A Comedy Central stand-upos tehetségkutatóját a zsűri döntése alapján Zabolai Margit Eszter nyerte, a közönségtől a legtöbb szavazatot azonban Szabó Balázs Máté kapta, ő lett a műsor közönségdíjasa.
Remélem, hogy azért kaptam a közönségdíjat, mert vicces voltam!
Igazából fogalmam sincs, miért én lettem a kedvenc, annyi biztos csak, hogy magamhoz képest egy nagyon jó fellépésem volt. Hatalmas szerencsém volt, hogy ilyen jól sikerült, a közönség nagyon sokat segített. Voltak a mezőnyben olyanok, akik szintén iszonyatosan jók, de akkor valamiért nem tudtak annyira érvényesülni. Az én elődöntős videómat nagyon felkapták, én csak háromszor osztottam meg a szavazási időszakban, a többi már az osztálytársak, barátok és az ismeretlenek műve volt” – mesélte az Origónak a 18 éves fiú.
2014 októberében volt egyébként az első fellépése, a Bethlen Téri Színházban szokásos open mic estek egyikén állt először színpadra: „Kis közönség volt, jobb napokon is csak 20-30 ember jött ott össze, általában a fellépők barátai, rokonai.
Szerencsére az első előadásom pozitív élmény volt, emiatt folytattam csak tovább.
Fogalmam sem volt, hogyan lehetne ebbe belevágni, nem is nagyon beszéltem róla, hogy ilyen elképzeléseim vannak, de aztán a családban valahogy szóba került – édesanyám akkor olvasta valahol, hogy a Bethlen Téri Színházban van ilyen lehetőség, én meg kipróbáltam magam.”
Az elődöntős fellépés:
„Ahogy a legtöbb magyar ember, a stand-uppal én is a Showder Klub-on keresztül ismerkedtem meg, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogyan működik ez az egész, hisz még gyerek voltam. Annyit láttam csak, hogy áll egy ember a színpadon mikrofonnal, a közönség meg nevet rajta, nem voltam vele tisztában, hogy emögött mennyi munka van. A kedvencem Bödőcs Tibor volt, szerintem ő valósította meg a magyar stand-upban azt a stílust, amit az amerikaiak nagyon jól csinálnak” – tette hozzá.
A Magyarország, szereplek! döntőjében a zsűri három humoristája – Felméri Péter, Kőhalmi Zoltán és Litkai Gergely – közül mindenki véleménye fontos volt neki, nem tett ilyen szempontból különbséget. „Az kifejezetten szimpatikus volt, hogy a fellépés után mindenkihez odamentek, és elmondták a véleményüket, én Kőhalmi Zoltánnal beszélgettem úgy öt percet. Végig bátorított, nagyon jólesett” – mondta.
A többiek előadását is értékelte: „Ha csak a döntőbe bejutott tíz emberről beszélünk, mindenkinél tudnék olyat mondani, ami tetszett. Musimbe Dáviddal elég sokat beszéltem a verseny kezdete óta, Facebookon is dumáltunk, az ő előadása nagyon-nagyon jó volt, de Lakatos László is egy nagy figura, alapból is rendkívül vicces.”
És hogy mit szóltak az ismerősök? Balázs erről így mesélt: „A közelebbi barátoknak nyilván tetszett, amit csináltam, de ami még jó érzés volt, hogy olyanok is vették a fáradságot egy pozitív üzenetre, akikkel évek óta nem beszéltem. Sőt vadidegen emberek is írtak, erre egyáltalán nem számítottam. Pár lány is írt, valószínűleg lehet csajozni is ezzel a műfajjal, de még nem így gondolok rá.”
„Ennek a műfajnak nem csak az a lényege, hogy vicces legyél, kell a sokkolás, a meglepetés ereje is. Szerintem bármiről lehet beszélni, bármiből, bárkiből lehet viccet csinálni, csak ne abból, amiről az illető nem tehet.
Ha egy embernek nincs karja, azon ne humorizáljunk.
Magyarországon amúgy sem szeretik a megosztó előadásokat, nincs politikai stand-up, a vallást is kerülik, miközben az Egyesült Államokban egy csomó fellépés erről szól” – fejtette ki a véleményét.
Végül arról beszélt az Origónak, hogy miben kell még fejlődnie: „Az nemcsak nekem probléma, hanem a legtöbb kezdőnek velem együtt, hogy nem tudom, miről beszéljek. Folyton agyalok, hogy miről kéne beszélnem, de végül csak nagy nehezen állok elő valamivel. A másik dolog, ami nehéz, hogy megtaláljam a saját stílusomat, ami rám illik, és hitelesen is tudom előadni” – zárta a mondandóját.