A Nem olyan csaj magyarországi megjelenését már jócskán megelőzte a híre, hiszen Dunham az Egyesült Államokban meglehetős botrányt kavart azzal, hogy őszintén leírta, milyen érdeklődő kislány volt.
A hiszterizált amerikai prűdek gyerekmolesztálást kiáltottak az olyan sztorik miatt, mint amikor hétévesként bekukucskált egyéves kishúga bugyijába,
hogy aztán kavicsokat fedezzen fel a kicsi vaginájában, vagy amikor már kiskamaszként lefizette a kis Grace-t, hogy nővéri szeretetét kifejezve puszilgathassa (arról már nem is beszélve, hogy Dunham egy olyan történetet is leír, amelyben már tinédzserként magához nyúlt az ágyban, miközben húga a hátához bújva aludt – de a háborgók eddig valószínűleg nem jutottak el az olvasásban).
A Nem olyan csaj-ban ezeken kívül is találunk még jó pár zaftos sztorit, de ez valószínűleg senkit sem lep meg, aki látott akár egyetlen epizódot az alkotó sorozatából, a Csajok-ból (amelynek ötletgazdája, forgatókönyvírója, legtöbb részének a rendezője és az összesnek a sztárja egy személyben). Csalódni fog azonban, aki frappánsan előadott, gördülékenyen leírt, kerek és szexis kis adomákat vár, amiken nagyokat lehet kacagni – Dunham memoárja ugyanis nem erről szól.
Annak ellenére, hogy a könyv alcíme az, hogy Egy fiatal nő útmutatója az élethez, sokkal inkább a saját lelke mélyére vezető pszichológiai mélyfúrás, amely nem túl meglepő módon kívülállóknak kifejezetten unalmas lehet.
A Nem olyan csaj-t olvasva kicsit az az érzésünk támad, mint amikor egy fárasztó ismerősünk kéretlen sztorikkal traktál minket (ennek legszélsőségesebb példája a könyvből, amikor a szerző nem kevesebb, mint tizenegy oldalon keresztül ismerteti az étkezési naplóját, azaz annak felsorolását olvashatjuk, hogy miket fogyasztott egy héten keresztül).
A folytatásért lapozzon!