Borzalmak történtek ebben a szállodai szobában

Vágólapra másolva!

Az HBO új sorozata, a 104-es szoba a komédia kategóriába került az HBO Gón, de az eddigi három rész egyikét se nézesse meg kisgyerekével, ha nem akarja terapeutához járatni később.

Origo

Vágólapra másolva!

sorozat tévé média HBO

Egy szállodai szoba sokat tudna mesélni: sok száz, akár ezer lakót látott már, fura dolgokat, bizarr jeleneteket, akár perverziókat. A hotelszobába költözők nagy része persze nem csinál semmit, olvasgat, Facebookot lapozgat a telefonján, golfot néz éjjel, de időközönként

beköltözik valami fura szerzet, gyanús szokásokkal,

és pont azon az ágyon alszik, ahol mi, csak épp kicsivel korábban vagy később. És még az is lehet, hogy az a sötét folt a szőnyegen nem tea vagy kávé maradványa, hanem valami egészen más folyt oda, csak erről mélyen hallgat a megszeppent személyzet.

Elsőre unalmasan hangzik, hogy van egy sorozat, amely végig ugyanazon négy fal között játszódó eseményeket mutat be, de ha izgalmas történeteket sikerül beletenni, jó karaktereket, és ügyesen adagolják a feszültséget, akkor működhet egy ilyen egyszerű koncepció is. Ettől nem lesz tömegsiker, ahogy a Terápia sem döntögeti az NCIS nézettségi számait, de nem minden szériának ez a feladata.

A fivérek, Duplass Brothers Productions néven (ezt 1996-ban alapították) 2015 óta dolgoznak az HBO-nak, tévére, előbb a nagyszerű Együttlét című sorozatot készítették, amely négy ember örömét-fájdalmát, útkeresését mutatta be szellemesen és szerethetően, majd az Állatok című animációs sorozattal jöttek elő – volt, aki perceket sem bírt belőle, de az első évad tele volt ötlettel, imádnivaló figurával (a másodikat még nem láttuk). A 104-es szoba is a Duplass-testvérek műve, úgyhogy eleve megérdemli a figyelmet.

Az első rész alapján sem érthető, miért került a sorozat a vígjátékok közé, hiszen olyan feszült és sötét végig, hogy ha egy kisiskolás sötétben, magában megnézi, még a vécéig sem mer elmenni lefekvés előtt.

Az első rész alaphelyzete szerint egy soha nem látott bébiszitterre hagyja a szállodai szobában a kisfiát egy randira induló apa, ám az események egyre durvább fordulatot vesznek, a gyerek nem épp úgy viselkedik, ahogy kéne, ahogy az megszokott. Spoiler nélkül egyelőre legyen ennyi elég.

A második epizód a legjobban felépített,

három kiváló alakítással: itt egy szerelmespár dekkol épp a hotelszobában, amikor megjön a pizzafutár, egy kövérkés, szemüveges legényke. Innen az események nem várt fordulatot vesznek, itt-ott a komplett őrület jeleit észleli a néző, de akárcsak az első résznél, itt is egy csavar jön a végén, amitől még emlékezetesebb marad a 25 perces sztori.

Minőségben, alakításban, fordulatban tehát egyre javul a különálló, önállóan is élvezhető részekből összerakott, más-más szereplőgárdával forgatott sorozat – egészen a harmadik részig, ami kissé lassú és vontatott, de az is épp olyan, mintha egy Stephen King-novellából készült volna (valójában az első kettőt írta Marc Duplass, a harmadikat Carson Mell).

Aki szereti a néhol szürreális, bizarr, rövid történeteket, mint amilyenek a Meghökkentő mesék voltak, az ad egy esélyt, és benyit a 104-es szobába (ha nem is határozottan, merészen, de remegve, enyhe gyomorideggel). Közben azért készüljön fel lelkileg, mert olyan dolgok történnek ott, amiket valójában nem szeretne átélni soha!