Hogy teltek a hetek az X-Faktor vége óta? Pihentél, vagy jutott már idő a munkára is?
Közvetlenül a verseny után még fel sem fogtam, hogy én győztem, nagyon sok idő után tudatosult bennem, hogy én lettem az az énekes 2016-ban, aki nyert. Nem sokkal a verseny után jött a karácsony, így inkább az ünnepre hangolódtunk a családdal, de a készülődés sem volt zökkenőmentes, még két hétig tartott a gégegyulladás, amivel a döntőben is szenvedtem. Kaptam egy nagyon jó menedzsert, akit egyre jobban megismerek, és egyre jobban kedvelek, most épp azon dolgozik, hogy egyre jobb dalok kerüljenek hozzám. Több zeneszerzőt is megkerestünk már, és nagyon bízunk benne, hogy születnek jó és hozzám való dalok. Egybe most hallgattam pont bele, és nagyon tetszik az a világ, amit tükröz.
A közös munka miatt már Budapestre is költöztél. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?
Budapesten kell élnem, egyszerűen muszáj itt lennem, hisz otthonról nem tudnám bonyolítani a karrierem, nem tudnék interjúkat adni, a zeneszerzőkel találkozni. Sonkádról lehetetlen lenne részt venni a munkálatokban, így nem volt kérdés, hogy maradok-e, vagy sem. Nagyon jól érzem magam Budapesten, de nekem nagyon új még minden.
Az X-Faktor előtt egyetlenegyszer voltam csak itt átutazóban, egyáltalán nem ismerem a várost.
A verseny alatt azt a környéket megszoktam, ahol mozogtunk, de sok időm nem volt eljárni nézelődni. Ha nem voltak próbák, akkor sétálgattam, megismertem a környéket, de még nagyon kicsi az a rész, amit láttam. Még csak pár napja jöttem el otthonról, de nagyon hiányzik a falu. Ha lesz szabad időm, akkor természetesen rögtön hazamegyek, és a családdal, barátokkal töltöm az időt.
Hogy fogadtak otthon a győzelem után?
Nagyon szurkoltak nekem végig a verseny alatt, de akkor nem találkoztunk, olyan sűrű volt minden hetem, hogy talán egy napot, ha otthon töltöttem. A környéken nem volt sok rendezvény, fellépési lehetőség, de tudták rólam, hogy szeretek énekelni, minden meghívást el szoktam vállalni a faluban és a szomszéd településeken. Sejtették, hogy be szeretnék futni, énekesnő szeretnék lenni, hisz így láttak a színpadon kiskoromtól kezdve. Most is sokszor írnak a falubeliek, kérdezik, hogy vagyok, mi újság velem, mikor hallhatják a dalaimat. A verseny után sokan átjöttek hozzánk gratulálni, nálunk volt egy kisebb buli, még ajándékokat is hoztak.
Mi változott még az életedben?
A költözés mellett újdonság az is, hogy magántanuló lettem. A következő évben fogok érettségizni, de már tudatosan úgy készülök, hogy ismétlem a korábbi anyagokat, hogy ne kelljen egyszerre olyan sok mindent tanulni. A verseny alatt kicsit háttérbe szorult az iskola, de gyors tempóban behoztam a lemaradást, most is fontosnak tartom, hogy a zene mellett a tanrendet is tartsam.
Élvezed az önállóságot, vagy van melletted valaki a családból?
Mivel még csak 17 éves vagyok, a tervek szerint mindig lesz velem valaki. Most apukám vett ki szabadságot, a hónap közepén anyukám jön, de végleg nem hagyjuk el Sonkádot, ideiglenesen lesznek itt mellettem.
Ennyire féltenek?
Igen, a verseny alatt is nagyon féltettek a negatív kritikáktól és attól, hogy hogyan fogok majd beilleszkedni. Ezektől én is tartottam, de próbáltam pozitívan hozzáállni.
Van, hogy belefutok olyan cikkekbe és kommentekbe, amik nem esnek jól,
de szerencsére elenyésző ezeknek a száma. A külsőmet, a hangomat kritizálták a műsor alatt, de ezeket minden olyan ember megkapja, aki ismert lesz, nem egyedi eset. Tisztában vagyok azzal, hogy még fejlődnöm kell, szeretnék is, most ezért teszek.
Ezen a területen is ellátott tanácsokkal a mentorod, Tóth Gabi?
Mindenben számíthattunk rá. Nagyon sokszor elmondta, hogy ne foglalkozzunk azokkal, akik beszólogatnak, mert csak legyengítenek minket lelkileg, arra pedig ilyen komoly versenyhelyzetben nincs szükségünk.
Kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak rólam mások,
így ezt nehezen fogadtam meg, de megtanultam mára, hogy igaza volt. Azokkal foglalkozom inkább, akik kedvelnek, van saját közösségi oldalam, ahol 41 ezren vagyunk. Tőlük annyi kedves szót kapok, hogy észre se veszem a beszólásokat. Próbálom tartani a kapcsolatot a rajongókkal, de épp nagyon sok a megválaszolatlan levél, annyi dolgom volt a költözés és az új dalok miatt. Érdekes egyébként, hogy milyen sokszínű társaság jött össze, kislányok, kamaszok és idősebbek is követnek, hallgatják a felkerült videókat. Próbáltuk úgy összeállítani a dalokat az X-Faktor alatt, hogy minél több réteghez szóljunk, úgy látszik, ez nagyon jól sikerült, továbbra is erre szeretnék törekedni.
Biztosan megjelentek a hódolók is. Mennyire vagy nyitott az ilyen közeledésre?
Nem keresek párt, de sok szerelmes üzenetet kapok. Úgy gondolom, nekem most a zenére és a tanulásra kell koncentrálnom, nem férne bele egy párkapcsolat.
Több cikk jelent meg arról, hogy összejöttél a versenytársaddal, Dmitrij és közted azonban nincs semmi. Milyen volt szembesülni az ilyen írásokkal?
Egy magazinnak adtunk közös interjút, és készültek fényképek rólunk, a címlapra pedig olyan kép került, amin Dmitrij átkarol. A felirat volt félrevezető, ami úgy szólt, hogy közös terveket dédelgetünk. Természetesen mindenki arra gondolt, hogy egy pár lettünk, pedig a cikkből kiderült, hogy szakmai együttműködésről van szó. Több lap is megírta, hogy járunk, amit én inkább viccesnek gondoltam, nem húztam fel magam rajta.
Mik a közös tervek?
Vannak saját dalai, és szívesen adna nekem is belőlük, emiatt sokat beszélgetünk a mai napig. Még nincs semmi konkrétum, de benne lennénk duettben is, mert nagyon jó előadónak tartom. Még kezdetlegesek a terveink, de biztosan fogunk dolgozni együtt.
Az interjú a 2. oldalon folytatódik: kivel megy a nyereményútra, mi a B-terv, ha nem lesz zenei karrier? Lapozzon!