A sorozatokat mindig érdemes feldobni egy-egy ismert vendégszereplővel, ami főleg akkor érdekes, ha az illető nem színész, hanem valami teljesen mást csinál.
Szívesen figyeltük például Stephen Hawkingot vagy az űrhajós Buzz Aldrint az Agymenőkben,
Monkot, a flúgos nyomozót, amint Willie Nelsonnal zenélt, vagy azt, ahogy Richard Castle valódi írókkal – James Pattersonnal, Stephen J. Cannell-lel, Dennis Lehane-nel – pókerezett.
Természetesen jó pár sportolóra is felfigyeltek már a sorozatkészítők, mi néhány aranyérmes olimpikon szereplését elevenítjük most fel.
Nincs azon mit csodálkozni, hogy az amerikai legendát, a pekingi olimpián nyolc aranyérmet szerző Michael Phelpset hamar felkapta a média, rengeteg reggeli műsorba, délutáni magazinba, késő esti talkshow-ba hívták elképesztő teljesítménye után – sorozatokban azonban korántsem láthattuk ennyit.
A Törtetők-ben már a pekingi olimpia évében megjelent, de csak egy rövid – ám annál jobban eltalált – pillanat erejéig: az éppen telefonálgató Eric beléütközött New York utcáin, mire Phelps be is szólt neki, az öntelt menedzser azonban annyira el volt foglalva a saját dolgával, hogy észre sem vette, kivel volt épp konfliktusa:
Phelps a Briliáns elmék-ben is kapott egy kisebb szerepet, miután a Twitteren zseniálisnak nevezte a sorozatot. Itt a történet középpontjában álló ügyvéd futott vele össze egy étteremben, ami azért volt kínos, mert Phelps volt az egyetlen sportoló, akit kiszemelt, de nem tudott megszerezni ügyfélnek.
Napjaink másik kiemelkedő amerikai úszója, Ryan Lochte számos magazin címlapján szerepelt már, reklámokban is feltűnt, A stúdió-ban pedig nem átallott hülyét csinálni magából: az egyik epizódban kvázi önmagát játszotta, ahogy ő fogalmazott, egy „szexidiótát”, aki jól néz ki, jó az ágyban, de amúgy komplett idióta.
Lochte ez után a 90210-ben is kapott egy vendégszerepet, 2013-ban pedig elindult a What Would Ryan Lochte Do? című reality, amely különféle élethelyzetekben mutatta be az olimpikont – ezt azonban nyolc epizód után elkaszálták.
Phelps nagy riválisa, az ausztrál Ian Thorpe a fentieknél jóval kevesebbet tűnt fel a képernyőn: egy nyúlfarknyi statisztaszerepet kapott csak a Jóbarátok-ban, valószínűleg ki sem szúrta senki, aki nem tudta, hogy az adott epizódban kell keresnie. Íme, a háttérben itta egyszer a kávét a Central Perkben:
A régi legendák közül is volt, aki meg-megjelent a képernyőn a sportversenyeken kívül is, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által 1999-ben az évszázad sportolójának választott Muhammad Ali is vállalt például sorozatos vendégszerepet.
Már 1977-ben eljátszotta saját magát a karrierjét bemutató A legnagyobb ökölben,
utoljára pedig az Angyali érintés egyik epizódjában láthattuk – angyalként. Ekkor már Parkinson-kórral küzdött, ennek tudható be a remegése:
A legendás úszó, Mark Spitz nem szerepelt sokat, de azért érdemes megemlíteni, többek között a Challenge of a Lifetime című tévéfilmben tűnt fel, 2014-ben pedig az Amerikai fater-ben kölcsönözte a hangját a róla mintázott karakternek.
Egy korábbi úszólegenda, Johnny Weissmuller jóval aktívabb volt, az 1932-es Tarzan, a majomember-től kezdve számos filmben eljátszotta Edgar Rice Burroughs jól ismert figuráját. Az olimpikon aztán a képernyőn is a dzsungelbe tévedt – csak már szafariruhában –,
ő játszotta a Jungle Jim című sorozat címszerepét 26 epizódban.
Természetesen az úszástudására itt is számítottak, ami már a főcímből kiderült:
Egy másik amerikai nagyság, az atlétikai számokban jeleskedő Carl Lewis is színészkedett egy időben, megjelent többek között az Ágyúgolyó futam harmadik részében, az Atomvihar-ban, az Alien Hunter – Az idegenvadász-ban és a Lányok a pácban című filmben.
Láthattuk az Arli$$ című sorozatban is, több más sportolóval együtt, amin nincs is mit csodálkozni, tekintve, hogy a széria egy sportügynökről és ügyfeleiről szólt – jól megtömték hát valódi nagyságokkal.
Feltűnt itt a kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő, Katarina Witt is, akit a hasonló témájú játékfilmben, a Jerry McGuire-ben is láthattunk. Legismertebb képernyős munkája talán a Jégkirálynő című tévéfilm volt, de megjelent Pamela Anderson sorozatában, a V.I.P. – Több mint testőr-ben is, ő játszotta Greta Krantzot, az aktuális epizód főgonoszát:
Itthon a Barátok közt járt élen az olimpikonok szerepeltetésében, Kovács Kokó István után Gyurta Danit is bevetette, bár ő akkor még „csak” ezüstérmes volt, az aranyra a londoni olimpiáig várnia kellett.
A napi sorozatban 16 évesen jelent meg,
ennek a Mátyás király téri srácok azonban nem nagyon örültek – Gyurta ugyanis önmagát alakította, az uszodában ismerkedett meg a másoknak is tetsző Noémivel.
Egerszegi Krisztina pudingreklámjáról inkább ne beszéljünk, mint ahogy azt is szívesen elfelejtenénk, ahogyan Benedek Tibor a természetesség teljes hiányával magyarázott a fájdalmait enyhítő gyógyszerről – ezek is jól mutatják azonban, hogy egy olimpikon népszerűségére mindig lehet alapozni, akkor is, ha, mondjuk, egy termék eladásáról van szó.