy megnyúzott ember látható – ahogy azt Ramsay gyakran emlegeti is –, és az őrült gyilkosnak ennek megfelelően az emberek különféle módon való felkoncolása az egyik kedvenc (sőt valószínűleg az egyetlen kedvenc) időtöltése. Nota bene: Ramsay apja, Roose Bolton volt az, aki leszúrta Robb Starkot a Vörös Nász során – ám később megtapasztalhatta, hogy zabigyerekének még az övéinél is élesebbek a pengéi...
A többek közt Margaery királynéból, Lady Olennából és Ser Lorasból álló család jelmondatát eddig nem emlegették túl sokat a sorozat cselekménye folyamán – pedig mostanság nagy szükségük lett volna rá, hiszen talán erőt adott volna nekik. A hatodik évad első részeiben ugyanis Loras és Margaery még mindig a Főveréb rabságában senyvednek, míg nagyanyjuk, Olenna kicsit szerencsésebb helyzetben van: ő amellett, hogy nyilvánvalóan izgul unokái sorsa miatt, Cerseitől és Jaime-től szenvedett diplomáciai és politikai vereséget. (Hogy Margaery mily módon mutatkozott valamiképp mégis erősnek, azt a hatodik epizódban láthattuk.)
Sajnos mostanában a mediterrán Dorne-ban nem sokan hangoztathatják a Martell család jelmondatát – ahogy maga a mottó is meg lett csúfolva, hiszen az elmúlt egy-két évad során alaposan meg lettek tépázva a soraik. Meghajolni, megrogyni és megtörni kényszerült mind Oberyn (akinek fejét a Hegy roppantotta össze egy rútul végződő párbajban), mind a bölcs Doran herceg, mind fia, Trystane (utóbbi kettőt a vér- és bosszúszomjas Ellaria és kis csapata gyilkolta meg). Kíváncsian várjuk, mikor és kinek köszönhetően válik ismét aktuálissá a családi mottó, amely egyébként talán a leghangzatosabb mind közül.