A Gyilkos sorok helyszíne, az idillinek tűnő Cabot Cove a világ legveszélyesebb városa lett volna, ha valójában létezett volna – legalábbis a BBC Radio 4 erre jutott a fiktív gyilkossági statisztikákat vizsgálgatva. A 3560 fős lakosságú városkában átlagosan 5,3 hulla tűnt fel évente, ami arányaiban – egymillió lakosra átszámolva – jóval magasabb számot adott ki, mint a valóban roppant veszélyes Honduras.
„Barátságos arcok mindenfelé” – éneklik a főcímdalban, ami már önmagában sem igaz, elég csak Cartman szemétkedéseire gondolni. Emellett bármi – de tényleg bármi – megtörténhet az utcákon: elrabolják az embert a földönkívüliek, hogy anális beültetést végezzenek rajta, óriási Barbra Streisand-robot jelenik meg, vagy épp megnyílik egy portál a gonosz szörnyek képzeletbeli világába. Nem beszélve Kennyről, aki több évadon keresztül minden részben meghalt, a legváltozatosabb módokon.
Az alapsztori az volt, hogy egy börtönből szabadult férfi felvette a kisváros meggyilkolt seriffjének személyazonosságát, annak érdekében, hogy elrejtőzzön egy nagy hatalmú bűnöző elől. A trükk persze nem működött maradéktalanul, és Banshee-ben elkezdtek sorra megjelenni azok, akiknek a nyomában csak pusztítás maradt.
A búra alatt-ban látott kisvárosban sem lehetett könnyű az élet, miután a láthatatlan, ám áthatolhatatlan búra megjelent a település körül. Miközben a kormány és a katonai erők megpróbálták áttörni az üveget, a bent lakók a túlélésért küzdöttek, hiszen nemcsak az energiaforrások fogyatkoztak, de az emberek türelme, béketűrése is.
Ugye azzal kezdődött az egész, hogy a kansasi városka jó részét elpusztította egy meteoreső, a Kryptonról egy űrhajóval pedig egy kisfiú, a későbbi Superman is megérkezett. Az őt befogadó házaspár nem árulta el neki, hogy honnan származik, a gonosz erők azonban folyamatosan körülötte és szerettei körül ólálkodtak, főleg, amikor már kezdett kiteljesedni az ereje.