Nyilván nem könnyű ismert film alapján sorozatot készíteni: volt, amely kissé csalódást okozott (A cég, Terminátor – Sarah Connor krónikái), volt, amely vitt pár csavart az eredeti filmbe, és sokáig képernyőn tudott maradni (Bates Motel, amely a Psycho beteges kapcsolatára és közegére épített). Az 1971-es regény alapján 1973-ban forgatott Az ördögűző akkora horrorklasszikus, hogy szintén nagy bátorság kellett, hogy hozzányúljanak, hogy a készítők ne kapják meg rögvest a dorgálást, miszerint csak a név kellett nekik egy ingyenes, világméretű reklámhoz.
Aki fiatalon látta a filmet, nem feledi, még ha pocsék VHS-kópián nézte, akkor sem: a kezdetben helyes pofikával bíró Linda Blair átalakulása, körbetekeredő feje, állati hörgései és rothadó bőre, ha nem is okoztak álmatlan éjszakákat, de pár nyugtalan percet elalvás előtt, azt biztosan.
Ahogy a nagy előd, a film sem végig durva, a sorozat szeptemberben indult első része, pilotja is lassan építkezik. Egy fiatal papot állít a középpontba, aki álmaiban egy idősebb atya mexikóvárosi ördögűzését látja, a rettenetes küzdelmet a természetfelettivel. A rutinos ördögűző szaki (Ben Daniels, House of Cards) az első rész végén veszi a kalapját, és újból bevetésre indul, de közben történik egy és más.
A fiatal, népszerű papot egy aggódó, ötvenes anya (Geena Davis) segítségül hívja, mert lánya furán viselkedik, szerinte megszállta a démon – noha éppúgy viselkedik, mint rengeteg tinédzser fruska, bezárkózik a szobájába, cinikus és néha búbánatos. Végül az atya (Alfonso Herrera: a Sense8-ben és mexikói telenovellákban láthattuk) ellátogat a nőhöz, így ismerjük meg a családot az erős demenciával vagy Alzheimerrel küzdő apát, a két lányt, az anyát, a házat, ahol még nagyon csúnya dolgok fognak történni. A padlástérben már az első részben történik is, ennél többet még nem mondanánk.
A nyitás tehát komótos, kimért, de ki szeret egyből ajtóstól rontani egy démon által megszállt házba, igaz? Két dermesztő jelenet van, a mexikóvárosi kisfiú tombolása és a már említett padlásos, ezek megfelelően hatásosak, ha éjjel, egyedül nézi, meggondolja majd, kimenjen-e a mosdóba még egyszer, ha nem nagyon muszáj. A műfaj kedvelői számára van tehát lehetőség a sorozatban, a színészek jók, tán az öreg pap játssza kicsit túl – de elvileg több mocskot és rettenetet látott, mint mi, úgyhogy ne ítéljük el menten.
Egy kérdés azért motoszkál bennünk: a démon vagy maga a Sátán miért egy tízéves, nincstelen, nyomornegyedben lakó fiúcska vagy egy semmiféle hatalommal vagy ismertséggel nem rendelkező húszéves amerikai lányba bújik, miért nem egy befolyásos politikust, államfőt, vezérezredest választ?