Csak kesernyésen mosolygunk Woody Allenen

Vágólapra másolva!

Sorozata, a Crisis in Six Scenes a legnagyobb Woody Allen-rajongóknak biztos tetszik, de a többségnek lassú, vontatott és néha idegesítő.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

sorozat Woody Allen tévé média

Woody Allen már 2015 májusában már úgy nyilatkozott a Deadline-nak, hogy minden percet megbánt, amióta igent mondott a projektre, az új feladat igencsak kimozdította a komfortzónájából. Nyavalygott tehát egy sort a médiában arról, hogy kár volt elvállalni, de a nagy kimozdulást, a nagy újításokat nem látjuk: olyan a minisorozat az első három része alapján, mintha egy kis költségvetésű Woody Allen-filmet látnánk fürgén, septiben összedobva, feldarabolva.

A rendező utoljára az 1950-es években írt tévére, de akkor sem komplett sorozatot. Állítólag számítógépe sincs, és azt sem tudta elképzelni, hogy az Amazon miként adja a produkciót: mert a Crisis in Six Scenes ugyanis nem hagyományos megrendelésre, nem országos, nagy tévékre készült.

A tévéipar és a fogyasztók azonban várták a mester első saját sorozatát, a panaszok, kesergések ellenére is, de úgy tűnik, hogy csak a legelszántabb Allen-hívek örülhetnek. Akik viszont egy kicsit is mást vártak, több vagy másféle humort, netán látványt, kalandot, parádés, kiszámíthatatlan fordulatokat, azok csalódtak.

Woody Allen ugyanis ugyanazt a neurotikus, sokat beszélő figura itt is,

mint akit megszoktunk korábban, nem lépett ki tehát saját árnyéka mögül, és semmiféle komfortzónát nem kellett elhagynia. Persze lehet, hogy ez épp így jó: ha meg nekiállt volna színészkedni, és egészen más karaktert hozni, akkor meg az lett volna a baja a nézőnek.

Jómódú középosztálybeli, idős házaspár áll a középpontban, Woody Allen, azaz Sidney Munsinger egy izgága, feszült nyugdíjas, aki sokat beszél, de keveset mond. Rém idegesítő nagypapa-típus, akitől falra mászna minden rokona, akivel egy fedél alatt él. A reklámszakmából kiöregedett apó mellett Elaine May látható, mint feleség, visszafogottabb játéka jó kontraszt. Hogy a fiatalabbak is megnézzék a sorozatot,

kapott még egy komolyabb szerepet Miley Cyrus,

aki talán Hannah Montana-korszaka óta nem volt hosszú szőke hajú, itt megint így látjuk. Színészként sokat nem követel tőle a szerep, azt a keveset, ami kell, azt könnyen hozza, de aligha kerül Emmy-díj közelébe ezzel.

Sajnos a sztori is soványka: az első részben abszolút nem történik semmi, csak a legvégén, amikor a házaspár zajra riad fel, úgy sejti, valaki settenkedik lenn a földszinten (mérföldes léptekkel később sem haladunk előre, bár a második-harmadik epizódban már akadnak megmosolyogtató jelenetek: a rendőrök éjszakai látogatása, a társalgás az étteremben). A váratlan látogató a popénekesnő által alakított Lennie, akit a rendőrség is keres, államellenes lázításért.

A hatvanas évek Amerikájának hippi eszméi köszönnek vissza gondolatiságában, megveti az államot, a kormányt, a rendőrséget, a kapitalizmust, és azon kellene röhögnie a nézőnek, hogy miközben arról papol, hogy a világ számos országában éheznek, mohón felfal mindent, amit a hűtőben talál, többek közt Woody Allen csirkéjét.

Igencsak régi vágású komédiasorozat lett ez, technikában, képben is, de mi a fenét is vártunk a már nyolcvanéves Woody Allentől? Maradjunk annyiban, hogy aki eddig szerette, eztán is fogja, aki meg nem, az amúgy sem tölti le, nem nézi meg, mert vannak modernebb, lendületesebb, szellemesebb szitkomok dögivel a piacon. Mindenesetre egyelőre nincs nagy felhajtás körülötte: a Rotten Tomatoes oldalán 18%-on, az IMDb-n 6.6-on áll.

2016 őszi sorozat- és pilotkritikáink:

A kenderfutár
Westworld
Halálos fegyver-sorozat
Ördögűző-sorozat
Designated Survivor
Válás, Sarah Jessica Parker új szériája
The Good Place, Kristen Bell új sorozata
No tomorrow