Amerika kedvenc háziasszonyát bennfentes tőzsdei kereskedésért, lényegében csalásért ítélték el öt hónapra, ő jobbára kézműveskedéssel töltötte az időt, kerámiákat készített. A börtön egy év alatt elvileg csak három kerámia elkészítését tette lehetővé a raboknak, Stewart azonban talált egy kiskaput: nekiállt egy betlehem összerakásának, amit egyetlen tárgyként értelmeztek, holott kellett hozzá vagy tizenöt figura.
2013-ban a Today című műsorban beszélt az élményeiről, szerinte „szörnyű” volt a börtön. „Nem lehet azt mondani, hogy jó hatással lett volna rám, vagy hogy jobb ember lettem tőle, ez egy baromság. Egyszerűen szörnyű volt. Ráadásul egy vagyont vesztettem, amíg bent voltam” – mesélte.
2007-ben ítélték 48 nap börtönre, miután nem először kapták ittas vezetésen. Később úgy nyilatkozott, hogy jót tett neki az elzárás, megbánta azokat a dolgokat, amikért odakerült, majd David Lettermannek azt is elmondta, hogy humorral próbált túljutni az egész rémálmon.
„Teljesen a tudatában voltam annak, hogy miféle helyre kerültem. Emlékszem, a második vagy a harmadik napon zuhanyoztam, és ahogy az rossz vígjátékokban lenni szokott, elejtettem a szappant. Körbenéztem, aztán úgy döntöttem, hogy inkább hagyom a szappant, végeztem aznapra a zuhanyzással” – mesélte.
A színésznőre börtönbüntetése alatt az volt a legnagyobb hatással, amikor 14 napra magánzárkába rakták, hogy így védjék a többi elítélttől. 2014-ben a The Jonathan Ross Show-ban azt mesélte, ott végre megtalálta a saját csendjét: „Amilyen ijedt voltam előtte, ott rájöttem, hogy nem kell senkinek megfelelnem, nem kell senkinek válaszolnom, nem kell senkiért semmit tennem.”
Ezzel együtt elismerte, hogy azért a 14 napos elszigeteltség eléggé megviselte, bőven elég lett volna két nap a magánzárkából.
Az örökösnő állítása szerint teljesen átértékelte az életét a börtön hatására, megtanulta szeretni a szabadságot, és fontosabbá váltak számára azok a dolgok, amik körbevették odakint – leállt egy kicsit a túl gyors élettel, megtanulta értékelni, amije van. „Még a párnámért vagy az ételért is hálás vagyok. Beteg vagyok attól, amit a média eddig csinált velem, szeretném a hírnevemet most már jó ügyek érdekében használni” – mondta.
Hilton még a börtönből adott interjút egy rádiónak, akkor arról is mesélt, hogy a világ minden részéről kapja a támogató leveleket, és bent is akadnak segítőkész rabtársai, nem volt számára teljesen pokol a benti lét.
Lapozzon, van még hátra pár beszámoló!