Az Animals épp olyan bizarr és beteg, mint a társadalom maga, görbe tükröt tart elé, kegyetlen szarkazmussal mutatja meg, milyennek lát minket. Első évadjának tíz része nem New York alvilágáról szól, hanem az alatta lévőről, főszereplői hangyák, mókusok, molylepkék, egerek, galambok, macskák, patkányok.
A kóbor macska bekéredzkedik két elkényeztetett, úri fajtársához, de csak azért, hogy kirabolja őket. A háziállatok kábítószereznek egyet a jöttment macskával, majd bezárják egy rácsos hordozóba, hogy fétisparti legyen a vége. Látott már macskát szadomazó-jelmezben? Ez olyan beteg sorozat, hogy itt ilyen is van.
A téren lévő kutyafuttató pedig épp olyan, mint egy keményfiúkkal teli börtön, elszeparált bandákkal, helyi vagányokkal, fajtisztaságért aggódó, horogkeresztes tetoválással bíró kutyával.
A hétköznapi rasszizmus más állatoknál is visszaköszön: egyszer egy kalandor természetű lúd keveredik a Central Park szépséges környezetébe, a tavon úszkálva összejön egy hattyúval, vele megy diszkóba is. Amint kiderül, hogy hattyúnak adja elő magát, de csak alacsonyabb rendű lény, a közösség kiveti magából, bujkálnia kell.
És akkor még nem beszéltünk a neurotikus patkányról, akinek állandóan erekciója van, vagy a betépett, erősen vihorászó, mély filozofálgatásba kezdő molylepkékről. De mivel ez jó nagy állatság, megismerhetünk borderline személyiségzavarral küszködő halakat is.
Miközben a zavaros, beteg nagyvárosban emberi drámák játszódnak le, megkapjuk ugyanezt kicsiben, néha kissé idegesítő módon, de a leggyakrabban szeretettel, együttérzéssel ábrázolva. És persze sok humorral, ami nyilván nem mindenkinek jön be: „36-an voltunk a családban... kis család a miénk" – mondja egyszer magyarázkodva az egyik egér.
Emberi történetek is vannak a háttérben: a polgármester népszerűsége drámaian zuhan, sötét dolgokba keveredik, van itt fegyver, zsarolás, mindenféle mocsok. A feleség szerelmetes búcsúpuszival köszön el urától, majd előkerül a rúzs, a kacér ruha, és már megy is hetyegni a szeretőjével egy kocsi hátsó ülésére. De van - mint minden rendes sorozatban - sztriptízbár, százdollárossal felszippantott kokain, szőnyegbe csavart hulla is.
A végén pedig kapunk kétrésznyi folyamatos kalandot, már-már Indiana Jones-i értelemben (ahol a barlang egy kidőlt, odvas zegzugos fa belsejében van), illetve egy drámai halált, majd romantikus, szépséges szerelmi bosszút, amit ha élő emberekkel vettek volna fel, meg is ríkatott volna pár nézőt. És ha a fentiek nem lettek volna elég meggyőzőek, alább pár kis színes jelenet az első menetből - mert készül már a második is.
Az inkább elgondolkodtató, érzelmes, de sokszor azért morbid, de vicces Animalst a formabontó animációs sorozatok kedvelőinek ajánljuk a hosszú téli estékre. Banális baromság vagy ragyogó remekmű? címen itt írtunk dupla kritikát az első részről.