Sok év alatt sok műsorban, számos formátumban láthattuk, de főzőműsort tán még nem vezetett. Mennyiben más ez, mint a többi?
Ez valójában tehetségkutató, amelynek a témája a főzés. Szerkezetében inkább tehetségkutató, kicsit olyan, mint amiket eddig vezettem... azzal a különbséggel, hogy itt könnyebb felszedni pár kilót! A nők szeretik ezeket a műsorokat, és főképp azért, mert inspirálódnak, látva, hogyan dolgoznak a profik a konyhában.
Otthonosan mozog a konyhában?
Szerintem jó vagyok a konyhában: nem főzök gyakran, de amikor igen, odateszem magam. Nem elvárás otthon, hogy minden este legyen meleg étel, de kötelességemnek érzem, hogy én gondoskodjak a családról.
Ha vendégeket várunk, öt-hat órákat is képes vagyok az étellel eltölteni.
Anyukám is kísérletező volt mindig, én is keresem mindig, milyen különlegesebb hús van a boltban. A gyerekek persze a csirkemell filét jobban díjazzák, nem tukmálom rájuk a kacsasültet, ha épp bundás kenyér kell nekik. Jobb a békesség!
Hogy épül fel ez a műsor?
Az elején jöhet mindenki, boldog-boldogtalan, hatvan perce van megmutatni a főzőtudományát, a saját kedvenc receptjével is előrukkolhat. Amit elkészít, azt futószalagon beküldi a séfeknek. Ők vakon megkóstolják az ételt, azaz nem látják, ki készítette,
nem számít, hogy valaki kezdő vagy profi, az étel dönt.
Ha egy séfnek ízlett, egy kést tesz mellé, és ha háromból kettő így jelez, a versenyző továbbjut. A versenyző végignézi az értékelést, belép a kóstolótérbe, és onnan meglepetés a próbálkozónak és a séfeknek is, ki a továbbjutó. Így kialakul egy harmincas mezőny.
Velük mi történik?
Ők mennek egy háromnapos tréningre, ahol mindhárom napnak van egy felelőse a séfek közül. Ott tanítják őket, és menet közben esnek ki azok, akik hibáznak. A periódus végén egyre többen kapnak séfkabátot, ami azt jelzi, hogy bekerültek egy csapatba. A séfek hat-hat fős csapattal vágnak neki a továbbiaknak.
Utána már egyenes kieséses szakasz jön, először csapatfeladattal,
témák szerint, komoly kihívásokkal. Független kóstolóbizottság dönt arról, hogy a három csapat étele közül melyik a legjobb. Mondok egy példát: ha hamburger a feladat, akkor pilóták és légiutas-kísérők jönnek véleményt alkotni, mert ők aztán a világ minden pontján jártak és ettek is. Olimpikonok, hentesek, böllérek és gyerekek is zsűriznek, és persze a csapatok is tudják, épp kinek kell főzni, eszerint is alakíthatják az ételt.
A győztes társaság marad talpon?
A nyertes csapat védettséget kap, nekik akkor már nem kell főzniük. A másik két csapat tagjainak egyéniben kell ételt készíteni, ezeket pedig már a három séf értékeli, szintén vakon, azaz
nem tudják, melyiket ki készítette.
Itt az okoz fesztültséget, hogy előfordul, hogy egy séf épp a saját versenyzőjét húzza le és küldi haza. Az eredményhirdetést a séfek is várják, az időprés miatt is komoly feszültségek vannak. Sok konfliktus és érzelem van ebben a műsorban. A legvégén pedig a csúcsgasztronómia képviselői döntenek a győztes személyéről.
Mi a műsorvezető feladata ebben a formátumban?
Klasszikus műsorvezetői szerepköröm van, alapvetően én vezénylem a feladatokat, hiszen a séfek is versenyben vannak. Az eredményhirdetésnél is én adagolom az információkat, hiszen rajtam kívül mindenki számára meglepetés, ki esik ki, hisz a séfek vakon kóstolnak és döntenek.
Ez elképesztően izgalmas!
Ebben a műsorban talán szigorúbb leszek annál, mint amit eddig láttak belőlem a nézők, de ez nem baj. A tét nem kicsi, a fődíj 10 millió forint és egy különleges, háromhetes gasztrokurzus a franciaországi Paul Bocuse Intézetben.
Celebes vonal van?
A szereplők között nem lesz celeb, mindenki civil. Van köztük, aki szakmabeli, szakács, de amatőr tehetségek is. Ismert emberek csak az alkalmi zsűrikben lesznek.
Mi a kedvenc étele?
A zöldbabfőzelék, ahogy a nagymamám készíti. Ilyet étteremben sehol sem szolgálnak fel.
Térjünk rá az utazós realityre, amit május-június környékén forgatott! Az Ázsia Expressz lesz a második nagy műsora idén ősszel. Hol kezdődött a nagy kaland?
Hanoiban, Vietnamban. A négy országból, ahol forgattunk a stábbal, talán ez volt a legkevésbé különleges számomra, de az biztos, hogy a játékosokat mélyvízbe dobtuk az első pillanattól. Nem az a műsor célja, hogy a legfőbb turisztikai attrakciókat megmutassuk, épp ellenkezőleg, itt látható lesz Ázsia igazi arca, a szépségei mellett persze.
Átestünk hamar a kultúrsokkon,
majd Hanoitól északra mentünk, fel a hegyekbe. Naponta több száz kilométert zötykölődtünk úttalan utakon, szóval ez az öt hét nem egy kényelmes luxusüdülés volt munka címszó alatt. Az ázsiai mentalitás sok dologban különbözik a miénktől, mondjuk Budapesten is lehet csodákat látni, de azért ott tényleg
sok helyen van komoly gond a higiéniával.
A Ha Long-öböl persze nagyon szép, lélegzetelállító élmény, de nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a parton térdig járnak a szemétben. A stáb persze mindig normális szállást kapott, de a játékosoknak nem volt mindig ilyen jó dolguk. Le a kalappal mindegyikük előtt, emberfeletti, amit ők végigcsináltak.
A helyi emberekkel is volt gond, vagy csak a sok szeméttel?
Udvariasak, lelkesek, bólogatnak, de nagyon kevesen beszélnek angolul. Természetesen azok a vietnamiak, akik a produkciót segítették, jól beszélték az angolt, de hétköznapi szituációkban még az is kihívást jelentett, hogy vizet kérjünk egy szállodában. Volt, hogy a „water” szót sem értette a személyzet. Kaját, innivalót rendelni mindig kalandos volt.
Az interjúnak nincs még vége, Ördög Nóra mesélt Laoszról, Kambodzsáról, Thaiföldről, a gyerekeiről és arról, tudna-e kinn élni huzamosabban. Azt is elmondja, mikor veszik fel a Vigyázat, gyerekkel vagyok! újabb részeit. Lapozzon a 2. oldalra!