A boltokba került Caramel életrajzi könyve, ez alkalomból pedig a szerzővel, Szily Nórával közösen mutatták be a kötetet a sajtónak. A páros négy évvel ezelőtt mér nekilátott egy könyv megírásának, ám azt abbahagyták, az énekes nem állt készen arra, hogy megnyíljon és meséljen. "Nem esett jól viszontlátni a történeteket, úgy éreztem, hogy erre még nem vagyok felkészülve. Most, pár évvel később, már jólesett beszélni az életemről,
olyan megkönnyebbülést éreztem közben, mint mikor az emberről lekerül egy átázott, nehéz, vizes kabát."
Az Origónak azt mondta, ilyen fokú nyíltságnak még a közelében sem járt eddig, a közvetlen környezetében sem szokása ennyire megnyílni. "Engem meg kellett győzni arról, hogy jó lesz így kitárulkozni, és menet közben jöttem rá arra, hogy jót tesz, hogy mesélek. Évekig nagy teher volt rajtam, nem mertem teljesen őszinte lenni a saját életemet tekintve."
"Nagyon sok mindenről szó van, a gyerekkorról, megasztáros időkről, szerelemről, családról. Ha van a könyvnek üzenete, akkor pont az, ami az életemnek is: valahonnan valahova el lehet jutni. Talán ez az egyik fő üzenet, de rengeteg másik is van. Érdekes, hogy a beidegződéseket, és azt, hogy az ember hogy szocializálódott, mennyi idő alatt, hány generációváltással tudja egy család kiküszöbölni.
Mi kell a fejlődéshez, a változáshoz, a továbblépéshez?
Az egész életemben ez a legnagyobb kérdés, engem is nagyon régóta foglalkoztat. Hogy tudunk túllépni a sérelmeken, hogy adjunk át értékeket? Ezek mind nagyon fontos kérdések lennének ma" – mesélte.
A beszélgetésen is többször elhangzott, hogy mennyire megnyílt, de elárulta, hogy azért maradtak olyan történetei, melyeket megtartott magának, és szeretné megőrizni. "Senki nem tud teljesen kitárulkozni,
mi, emberek nem szeretjük a meztelenséget, mert zavarba ejtő.
Amennyire lehet, magamhoz képest nagyon kitárulkoztam, ami nekem egyáltalán nem volt egyszerű. Úgy tűnhet, hogy egy útnak a végére értünk, de ez nincs így, én pont a közepén vagyok, és ezt az egészet még emésztem. Elfogadom, és keresem azt, ami számomra és a környezetem számára építő lehet" – mondta.
Elmeséli, hogy miért kapaszkodott a dalokba, mit jelentettek neki a dalszövegek, és milyen volt tizenévesen elveszíteni az öccsét – ezek mind felkavarták, de terápiaként is jól működött a beszélgetés Szily Nórával.
"Igazából a mesélésnél nehezebb volt az, mikor megláttam leírva a mondatokat. Viszontlátni és elolvasni még keményebb, volt egy-két tényleg felkavaró fejezet, de nem akarok egyet sem kiemelni. Az egésznek globálisan olyan ereje van, ami megérintett. Hullámvasút az egész, ami olykor nagyon pozitív érzelmeket ébreszt az emberben, máskor meg megviseli."
A visszajelzések nem foglalkoztatják, nincs benne megfelelési vágy vagy kényszer, egyelőre ő is keresi a könyvben a helyét. "Nem mérlegem, hogy mire számíthatok, ki mit szól vagy ír róla" – mondta. Caramel szerint, aki alaposan ismeri a dalait, elolvasta a dalszövegeit, az nagyon sok történeten meg sem fog lepődni, ő olyan énekesnek látja magát, aki a zenén keresztül is meg tudja mutatni, hogy milyen valójában.