Kisvakond és barátai nevelték a magyar gyerekeket

Kisvakond, Bob és Bobek, Rumcájsz – csak néhány azon csehszlovák rajzfilmfigurák közül, akikre bizonyára jó szívvel emlékeznek a mai harmincasok, negyvenesek. A szocializmus idején rengeteg sorozat érkezett hozzánk akkori északi szomszédunktól, ezekből elevenítünk fel párat. Nosztalgiázzon velünk!

Cikksorozatunkban az egykori szocialista blokk rajzfilmgyártását, a hetvenes, nyolcvanas években született magyarok kedvenc animációs filmjeit idézzük meg. Az orosz, szovjet produkciókról szóló részt itt találja, a lengyel termésből itt tud csemegézni.

A csehszlovák animáció hőskorából három alkotót érdemes kiemelni,

bár Karel Zeman, Jirí Trnka és Jan Svankmajer közül itthon talán csak az utóbbi neve cseng ismerősen. Ő készítette el a Faust szürreális, bábos feldolgozását, de korábban is nyúlt klasszikusokhoz, például az Alice Csodaországban alapján is forgatott egy zseniálisan nyomasztó bábfilmet. Milos Forman azt mondta a munkáiról, hogy Buñuel és Disney elegyéből jöttek létre, amiben – a filmjeit látva – van is igazság.

Zemant a cseh Mélièsként is szokták emlegetni, a kísérletező formanyelven túl abban is hasonlított a francia filmesre, hogy nagy rajongója volt Jules Verne-nek. Különös hangulatú filmeket készített, sokszor élő szereplőket helyezett animációs környezetbe – itt megnézheti a Münchausen báróról szóló alkotását:

Trnka a cannes-i filmfesztiválon kétszer nyert díjat, 1965-ös, Ruka című munkájára a brit filmakadémia is felfigyelt, az animációs filmek kategóriájában BAFTA-díjra jelölte. A bábokkal előadott történet egy fazekasról szólt, akit a munkájában megzavart egy óriási kéz, folyton arra kérte, hogy állítson neki szobrot:

Rátérve a gyerekeknek szóló produkciókra,

a legnépszerűbb csehszlovák figura kétségkívül a Kisvakond (Krtek) volt,

kalandjait több mint nyolcvan országban adták. Nem rossz eredmény ahhoz képest, hogy a történetek eredetileg a szocialista „béketábor” gyerekei számára készültek, amolyan oktató-nevelő célzattal – az első epizóddal, A vakond nadrágjá-val például a textilipar működését mutatták be.

Az alkotó, Zdeněk Miler 1954-ben kapta a megrendelést egy efféle rajzfilm elkészítésére, az ihlet azonban nehezen jött, mert mindenképp olyan állatot akart megtenni központi karakternek, amilyen korábban még nem szerepelt animációs filmben. A vakondfigura ötletét végül szó szerint egy botlás adta – Miler kis híján felbukott egy vakondtúrásban –, így 1957-ben elkészülhetett A vakond nadrágja, majd rengeteg folytatás.

A csehszlovák rajzfilmtermésből szívesen emlékszünk a Bob és Bobekre is,

ez két nyúlról szólt, akik egy cilinderben laktak. A nagyobbik, Bob szorgalmas volt, de a kisebbiket, Bobeket állandóan noszogatni kellett, hogy csináljon valamit. „Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít” – zajlott köztük egy szokványos párbeszéd, amiből könnyen rájöhetünk, hogy a Bob és Bobek ugyancsak a szocialista nevelést szolgálta.

Már-már szürreális képet mutattak Václav Čtvrtek író és Zdenek Smetana illusztrátor történetei, amelyek Moha és Páfrány összefoglaló címen szórakoztatták annak idején az olvasókat és a nézőket. A két kópé egy fatönkházikóban lakott az erdő közepén, volt egy egymutatós órájuk, amely rendre megzavarta az évszakok szokott rendjét – miközben megtudhattuk, hogyan főztek csipkebogyóteát, vagy hogyan vittek szánkón egy tojást.

Szintén Václav Čtvrtek tollából származott a Rumcájsz kalandjai, amelyből 39 epizód került képernyőre 1967 és 1974 között. A címbeli Rumcájsz eredetileg cipészmester volt, de összeveszett a polgármesterrel, így a város helyett egy erdőbéli zsiványtanyán kezdett új életet feleségével, Mankával és kisfiával, Csibészkével együtt.

Itthon és külföldön is népszerű volt még a Kétbalkezesek, amelyben két szomszéd próbálta ellátni a ház körüli munkákat, holott semmihez nem értettek – mindegy volt, hogy parkettázásról, tapétázásról vagy akár garázsépítésről volt szó, a végeredmény minden esetben katasztrofális lett.

A végére hagytuk a legfurább csehszlovák sorozatot, amely számunkra érthetetlen módon lett népszerű számos országban. Spejbl és Hurvinek kalandjai ugyan szórakoztatók voltak néha, a figurák torz fejétől azonban a legedzettebb gyerekeket is a frász kerülgethette annak idején. Nézze csak!