Tényleg felhígult a magyar humorszakma, a stand-up?

Vágólapra másolva!

Felhígulóban van-e magyar stand-up azért, mert sorra tűnnek fel új szereplők a szakmában? Mennyien férnek el a hazai humorpiacon, és hányan a nézők szívében? Mennyire van nehéz dolguk az újonnan érkezőknek, és miért hasonlítgatják őket folyton a már befutott, ismert humoristákhoz? Ezeket a kérdésekre kerestük a választ Dombóvári Istvánnal, Mogács Dániellel, Aranyosi Péterrel és Orosz Györggyel.

Bella Brigitta

Vágólapra másolva!

média Mogács Dániel Dombóvári István Aranyosi Péter humor Orosz György tévé stand-up comedy humorista szórakozás

Dombóvári István a magyar humorpiac jelenlegi helyzetét kielégítőnek tartja, nem tapasztal semmiféle felhígulást a szakmában.

„Belülről nehéz megítélni, hogy mi számít felhígulásnak, és mi nem. Magára a piacra, a kereslet-kínálatra, mint tudjuk, az a jellemző, hogy minél több termék van a polcon, annál kedvezőbb a vásárló helyzete. Sokból könnyebb kiválasztani a megfelelőt, mint kevésből. A legfontosabb az, hogy a vásárló, a néző dönt. Aki nem elég jó, az előbb-utóbb lekerül, mint ahogy erre számos példa volt már.

A humor a legkevésbé sem egzakt műfaj, nagyon szélsőséges, mindenki mást szeret benne, és mindenki másképp csinálja. Ha egyszer jön valaki, aki ugyanazt csinálja, mint én, csak jobban, akkor úgyis letaszít. Nálunk nincs bérelt helye senkinek. Minden a nézőért van, csakis ez a fontos, ez a lényeg” – mesélte az Origónak.

Úgy érzi, a tavalyi éve volt az eddigi legerősebb, a tévés szereplésektől pedig csak jó dolgokat kapott. „Láthattak a nézők más szerepekben is, mint amit megszoktak tőlem, de azért maradtam a kaptafánál. A különböző tévéműsoroknak köszönhetően többen megismertek, a Gyertek át!-ban már saját helyem van a kanapén, az a műsor tényleg a spontaneitásról szól, ott végképp kiélhetem magam. Volt egy önálló estem, megjelent egy DVD-m, nyitottam a gyerekelőadások felé, ami fantasztikus szerep. Hamarosan bemutatom az új önálló estemet, aminek a címe tükrözi az életemet: Kis ember nagy gonddal jár. Csináltam médiahekk gyanánt egy popdalt Popmonsterz néven, amit sokan félreértettek, és azóta is magyarázkodnom kell miatta, és sok új ötletem van a következő időszakra is. A humorista csak úgy marad fenn, ha folyamatosan képes megújulni.”

„Nem kizárólag attól lesz jó egy humorista, hogy valaki szerint jó vagy nem, hanem attól, amit és ahogy csinál, és ahogy a kedvelői megítélik.

Egy vérbeli humorista attól jó, hogy nem riad meg semmitől.

Nem arra gondolok, hogy szánt szándékkal bántson meg másokat, még véletlenül sem erről szól a műfaj, még akkor sem, ha néha így sikerül. A humorista a néző szócsöve, sokszor a néző véleményét is mondja. Ez komoly és megtisztelő feladat. A Dumaszínház egy társulat. Mindenki máshogy szórakoztat, de abban mindenki egyetért, hogy a néző szava a legbecsesebb. Aki a sokszínű világért harcol, annak azt is el kell fogadnia, hogy a humor maga is sokszínű” – tette hozzá.

Felülemelkedni az egyszerű szórakoztatáson

Mogács Dániel szerint sokan vannak a szakmában, azokból azonban kevés van, akik akarnak is valamit mondani a közönségnek.

„Jó páran vannak, akik minőségi humort képviselnek, kevesen viszont, akik nem csak szórakoztatni akarnak. Aki lehetőséget kap emberek előtt beszélni, annak egy idő után nem árt megmutatni valamit magából, a gondolataiból, őszinte véleményét, világnézetét megosztani, esetleg a rá felnéző embereknek irányt mutatni valami felé, amit helyesnek gondol. Az egyszerű szórakoztatáson úgy lehet felülemelkedni, hogy a világról alkotott véleményedet megpróbálod poénok mögé rejteni. Érdemes olyan dologgal foglalkozni, ami építi a közönséget, és nem csak kikapcsolja.

A stand-up ezért csodálatos: egy olyan művészet, amivel szinte eszköztelenül nagy hatást lehet gyakorolni az emberekre.

Nem mindegy, hogy mit mondunk, nem mindegy, merre fordítjuk a fejüket, szerintem ez egyfajta felelősség.

Ne értsük félre, nem arra utalok, hogy az én estjeim tele vannak tartalmasabbnál tartalmasabb gondolatokkal, hogy Biblia-, Tao Te King- vagy Márai-szintű gondolatrakétáimon üvöltve röhög a néző, de próbálok számomra fontos dolgokra is rávilágítani. Ha valakinél elcsattan húsz perc alatt négy-öt olyan poén, ami fontos társadalomkritika, vagy egy saját gondolat, amire az előadó fel akarja hívni a figyelmet, esetleg megmutatni saját magát másoknak, az már jó jel” – mesélte az Origónak.

2016-ban sokat dolgozott, megrendezte a Belül semmi című kabarét, végig forgatott nyáron a Munkaügyek-kel, megcsinálta a Mogács Mesék című önálló estjét a Tháliában, létrehozta a Duma Impró előadást. Több terve is van az idei évre, többek közt szeretne kibújni Dr. Mogács mögül.

„Felvettük a Dr. Mogács önálló estet is a Comedy Centralra, ami után egy időre zsákba dugom Dr. Mogácsot.

Egyelőre az emberek egy része sajnos nem lát tovább ennél a figuránál, összekevernek vele. Azt hiszik rólam, hogy olyan agresszív állat vagyok, mint akit eljátszottam,

ezen szeretnék változtatni. A Mogács Mesék-nek Mogács Dániel a főszereplője. Erre az évre új kísérletező estet találtam ki Mogács Labor címen, aminek a lényege, hogy a nézőkkel együtt tesztelem majd az új anyagaimat, előttük találok ki poénokat. Meglepetésvendégek színesítik a botladozásaimat. Ez egy olcsóbb előadás lesz, lényegében egy műhelymunka, amibe betekintést nyerhetnek az érdeklődők. Idén az interneten való jelenlétemet akarom erősíteni új kisfilmekkel, és a rajongói oldalamon is jóval aktívabb leszek” – mondta.

Egy légüres térbe érkeztek

Aranyosi Péter szerint a szakmát nem a telített, sokkal inkább a kibővült szó jellemzi. Örül annak, hogy egyre több fiatal próbálkozik, de úgy látja, nem könnyű a helyzetük.

„Egyre többen próbálkoznak a szakmában, és majd a közönség dönti el, hogy ki marad, és ki nem, ki tud, és ki nem tud. Nagyon sajnálom az újakat, mert sokkal nehezebb dolguk van, mint nekünk. Mi tulajdonképpen egy légüres térben kezdtünk, semmilyen súlya nem volt az első fellépéseinknek, kerestük a hangunkat. Akkor a humoristanemzedék egyik fele kiöregedett, a másik pedig elfáradt, egy ilyen helyzetben érkeztünk.”

Minket nem kellett összehasonlítani az akkori nagyokkal, mert a síkidomot sem szokás összehasonlítani a halálcsillaggal,

de a mai fiatalokat folyton velünk vetik össze. Mi ugyan már csináljuk egy ideje, de nem olyan nagyon régóta, hogy ne hozzánk mérje őket a közönség. Én annak örülnék, azzal együtt, hogy focirajongó vagyok, ha a stadionok helyett művelődési házakat tudnának építeni, ahol a humoristák felléphetnek – ezzel mindenki jól járna” – mesélte az Origónak.

Jó volt számára a tavalyi év, önálló estjét felvette a Comedy Central, hatvanötször adta elő a Négybetűs szavak-at két év alatt, és elindult a Borsodi homályos című estje. „Ez egy szocióbb, keményebb hangvételű anyag, a borsodi nehéz sorsú barátaimról, ismerőseimről és haverjaimról szól, a lelátó szlengjéről és a foci miatt kínlódó szurkolók panaszairól. Illetve egy-két olyan barátról is, akik bár budapestiek, vannak olyan homályosak, mint bármelyik bordosi homályos. Ezzel a műsorral fogom elkezdeni a turnézást, de nem erőltetett menetben, hanem lazábban, ráérősen, hogy legyen időm a családra.

Egyre többen vannak, de ezzel nincs gond

Orosz György a többiekhez képest később érkezett a szakmába, egy tévéműsornak köszönheti, hogy befutott. „Elég zárt a szakma, úgy éreztem, bármennyire is próbálkozom, nagyon nehéz lehetőséghez jutni. A TV2-nek volt évekkel ezelőtt egy stand-up versenye, amit megnyertem, onnantól kezdve minden műsorba megnyílt az út, azóta a Rádiókabaréban, a Comdey Centralon és a Showder Klubban is szoktam szerepelni.”

„Azt gondolom, hogy ma a stand-uposok egy része nem is stand-upos, sokkal inkább humoristának nevezném. A stand-upban erősen megjelenik a fellépő véleménye, és egész másról szól, mint egy humorista előadása. Én másként láttam az egész szakmát, úgyhogy megalapítottam a Komédia Stúdió Humortársulatot, ahol tehetségkutatással és tehetséggondozással is foglalkozunk. Mikor a szakma felhígulása a téma, mindig azt kérdezem, hogy: táguló világegyetemben élünk, miért ne tágulna ez a szakma is? Egyre többen vagyunk, de ezzel nincs gond. Akinek van mondanivalója, annak van helye a színpadon. Hosszú távon a néző dönt, ha megveszi a jegyet vagy odakapcsol a tévében, akkor az előadó megtalálta a közönségét” – mesélte az Origónak.

Úgy véli, óriási a szakadék a bejáratott arcú, rutinos fellépők és a frissen bemutatkozók között, nem szabadni őket egy kalap alá venni.

Néha kell, hogy a közönség kegyetlen legyen, de az új emberekkel picit türelmesebbnek kellene lenni.

A médiapiacon hamar kiderül, hogy ki való oda, és ki nem, de nincs olyan szakember, akinek joga lenne eldönteni, hogy kinek való ez a pálya, és kinek nem. Aki ebből meg tud élni, akire kíváncsi a közönség, annak helye van a piacon.”

Nehezen indult a pályája, a 2016-os volt az első olyan év, amivel maximálisan elégedett tudott lenni: közel 300 fellépése volt, és a tévében is többször feltűnt. „Ötször annyit írtam egy-egy szereplés előtt, mint a rutinosabbak, meg kellett találni a saját hangomat. Tavaly elindult az önálló estem, ahol érzelmi hullámvasútra ültethettem fel a közönséget. Aki ilyen sokszor, ilyen sok helyen ki tudja próbálni az anyagát, annak előnye van az újakkal szemben, ezért én próbálom előtérbe helyezni azt, hogy ők is minél többször színpadra állhassanak. Ezt a szakmát képtelenség máshogy megtanulni” – mondta.