Habár a Coen fivéreknek, Ethan és Joel Coennek rengeteg a rajongójuk, talán ugyanannyian vannak, akiknek nem annyira jön be az általuk képviselt bizarr, sőt szinte egyenesen morbid humor. Stílusuk és látásmódjuk a legmarkánsabban talán 1996-os fekete komédiájukban, a Fargóban jelenik meg, amely alapján 2014-ben indult egy jövőre már harmadik évadával jelentkező sorozat.
A szériát sokan dicsőítik azért, mert jórészt egyedül csak a jellegzetes minnesotai helyszínt megtartva meg tudta őrizni az eredeti film szellemiségét és hangulatát, amivel érdekes módon még olyan nézőket is meg tudott hódítani, akik annyira nem voltak odáig a nagyjátékfilmért.
Mindehhez valószínűleg az élvonalbeli színészgárda is hozzájárult: a Fargo című sorozatban olyan nagy nevek tűntek fel, mint Billy Bob Thornton, Patrick Wilson vagy Kirsten Dunst, 2017-ben pedig érkezik Ewan McGregor. Az első évadról itt írtunk hosszabban.
A Buffy, a vámpírok réme története teljesen valószínűtlen: miközben az 1992-es szatirikus, mégis erőtlen filmeredeti hamar feledésre lett ítélve, addig az 1997-ben indult sorozatverzió hatalmas népszerűségre tett szert: rajongók milliói imádták, hét évadot, ezenkívül egy spin-off szériát (Angel) ért meg.
A titok nyitja a forgatókönyvíró személyében keresendő. Az azóta a Bosszúállók-filmekkel a mozi világában is taroló Joss Whedon volt a Buffy-nagyfilm írója, ám sajnos a végső változatban nem maradtak hűek az eredeti elképzeléseihez (Whedon valami sokkal sötétebbet és félelmetesebbet akart volna).
A szériában azonban ötletgazdaként az alkotó sokkal nagyobb kreatív kontrollt tudott gyakorolni, így Buffy végre olyanná válhatott, amilyennek eredetileg is szánta – aminek meg is lett az eredménye.
Kevesen tudják, de kamaszkorunk kedvenc szériája is egy nagyjátékfilmen alapul. De míg az 1993-as The Heartbreak Kidet jórészt csak hazájában, Ausztráliában ismerik, addig az 1994-től kezdve hét évadon át tartó Szívtipró gimi világszerte közkedvelt lett.
A tévésorozat alkotói a filmben ábrázolt egyetlen központi bonyodalmat (a vad középiskolás fiú és tanárnőjének tiltott szerelme) kitágították, és miközben az eredeti problematikát mindössze egy-két epizód erejéig boncolgatták, számos további fontos témát veséztek ki az érzelmi ügyeken és valláson kezdve a drogon át a bolti lopásig és a hajléktalanságig – tették mindezt friss és hiteles, a kamaszokat őszintén megszólító hangnemben.
Az 1979 és '85 között futott kalandsorozatot annak idején nálunk is sokan szerették – nem kevesen vannak, akik a mai napig a legjobb „retróélménynek" tartják. A vidéki életérzést és a két lókötő, mégis aranyszívű unokatestvér adja, továbbá csinos unokahúguk és jóindulatú nagybátyjuk.
Kalandjaikat rengeteg humorral és sok szimpatikus, szívhez szóló, az ismerősség érzését szinte azonnal kialakító apróság segítségével mutatják be, ilyen a Lee tábornok nevű autó, a csatakiáltás, a legendás dudaszó, Daisy Duke extrarövid farmersortja. A széria egy 1975-ös akciókomédián, a Moonrunnersön – és nem mellesleg egy valóban élő, száguldó szeszcsempész élettörténetén – alapul, amelynek viszont közel sincs akkora rajongótábora.
A sorozatverzió legendáját tovább építette, hogy az angol nyelv azóta a lehető legrövidebbre vágott farmert a sorozat főhősnője után Daisy Dukesnak nevezi.
A 2006-tól 2011-ig futott amerikaifocis sorozattal nagyjából ugyanaz történt, mint a Buffy, a vámpírok rémével. Az alapjául szolgáló nagyjátékfilm, a 2004-es Péntek esti fények forgatókönyvíró-rendezője, Peter Berg (Ronda ügy, Hancock) később sorozattá bővítette azt az anyagot, amit Buzz Bissinger tényregénye alapján megálmodott.
A sablonos sportdráma ugyan a bővített verzióban is sablonos sportdráma maradt (egy fiktív texasi kisváros focicsapatához új edző érkezik, akinek küldetése, hogy minden nehézség ellenére megnyerjék az állami bajnokságot), ám ilyen formán jobban kibontva és intenzívebben a mélyére menve a folyamatoknak, már nem is tűnt annyira sablonosnak.
Az amerikaifutball köntösében ráadásul az alkotók sokkal tágabb (egyéni, családi és párkapcsolati) kérdéskört is érinteni tudtak, így azonnal megnyerték a kritikusokat – ha nézettségi rekordokat nem is döntögettek.