Meglepte a Csak színház és más semmi csapatát Mikecz Estilla

Mikecz Estilla is ott lesz a Csak színház és más semmi folytatásában, és mint ahogy az első évadban, a másodikban is jól összekuszálja a szálakat. A Lilit alakító színésznő sokat változott egy év alatt, ez pedig, mint mondja, karakterén is látszódni fog. Mikecz Estilla egyébként a kaposvári Egyetemen Vidnyánszky Attila színészosztályába jár, és idén fogja megkapni a diplomáját. Rendszeresen játszik a Nemzeti Színházban.

Nagy bonyodalmat okozott Lili már az első évadban is, amikor összejött a Komédiás Színház rendezőjével, Barnával (Csányi Sándor). A friss páros főként Alinda (Schell Judit) szemét szúrta, és bár a történet folytatásában sikerült visszaszereznie a fiatal nőtől férjét, a színésznőcske újabb meglepetéssel rukkol elő: több hónap után terhesen tér vissza a társulathoz.

"Lili olyan dolgokat fog csinálni, amiket én az első évadban nem néztem volna ki belőle. Azt hiszem, egyre jobban hasonlít Alindára, merészebb lesz. Nekem egyébként szimpatikus, de nem hasonlít rám, én soha nem tennék olyan dolgokat, mint ő. Én egyszerűbb vagyok, szeretek őszinte lenni, és egyenesen megmondani, nem pedig kerülőutakat tenni" – mesélte.

Könnyebben mentek a dolgok

"Nem olvastam kritikákat, mert nem akartam látni azt, hogy esetleg rosszakat írtak rólam. Őszintén szólva nem éreztem magam valami nagyszerűnek, és nem akartam szembesülni azzal, hogy esetleg más is így gondolja, és még le is írja. Az első évadban félénkebb voltam, kezdőként más volt az egész, de a gyakorlat teszi a mestert. Könnyebben mentek a dolgok már, nem kellett sokszor azért újravenni egy jelenetet, mert például kitakartam valakit" – mondta.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Örült a második évadnak, és annak a bizalomnak, amit kapott a rendezőktől. "Nagyon jó érzés, hogy kezdőként is számítanak rám, ráadásul olyan szerepben, ami kiemelt fontosságú a történet szempontjából. Nincs több film mögöttem, nem végeztem még az egyetemen, úgyhogy nem is reméltem, hogy sorozatszerepet kaphatok.

A családom nagyon büszke rám, minden részt láttak a tévében, még az ismétléseket is megnézték.

Én japán szakos voltam, és a nagymamám a mai napig kérdezi, hogy mikor megyek vissza a szakra, de ha lát a tévében, akkor azt hiszem, meggondolja magát, és a színészetre biztat."

Magát nem szereti visszanézni, főleg nem olyan nagy vásznon, mint a premiervetítésen a moziban. "Nemcsak színészileg, hanem technikailag is elemzem a látottakat, nem a sztorira figyelek, hanem arra, hogyan jön át a kamerán keresztül az, amit éreztem akkor. Nem szeretem visszanézni magam, főleg nem ilyen nagyban, de sokszor nagyon tanulságos, tehát azt hiszem, szükséges a fejlődés szempontjából. Sok munkám van az egyetemen, a színházban, és mindenféle területen, tudom, jól érzem magam, úgy gondolom, hogy ha tiszta lélekkel áll a színész a munka mögé, mindegy, hogy milyen médiumon keresztül közvetít a közönségnek."

Fotó: Szabó Gábor - Origo

A legizgalmasabb dolgok a kamera mögött történnek, amikor szünet van.

Összenevetünk valamin, viccelődünk, jó kis szövetségek alakulnak ki a színészek közt, akkor is, ha utána mindenki megy tovább a következő munkájára" – mondta.