Király Linda: Húsz percen múlt az életem

Király Linda ad interjút 2016 szeptember 13-án

Kis híja volt annak, hogy lemondja a Sztárban sztárt: és hiba is lett volna, mert az első adásban maximális pontszámmal ment tovább. Nagy családi dráma vezetett ahhoz, hogy a család New Yorkból hazaköltözzön Magyarországra, és több véletlen kellett, hogy Presser Gábor neki adja a dalt, amivel 16 évesen hirtelen befutott, úgy, hogy csak törte a magyart. Az énekesnő nyíltan mesélt mindenről, még a Himnusz-ügy sem maradt ki.

Az első show-ban a maximális pontszámot kapta a zsűritől. Számított a 40 pontos startra?

Nem, ugyanis azzal voltam elfoglalva, hogy lesz-e hangom egyáltalán, ugyanis a vírusos megbetegedés eléggé aggasztott. Nem volt kellemes, csak arra figyeltem, hogy helyükre kerüljenek a hangok az élő adás során. Én ugyanis sokkal később kezdtem el készülni a Sztárban sztárra, mint a többiek, hat napig voltam kórházban. Vírus támadta meg a légcsövemet,

egy hajnalon fulladozni kezdtem, a párom azonnal bevitt a kórházba.

Mint kiderült, egy milliméternyi hely maradt a levegőnek, alig tudtam lélegezni: az orvos azt mondta, hogy ha húsz perccel később jövünk, akkor már késő. Lassan is gyógyultam utána, sokáig nem tudtuk, mi lesz. Az utolsó próbán még nem bírtam végig elénekelni a dalt...

1983-ban született New Yorkban Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ahhoz képest simán továbbjutott.

Másnap nagy mosollyal ébredtem, minden helyrejött, a helyemen érzem magam. Nagy megtiszteltetés volt az is, hogy Gigi az én dalomat énekelte. Meg voltam hatódva, sok szép emléket idézett fel. Volt pár pillanat, amikor felnevettem, mert tényleg magamra ismertem.

Majd még beszélünk a show-ról, de ugorjunk egy nagyot vissza a múltba: sokan nem tudják, egykor miért költözött haza a család New Yorkból.

Anyukámat petefészek- és méhrákkal diagnosztizálták az Egyesült Államokban, két éven át kezelték, kapott kemoterápiát, gyógyszeres kezelést, de végül azt mondták az orvosok, hogy harminc százaléknál kevesebb esélye van túlélni ezt. Ő valójában egy kőkemény nő, mert egyszer sem sajnáltatta magát, nem kérdezte soha, hogy „miért pont én?”, egyszóval igazi példaképem. Amikor aztán az utolsó rossz hírt közölték vele, hogy tehetetlenek, csak annyit mondott, hogy haza akar jönni. Ez 1999 vége felé volt. Pár hónap alatt összepakoltunk, eladtunk mindent New Yorkban, a család feladta ottani életét, és hazajöttünk.

És jött a csoda?

Úgy volt eredetileg, hogy egy évet maradunk, és meglátjuk – de anyukám egyre egészségesebb és egyre boldogabb volt. Sok baj eredete lelki, anyu itthon láthatóan kivirult és felépült. Pár évvel ezelőtt aztán épp New Yorkban voltam, és véletlenül összefutottam a kinti orvosával, aki együttérzően, szomorúan megkérdezte, hogy bírjuk. Nagyon jól van anyu, mondtam neki, mire csak nézett nagy szemekkel, csodálkozva.

Ezért is maradt a család Magyarországon,

mert ha anyukám itt boldog és egészséges, akkor nincs több kérdés. Most is aktív, dolgozik, tizenöt éve nincs rákja.

Klasszikus zenei tanulmányait tizenkét évesen kezdte Fotó: Szabó Gábor - Origo

Édesanyja énekesnő, apja zenész. Determinálva volt, hogy énekesi pályára megy?

Egyáltalán nem. Orvosi, ügyvédi vagy valami – úgymond - tisztességes szakma felé próbáltak terelni. Mivel ők zenészek voltak, féltettek, mert tudták, hogy milyen kemény ez a szakma. Titokban kezdtem énektanárhoz járni, majd

13 évesen megnyertem egy versenyt,

és ekkor hívtam meg őket: a Carnegie Hallban egy klasszikus áriát énekeltem. Látták, hogy komolyan gondolom az éneklést, látták az elhivatottságot, de addig egy harc volt. A zene nekem mindig támasz volt, azzal gyógyítottam magam. Elkezdtem énekelni, láttam, hogy működik.

16-17 évesen költözött ide, egy New York-i, amerikai csajból lett hirtelen magyar nő. Mennyire viselte meg a földrajzi és kulturális váltás?

Húzós volt. Egy-két alkalommal voltunk itthon korábban, de csak pár heteket. Amikor ideköltöztünk, nehéz volt nekünk, gyerekeknek: a szüleink ugyan kinn is fontosnak tartották, hogy értsük a magyar nyelvet, és ismerjük a kultúrát, de valójában hunglisht, egy fura keveréket beszéltünk. Sok dolgot megértettünk magyarul, de angolul válaszoltunk, írni és olvasni például nem tudtam még akkor magyarul.

Király Linda apja zenész, Kovács Katit kísérte egykor, anyja énekesnőként volt ismert Fotó: Szabó Gábor - Origo

A testvérek közt az angol megy?

A fiúkkal angolul beszélünk. Viktor száraz, ironikus humora nem jön át magyarul, nehéz lenne lefordítani sokszor, mit gondol. Persze odafigyelünk társaságban, ne legyen sértő, kirekesztő, de ha nem hall más, angolul beszélünk.

Kinek volt nehezebb a teljes életmódváltás?

A hazaköltözés nekem volt nehezebb, mivel a srácok eleve fiatalabbak voltak, ráadásul később érnek a fiúk, mint a lányok. Amikor anyu nagyon beteg lett, úgy éreztem, hogy nekem kell összetartanom a családunkat, így hamar felnőttem, és sokszor vigyáztam a testvéreimre.

Mekkora a korkülönbség?

Épp egy év, egy hónap, egy nap van köztünk, ami nem sok, de a mai napig gondoskodó nővér vagyok. Viktor anyatigrisnek hív, amúgy mindenkinek van egy komoly szerepe hármunk közt... Gyerekkorunkban néha én akartam megvédeni őket, ami persze ciki volt nekik. A viszonyunk továbbra is szoros, úgy is, hogy Ben már nem Hollandiában, hanem New Yorkban él, felesége van, és gyereke lesz. Nagynéni leszek! Marketing- és salesvonalon dolgozik, nagyon ügyes, tehetséges.

A Big Brother főcímdala két hét alatt dupla platinalemez lett Fotó: Szabó Gábor - Origo

Itthon, Budapesten, a családi cégben édesapja a főnök?

Nem, nálunk mindenki csinál mindent. Viktor, apu meg én mindenben részt veszünk, igazi együttműködés van. Ha sikerül úgy szervezni, hogy együtt lépjünk fel Viktorral, az az igazi ünnep.

Egészen más jellemek: ő visszafogottabb talán, nem ilyen lobbanékony.

Így van: ha nekem valami bajom van, azonnal megmondom, de utána a problémát el is engedem. Ha viszont Viktoron látom, hogy valami aggasztja, akkor heteken át kell kiszedegetnem belőle, mi az igazi gondja. Szerencsére bajom még nem volt abból, hogy kimondtam, amit gondolok – sokan pont ezt szeretik bennem, hogy nem kell találgatni, mi bánt, vagy minek örülök.

Mi idegesíti legjobban?

Jók a megérzéseim, és szerencsés vagyok, mert azonnal rájövök, ha valaki nem őszinte. Ha ilyet látok, azt nem bírom. De mindenkiben igyekszem a szépet megtalálni.

Évek óta együtt van a párjával: róla mit lehet tudni?

Zsombor építészmérnökként végzett, válogatott vívó, küzdősportokban is otthon van. Amúgy rajzművész, nemrég egy amerikai befektetővel állt össze, és most dolgozik az első animációs filmjén. Ben és Viktor haverja volt, így találkoztunk nagyjából tíz éve. Akkor sem voltam szingli, akkor is épp egy hosszabb párkapcsolatom volt. Így érzem jobban magam, hosszabb kapcsolatokban, nem a gyors váltásokban.

2003 decemberében megjelent az első albuma Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen szakaszban van most az élete?

Ez egy jó, izgalmas, termékeny időszak. Most jöttem Chicagóból. Sokan nem tudják, de szerző is vagyok, a legtöbb dalomat én magam írtam. Nemrég beadtam három számot egy amerikai programba egy zeneszerzőtársammal, és mi voltunk az első európaiak, akik ebbe bekerültünk, sok ezerből választanak ki néhány jelentkezőt. A Northwestern Universityn nyertünk egy mesterkurzust, dalokat írtunk: megtiszteltetés volt, hogy a miénkkel zárták a kurzust. Egyszóval mozgalmas és izgalmas időszak ez,

újra magamra találtam, lemezt is tervezek.

Nem éri meg kiadni, az mondják a szaktársak.

Lehet, hogy anyagilag nem, de nekem fontos, hogy ezt az időszakot egy albumba foglaljam. Az első nagylemezem után csak maxikat adtam ki, itt az ideje egy albumnak.

Öccse, Viktor kiment az USA-ba, és bekerült a top 20-ba a Voice-ban. Mit szólt ehhez? Az amerikai tévéshow-k világa nem vonzza?

Nem igazán az én világom. Én neveztem be Viktort, mert ő szereti, jól kezeli az ilyen helyzeteket. Nekem nem a csillogás, hírnév a fő cél, hanem maga az anyag, a komplett élmény: ez évek alatt tisztult le ennyire. Tehát úgy tűnik, a klasszikus, régi világot szeretem igazán. Nem a körítés a fontos, hanem egyszerűen a dal, amit át akarok adni.

Nyilván a sztereotípiák nem illenek sokakra, de az amerikaiakat sokan felszínesnek tartják, a magyarok esetében meg a depressziót, búbánatot emlegetik. Erről mit gondol?

Nem szeretek általánosítani. Mindenhol találni kedves embereket, akikkel szeretem körülvenni magam. Kinn és itthon is van pozitív és negatív ember. Én sem szeretem, ha olyan mond rólam véleményt, aki nem ismer, így én sem teszem ezt másokkal.

Örül, hogy a Sztárban sztárra felkérték Fotó: Szabó Gábor - Origo

Presser Gáborral milyen a kapcsolata?

Nagyon hálás vagyok neki. Sok véletlen egybeesés kellett ahhoz, hogy nekem adja a Szerelem utolsó vérig-et. Amikor idejöttünk, én a konzervatóriumba kezdtem járni, ahol összeraktunk egy kis zenekart. Felléptünk itt-ott, egyszer véletlenül hallott a Dobray Gyuri rendező, aki aztán szólt a Pressernek, hogy van itt egy lány, hallgassa meg. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentem ebbe a világba.

Nem is fogtam fel, mi történik körülöttem,

sok hatás ért egyszerre, nem is tudtam volna kezelni, de szerencsére erős családi támasz volt mögöttem. Nagyon szeretem Pici bácsit, tavaly volt közös fellépésünk. Ezt a dalt pedig, azt hiszem, minden fellépésemen elő kellett adnom. De szereti a közönség a Can't Let Go-t, a Runaway-t és az Untried-ot is.

A Himnusz-sztorin, gondolom, már túltette magát.

Tizenöt éves történet ez: új voltam itt Magyarországon, lámpalázas voltam. Mindenki hibázhat, így én is. Sajnos sokan másban keresik a hibát, de ez általános emberi tulajdonság: ha van egy problémás időszakom, velem is előfordul, hogy mást hibáztatok. De én túlléptem ezen a történeten, lemezszerződéseim voltak, turnéim. Vannak olyan dolgok, amiket el kell engedni.

Szenvedett ettől?

Fájdalmas volt, de az élet megy tovább: nem tudok mindenkihez odamenni, és elnézést kérni. Ha viszont befogadnak a szívükbe, akkor annak nagyon örülök, mert a zene egy gyógyító erő. Sok támadás pedig egyből erejét veszti, ha egy olyan levél jön, hogy „köszönöm, hogy a zenéddel megváltoztattad az életemet”.

A Nagy Duettben harmadikok lettek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ugorjunk a jelenbe, pár napja indult a Sztárban sztár. Egyből rábólintott a felkérésre?

Gondolkodtam rajta egy darabig, mert ez azért nem olyan, mint amikor elmegy az ember egy fellépésre. Ott a veszély, a kihívás, hogy ha nehéz karaktert kapok, azt hogyan oldom meg. Ha férfi ikont adnak, azt hangban nem tudnám visszaadni nőként, nyilván sokat kell agyalni azon, hogy miképp imitálom a sztár gesztusait. Van benne rizikó. Végül a párom és az öcsém vettek rá, hogy mindenképp vállaljam, mert élvezni fogom: így, egy hét után azt kell mondanom, hogy igazuk volt. Az első adásban kicsit felszabadultam: sok munka van mögötte, de mégiscsak egy játék ez.

Kezdeni jobb, vagy inkább a vége felé lenni?

Jobb talán az elején lenni, mert akkor kevésbé izgul az ember. De most legutóbb nem az izgalom öntött el, hanem az érzés, hogy nagyon várom. Amúgy nagyon lámpalázas tudok lenni, ilyenkor az a jó, ha beszélnek hozzám, lekötik a gondolataimat.

Nézze újra az első előadását!

A vasárnap nehéz lesz?

Freddy Mercury-t kaptam feladatnak... Énekben ő is nagyon nagy volt, ráadásul alkatban nem egyezünk...

Kiket szeretett volna előadni?

A műsor legelején, amikor beszélgettünk erről, én hoztam ötleteket. Vannak nagy ideálok, mint Chaka Khan, Aretha Franklin... de nagyrészt azért a TV2 dönt, hogy mit akar látni. Viszont ha én elvállalok valamit, mindig száz százalékban benne vagyok. Gyerekkoromban amúgy voltam rocker, szerettem a rapet, és bármi jöhet: az a jó ebben a műsorban, hogy színes lehetsz, sok mindent meg tudsz mutatni magadból. Az a lényeg, hogy lássák, hogy valójában laza csaj vagyok: ezt kevesen tudják rólam. Azt akarom megmutatni, milyen vidám vagyok, tehát nem körökben vagy hetekben számolom a show-t.

Az angol vagy a magyar nyelvű dal megy jobban?

Utóbbi kicsit nehezebb. 16 éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk, utána Londonban, majd Los Angelesben éltem. Igazából négy éve vagyok itt huzamosabban. Nagyon jó így, de eddig nagyrészt ingáztam, rengeteget utaztam.

Radics Gigi Király Lindát énekel

Gigivel jóban van a csapatból, de kivel még?

Adrit ismerem régről, Homonnay Zsolttal meg Az operaház fantomjában játszottunk két éven keresztül. Lillát, Andrét is ismerem, őket is nagyon bírom.

Számított, kik vannak még a show-ban?

Nyilván. Nekem az volt a fontos, hogy pozitív legyen a légkör a produkcióban, és megnyugodtam rögtön, amikor megtudtam, hogy Gigi is benne van. „Elvállalod? Megcsinálod? Akkor én is” – mondtam. Ő kilenc-tíz éves volt, amikor öcsémék csináltak egy gyereklemezt, azon énekelt, akkor ismertem meg, azóta is jó barátnők vagyunk.

A zsűritagokról mit gondol?

Claudiát régóta ismerem és tisztelem: én írtam és énekeltem a Big Brother betétdalát 2002-ben, amit Liptai vezetett. Humoros, erős nő. Hajós ironikus humorát is nagyon kedvelem, mindig megmondja, amit gondol. Bereczkivel a Nagy Duett alatt együtt dolgoztunk, zseniális művész, kívülről jól látja a színpadi világot, nagyon érti. Majkát is nagyon szeretem, ő most Viktorral is együtt dolgozik.

Egyiktől sem tart egy picit?

Nem tartok tőlük: ez egy szórakoztató műsor. Itt mindenki eleve jól tud énekelni, nem kezdők közül válogatnak. Itt csak arról van szó, ki tudja jobban hozni a karaktert, amit kapott... én pedig szeretem az építő jellegű kritikákat.

Untried

A Nagy Duettre hogyan emlékszik?

Harmadikok lettünk, a döntőig mentünk, tehát nagyon pozitív emlék. Szabó Győző volt a párom ott, azóta is jóban vagyunk. Őt is ezer éve ismerem, mert 16 voltam, amikor felénekeltem a Szerelem utolsó vérig betétdalát, később készült a klip, Győző pedig szerepelt a filmben és a klipben.

Milyen egy tökéletes vasárnap, ha épp nincs tévéshow?

Olyankor a két kutyámmal és a párommal sétálunk, sokat kirándulunk. Itt bérlünk egy lakást a Duna partján, szeretünk a vízen lenni.