Mennyi munkája van az első évadhoz képest?
Jóval többet szerepelek, úgy érzem. Ebben az évadban kiderül, hogyan ismerkedett meg Hollós Endre a Miklósi családdal. Mivel az első évadot nagyon szerette a kritika és a közönség, magasan van a léc minden ilyen esetben. De ígérhetem, hogy nem fog elkopni, nem színtelenedik el a történet: én úgy látom nem egy, hanem két-három lépcsőt is lépett előre.
Mennyit látott belőle?
Már a forgatás vége felé vagyunk, kezd összeállni az első epizód, amit nyers állapotban volt szerencsém megnézni szűk körben, ugyanis a főszereplőknek megmutatták. A rajongóknak nagyon fog tetszeni, annyi új fordulat és meglepő részlet derül ki, izgalmas lesz. Látványban is többet adunk, a rajongók száma is nőni fog.
Nagystílű gazembert, rózsadombi maffiózót alakít. Ismer esetleg hasonlót, akinek a gesztusrendszeréből valamit át lehet venni?
Azokat a fazonokat, akiket én játszom filmen vagy színházban, magamból próbálom előteremteni. A színészet ugyanis egy nagyon izgalmas önismereti játék. A hősszerelmest, a gyilkost, a dilinyóst mindenkinek magában kell megtalálnia. Aki öngyilkos lesz az elvesztett szerelme miatt, aki pénzért gyilkol, ezek a figurák mind bennünk laknak. Nem valaki másnak a bőrébe kell bújni, hanem a sajátunkból kell kibújni. Amikor gyönyört élünk át, amikor szánalmas kis pondrók vagyunk, amikor aljas, gonosz dolgokat megteszünk, ezek mind megvannak mindenkiben, kisebb-nagyobb mértékben.
A szerelem, a harag, a gyűlölet, a szolgalelkűség, mind megvan.
Szóval, szerintem az a jó, ha a színész elemzi a karaktert, és így megtalálja magában az elesett balfácánt, a reménytelen szerelmest vagy a kegyetlen, érzelemmentes gyilkost egyaránt. Másban nem találjuk meg azt, amit játszanunk kell.
Kit ismer a színészek közül legrégebb óta?
Mindenkivel itt találkoztam először, kivéve Thuróczy Szabit és Ónodi Esztert. El szoktuk felejteni, de régen volt közös munkánk egy furcsa szoborfilmben, ahol nem is volt a színészek között interakció. Török Feri filmje volt ez, a Koccanás. Nem mozdultunk, állóképekben volt elmesélve a történet, egy színdarab alapján, nagyon izgalmas történetmesélési módszerrel készült. A színészek egy-egy gesztusba voltak belefagyva, de a párbeszédeket azért hallotta a néző. De láttam őket színházban sokat, hiszen
a mi szakmánk olyan, mint egy falu,
mindenki tudja, ki kicsoda, hogy merre hány méter. Esztert úgy húsz éve ismerem, de Szabolcsot is, ugyanakkor először van köztünk munka közbeni interakció.
Érez szakmai féltékenységet, mert viszonylag sokat forgat?
Nem érzékelem ezt. Aki más emberrel foglalkozik, nem pedig a saját terveivel, és féltékenykedik, az meg is érdemli... Viszont sok tehetséges magyar színész van, akiket nem látunk, mert sajnos nincsenek szem előtt. Ezért is alapítottam az Anger Managementet, ez egy online felület, amit határon túli, vidéki színészek is használhatnak, bemutatkozóvideókkal, portfóliókkal. Elég sokat dolgoztam különböző vidéki színházakban,
épp nyáron volt harminc éve, hogy először voltam színpadon.
Az évek során átláttam, hogy sok tehetséges, vidéki színészről nem tudnak a filmesek, nagyon Budapest-központú az egész.
A kriminek számító, de nyomokban humoros Hacktion Újratöltve, a vicces-blőd szituációs komédia, a Fapad után milyen drámai sorozatban szerepelni?
Egészen más, mert a két említett sorozatban főszerepem volt, rengeteg munkával. A Hacktion-ből négy évadot egymás után forgattunk, szinte megállás nélkül, kisebb szünetekkel. 280 napot forgattam akkor, kemény iskola volt nekem.
Végig fekete hajjal, szakállal?
Igen. A színházi munkákra ez a tempó és külső nem volt hatással, mert abban az időszakban nem játszottam. De a színháznak nem fordítottam hátat, tavaly is rendeztem Pécsett, Szálinger Balázs egy darabját. Annyira tetszett a stábnak, az igazgatónak, és olyan jó volt a társulattal dolgozni, hogy visszahívtak, és Szűcs Zoltán egy darabját rendezem majd, Addikt címmel. Októberben lesz a bemutató, utána a Belvárosi Színházban fogok dolgozni, egy amerikai darabot mutatunk be, egy szerelmi ötszögről szóló komédiát rendezek. Bocs, félrement! – ez lesz a címe.
Csak rendez, nem játszik?
Nem tudom, mikor kerülök legközelebb színpadra, de színészként nagyon kielégítő, amit most csinálok. Benne vagyok egy elég jó flow-ban, benne vagyok az Aranyélet-ben, talán életem egyik legkomolyabb vállalása. Sok európai országban játsszák az első évadot, ahogy a második is látható lesz az európai HBO-országokban – ha jól tudom, tévében és online felületeken egyaránt.
Szappanoperát vállalna? Sok befutott színész még mindig lenézi ezt a műfajt.
Dolgozni kell, ennyi az egész. Nem szabad feladnia az embernek a saját ízlését, de dolgozni kell. Ha lenne egy aranybányám vagy 50 millió forintom a bankban, minden más lenne, de jön a sárga csekk. Ha pedig az ember dolgozik, azért mindenképp tisztelet jár.
A Televíziós Újságírók Díját kapta az Aranyélet, mint 2015 legjobb sorozata. Mennyire számít ez?
Nincs bennem ilyesféle versenyszellem, én drukker vagyok. A Válótársak a maga műfajában ugyanolyan profi volt, mint az Aranyélet. Én valójában a magyar mozgókép drukkere vagyok: hogy melyik nyer és milyen díjat, az annyira nem izgat.
De bárcsak minden sorozat ilyen jól lenne megírva,
ilyen szépen lenne előkészítve, mint az HBO-nál, mert a nyugati stábok is megirigyelhetnék, milyen színvonalon dolgozunk. Az Aranyélet sikere egy egész stáb munkájának köszönhető, de azt, hogy a gépezet jól működjön, iszonyatosan nagy feladat megszervezni. Nagyon szabályos, profi minden.