ByeAlex: Nem félünk kimondani, ha valami pocsék

Vágólapra másolva!

Autója van, lakása nincs, Pesten a menedzserénél, Debrecenben a barátnőjével lakik bérelt lakásban. Az X-Faktort elsősorban nem a pénz miatt vállalta, hanem azért, hogy megmutassa a másik oldalát is. A külföldi zenei karrier eszébe sem jut, zenei újságírással már nem foglalkozna, és páros-celebes műsorba sem akar elmenni. Milyen előadónak tartja magát, ír-e másnak szöveget, miért utálta az Eurovíziót, és kiket tisztel a hazai popzenében? Interjú ByeAlexszel.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

média ByeAlex zene tévé interjú X-Faktor

Rendőrnyomozó és filozófiatanár is akart lenni egy időben. Hogy fér össze a kettő?

Kalandvágy lehetett bennem egy időben, akcióra volt szükségem. Jelentkeztem a rendőrtisztire, megcsináltam két tesztet, de a sportfelmérőn a bokám megsérült. Hazaküldtek regenerálódni, majd vissza kellett volna mennem két-három héttel később egy szombati napon. Sajnos előtte való este berúgtam a barátaimmal, másnap reggel meg aludtam, nem tudtam elmenni a sportfelvételire. Így nem lettem rendőrnyomozó, de aztán egy évre rá felvettek filozófia szakra. Az egyetemen szerettem volna tanítani, érdekelt a kutatómunka, vonzott ez a világ.

Pedig sok akció ott nincs.

Valóban. De nem gondolkodom már azon, hogy alakult: ez sorsszerű, ennek így kellett lennie.

A Dallal meg az Eurovízióval lett ismert, de ez inkább rossz élményként maradt meg?

Valóban nem tudtam elengedni magam, annyi rossz történt akkoriban. Kezdő előadóként nem volt nekem könnyű kezelni a szélsőséges véleményeket. Kiborulásom ugyan nem volt, megcsináltam, amit meg kellett, de nem élveztem. Úgy éreztem, hogy nem támogatnak... noha engem pont a magyar tévéző közönség szavazott meg, nem a zsűri. Én akkor a rosszra koncentráltam... most már mindegy.

Olyan a társadalom, mint amit a negatív kommentek színvonala tükröz mostanában?

Szerintem nem reménytelen a helyzet, mert mindig az elégedetlenek hallatják a hangjukat, akiknek viszont tetszik valami, ritkán foglalkoznak azzal, hogy kommenteljenek. Tény, hogy sokan mindenen szörcsögnek, talán nem elégedettek magukkal.

Nem tudta kikapcsolni a neten érkező véleményeket?

Amikor az Eurovízió ment, akkor sok mocskolódást kaptam, és amikor elindult az X-Faktor, akkor is jött az oldalamra a mocskolódás vagy tíz percig - egy olyan blokk után, amely rólam szólt, arról, hogy mindenre nemet mondok. Emlékszem, Krakkóban sétáltam épp, elővettem a telefonom, és már sóhajtottam is, hogy „Jaj, ne, már megint..." Aztán elapadt a szitokáradat. Az embereknek azt kell látniuk, hogy mi szakmailag és emberileg sem félünk kimondani, ha valami szar. Ahogy a tévé előtt ül az ember, eszi a paprikás krumplit, és szidja a fellépőt, mert ordenáré, tré, ugyanúgy mi is szóvá tesszük, csak épp kamerák előtt.

Nem bántó ez?

Írta valaki neheztelve, hogy a rosszaknak nem szakmai kritikát mondunk, csak szimplán elküldjük őket. De egy olyan embernek viszont, akinek se hallása, se muzikalitása, és ráadásul flúgos produkciót ad elő, annak milyen szakmai véleményt mondjunk? Csak abból ért, ha elmondjuk, hogy „figyelj, haver, ez rossz". Pont az a lényeg: én egyszerre dalszerzőként és zenét szerető emberként ülök ott. A többiekben is ezt látom, hogy így zsűriznek.

A Dalon indulna mondjuk négy-öt év múlva?

Soha többet, elég volt egy. Szakmailag számomra az Eurovízió nem is képvisel semmit. Az akkori menedzsmentem szerette volna nagyon, ha indulok, de én kezdő előadó voltam. Rájuk hagytam, még azt is gondoltam, hogy mi bajom lehet, legfeljebb majd nem érdekel majd senkit a nótám.

A többi eurovíziós adást meg sem nézte?

Nem láttam egy adást sem az évek során. Ez egy szórakoztató műsor, nem több. Amit viszont nem értek, hogy miért nem a saját nyelvükön énekelnek sokan. Nem is igazi ugródeszka, senki nem tud igazán befutni utána európai szinten, még az sem, aki megnyeri. Arra sem emlékszem tisztán, hogy milyen nemzetiségű volt, aki akkor nyert, amikor én kinn voltam. Talán dán? A fasorban sincs, és sok közülük ugyanígy van az én letöltéseimhez képest.

Németországban nyert a Kedvesem, ott ez a dal lett az első a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Nem tűnődött azon, hogy kihasználja ezt kinti fellépésekkel?

Nem jutott eszembe ilyen. Svédországból jött ajánlat, az ottani Warner egy stúdiója kért fel dalírásra, mert tetszett a dallamvilág, amit bennem láttak. Én nem akartam ezt, igazából berezeltem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok kész egy ilyen külföldi munkára, ráadásul épp örültem, hogy hazajöttem a fesztiválról. Eszembe jutott később: külföldön mihez kezdenék, milyen esélyeim lennének? Tehetséges ember vagyok, jó zenékkel, de külföldön hatványozottan több van belőlem: minek erőlködjek? Jó nekem itt.

Ha már a Kedvesemnél vagyunk, A Dal megnyerése után másfél napig nem volt elérhető, volt is morgás miatta. Tudatos volt az eltűnés?

Egy hét alatt megcsináltam vagy hatvan interjút! De valóban: A Dalt szombaton nyertem meg, vasárnap ráérősen mászkálgattam a barátnőmmel, és csak hétfőn tartottam sajtótájékoztatót. Nem éreztem talán ennek a súlyát. Nekem addig az volt a normális, hogy a szombat-vasárnap szabadnap, de aztán valaki beszólt, hogy a médiában nincs olyan, hogy hétvége. Hát, azóta

nincs szabad hétvégém, de ezt már nem is bánom.

Én azt szeretem, ha történik valami. Ha nem történik semmi, akkor hiányérzetem van, izgága típus vagyok. Régebben is pörögtem a munkán még este is, még akkor is, ha nem kerestem jól. Általában szerettem a munkám.

Mikor nem?

Egyszer volt csak olyan munkám, amit nem szerettem: hirdetésszervező voltam, egy miskolci kis újságot akartak felfuttatni... telefonálgattunk, és próbáltunk meggyőzni cégeket arról, hogy milyen jó, ha nálunk hirdetnek, holott erről mi sem voltunk meggyőzve. Röhögtem magamban ezen: „adjatok nekünk pénzt, mert nekünk nincs" – ilyesminek éreztem akkor ezt a kuncsorgást.

És a zenei újságíráshoz van visszaút?

Kiégtem a zenei újságírásból, évekig csináltam, sok interjút készítettem, rengeteg cikket írtam, rengeteg lemezem van... de már nem érdekel. Rockzenei újságíró voltam, de egy idő után kiábrándultam, mert a modern rock önismétlő, nem történik semmi jóformán harminc éve, csak a sound designban. Dölyfösen kiröhögtem, amikor apám azt mondta egy új zenére, hogy ezt már hallotta, de már így vagyok ezzel én is.

Ez az X-Faktor évad fiatalos, a zsűri is fiatal. Játsszunk el a gondolattal, hogy csak negyven fölöttieknek készítenek egy X-Faktort: kiket tenne mentornak?

Bródy, Zorán, Czutor Zoli szóba jöhetne, de nemcsak zenészeket tennék bele, Kulkát is felkérném. Péterfi Borit, Rúzsa Magdit is - bár ő negyven alatt van. Őket meg is nézem élőben, hallgatom a zenéjüket.

Mindenkit ismert már korábban a mentortársak közül?

Petit ismertem már - volt ugyan egy mosolyszünet köztünk, de kibékültünk. A feszültség okát már nem is tudom pontosan. Gabival gyakran találkozunk egy kisboltban vásárolgatva, mert ugyanazon a környéken laktunk Budapesten. Köszöngettünk egymásnak, több kapcsolat nem volt. Lacit egyáltalán nem ismertem, viszont a menedzserem Gáspár Lacival együtt írta a Szeretet él című dalt. Én A Dalban ismertem meg a mostani menedzserem, de Lacival, aki akkor is indult, nem beszéltem korábban. Most - érdekes módon - vele vagyok leginkább egy hullámhosszon a műsor alatt. A humorunk eléggé hasonló, ez hamar összekötött bennünket: ezen mi is meglepődtünk. Gabival is jóban vagyok, Peti pedig alapvetően nem egy nehéz eset.

Mert a többiek igen?

Peti irigylésre méltóan laza, látszik rajta, hogy színész, és közben profi. Nekem viszont minden részlet nagyon fontos... az, hogy mit eszek, hánykor, hogy áll a hajam, minden. Piperkőc vagyok valamilyen szinten: ha valamit kitalálok, hogy az úgy a jó, úgy áll jól... akkor másnak azt nagyon nehezen lehet megváltoztatni. Ezen a téren makacs vagyok, egy kicsit oldódnom kell, el kéne fogadnom gyakrabban tévések véleményét is.

Valami sztori erről?

Volt olyan tévés fellépésem, hogy nem érdekelt a stylist véleménye, mereven ragaszkodtam a ruhámhoz, és visszanézve azt az előadást, nem volt jó. Mint egy téglalapember, pipaszár lábakkal, hosszú ingben, nem néztem ki jól. Ez úgy 2014-ben lehetett, akkor felszaladt rám sok kiló, akkor elég rosszul nézem ki. Visszanéztem a tévében, eztán azonban sportolni kezdtem keményen, edzővel, az étrendemen is változtattam.

Változott a megítélése már pár X-Faktor adás után is. Érez ilyet?

Nem annyira vállaltam nyilvános szereplést pár évig, lakosságilag így nem annyira ismertek. Állítólag kevesebbet mutattam meg magamból... pedig megosztottam azt, amit úgy éreztem, hogy meg kell. Amit talán sokan nem tudtak, hogy az

életem egyik legfőbb eleme a humor, az önirónia,

és ez sokaknak nem jött át korábban. Amúgy eddig is sok levelet, e-mailt kaptam, de az X-Faktor indulása óta megnőtt az Instagram-, illetve Facebook-követőim száma is. A dalaimat eddig is szerencsére sokan nézték a YouTube-on, de volt olyan régi szerzeményem, ami egy hétvége alatt ugrott vagy százezret. Biztos sokan megnézték visszamenőleg, és ez a tévés szereplés hozadéka.

Hányan maradnak meg vajon egy ilyen show után? Danics Dóra, Tóth Andi is nyert, alig hallani róluk.

Nagyon függ attól, kik vannak a színpadon. Mi idén nagyon figyeltünk arra, hogy megismételhetetlen karaktereket találjunk. Sokan olyanok, hogy tudnak énekelni, de aztán semmi... nem tudnak dalokat írni, nem játszanak hangszeren, nem írnak szöveget. Ha pedig vége a tévéműsornak, és kikerül a világba, ugyanez lesz a helyzet, és meg kell várnia, hogy valaki írjon neki egy dalt. Az meg olyan lesz, amilyennek a szerző írja, és nem az előadó...

Az X-Faktor egy lehetőség, egy ugródeszka.

Ez a műsorról szól: amíg tart, az adott tehetség épp a király, de hogy utána az marad-e valaki, az sok mindentől függ.

A nézettség mennyire számít?

Rosszul élném meg, ha nem működne az X-Faktor, mert magamban is keresném a hibát. Nyilván a tévének jobban számít a nézettség, de engem is érdekel, minden hétfőn meg is kérdezem. Remélem, hogy marad az érdeklődés, az 1,2 millió, vagy még erősebb lesz. Az előválogatót sokan követték, de az azért vonzó, mert ott sokan nem tudnak énekelni, így mulatságos produkciók vannak benne.

A metált szereti, de finomabb, lágyabb zenéket játszik társaival. Miért?

Voltak keményebb, metálos formációim, például a My Gift To You. Később azonban olyan zenei ötleteim lettek, amiket ezekekbe a zenekarokba nem lehetett bevinni. Közben kicsit csalódtam, mert nem érdekelt igazából senkit a zenénk, és én nem az asztalfióknak akartam írni. Amit mi akartunk, a post-grunge, a post-hardcore, post-rock nem létezik ebben az országban. Van ugyan pár fiatal banda, de messzire nem jutnak vele, mert

a magyar emberben egyszerűen más a ritmusképlet.

Vitatkozni szoktam a barátaimmal erről, mert szerintem nem arról van szó, hogy nincs ízlésük a magyaroknak, vagy hülyék lennének. Ez a társadalom másképp szocializálódott, más tempót, más dallamot szeret, ez nem Amerika. Változtatni kellett a zenémen, mert én szerettem volna, ha szeretnek. Amikor pedig a metálformációimmal zenéltem, nem kaptam vissza semmit.

A YouTube küld pénzt a megnézett klipek után?

Valamit igen, de nem nagyon nézegetem a bankszámlámon. Néha kapok valamit, de nem sokat. Végül is elégedett vagyok. A hazai rádiós játszások után kapok tételes listát: nyavalyoghatnék, de nem teszem. Még soha nem éreztem méltatlannak az összeget. Nem világos nekem a rendszer, de egy sárga csekk befizetése sem az, nem is vagyok jó papírmunkában. Sok zenész kolléga foglalkozik azzal, mi van a jogvédő irodában, de engem ez nem izgat.

A pénz mennyire fontos az életében?

Annyira, hogy ne kellejen mással foglalkoznom, csak azzal, amit szeretek. Nem mérvadó. Az X-Faktorban természetesen fontos, mennyit adnak: annyit fizetnek nekem, amennyit érek, ezzel nincs baj. Nem a pénz motivált elsősorban.

Lakása van már a fővárosban?

Autóm van, lakásom nincs. Pesten a menedzseremnél, Debrecenben a barátnőmmel bérlünk egy lakást. Nincs annyi félretett pénzem, hogy Pesten vegyek most egy ingatlant, hitelt meg nem akarok felvenni.

A barátnőjét szándékosan nem mutatja meg hat éve? Mivel foglalkozik ő?

Nem akarok róla beszélni: gyógyszerész, de nem szeretné, ha ennél többet mondanék. Ő nagyon kívülálló. Néha cikinek tartja a média pár szereplőjét is, akik a magánéletüket kiteregetik, de azt sem érti, miért érdekel ez bárkit. Őt csak az én zeném érdekli, bár az X-Faktor megkeresése hallatán annyira nem örült: féltett, hogy megint rossz lesz nekem, mint A Dal után. Végül azt mondta, hogy csináljam, csak ne legyek hülye tőle.

Vicces, páros show-ban tehát nem lesznek egyhamar?

Biztosan nem. Én egyszer vállaltam csak el egy amolyan celebes-vacsorás műsort, még a legelején, de azt is csak azért, mert egy hétig tart mindössze, ami még elviselhető. Akkor meg akartam mutatni valamit magamból, mert úgy éreztem, hogy

félrement a rólam alkotott kép.

A csapatban volt még Havas Henrik, apám mindig odavolt érte, ezért az élményért is vállaltam el. Nem volt egy rossz döntés akkor, de mostanában hiába hívnak ide-oda, nem megyek, legfeljebb beszélgetni. A Nyerő páros-szerű realityket pedig csinálja más. Az X-Faktor viszont ebben a kategóriában a legnagyobb, ezt nem kellemetlen elvállalni.

Mainstream vagy alternatív előadónak tartja inkább magát?

Fölösleges ilyesmin gondolkodnom, ha már tízmilliós megtekintések vannak egy dalomnál, az már mainstream. A Petőfin, a Class FM-en, a VIVA-n is mennek a dalaim. Popos nóták ugyan zömében, de alapvetően tényleg alternatívos a hozzáállásom. Valójában a klubokban érzem jól magam, de vannak nagy klubok is, akár ezer főnek is tudunk játszani ilyen helyeken, ami nem kevés. Nagyon is számít, hányan jönnek el, de egy zene nem attól jó, hogy hányan hallgatják.

Ír másnak dalt?

Nem nagyon, de sokan kérték. Van olyan, akinek biztosan fogok írni, beszéltünk is már. A nevét még nem mondanám el, amíg nem alakul valami. Amúgy most írtam egy szöveget a Dallos Boginak, ő a barátom, ő kért meg.

A Részeg című új dal egyfajta partihimnusz akar lenni?

A dal mindössze egy életérzést fejez ki arról, hogy elmennek a fiatalok, isznak, jól érzik magukat. Nem vagyunk alkoholisták. Ha olyan kedvem van, szórakozok, akkor magam is ledöntök pár felest, de nekem az egészséges életmód sokkal fontosabb.

Egy fiatalos himnuszt szerettünk volna írni

a péntek-szombat estékhez: egyébként a hangulata miatt az egyetemi éveim jutottak róla eszembe. Páran később beírtak, hogy felháborító, hogy rossz példát mutatnak az illuminált fiatalemberek a klipben. Nekem viszont nem dolgom más gyerekét nevelni, és valaki nem azért iszik, mert látja a klipet. Csak egy keserű idióta nem hallja a dalban az iróniát, a humort.