Egészen állati Hollywood árnyoldala

A Netflix számos nagysikerű és népszerű sorozatnak adott zöld utat, elég csak a Kártyavárra, Strangers thingsre, Narcosra és társaikra gondolni. Az online szolgáltató, hatalmasra nőtt médiacég aranytojást tojó tyúkjai mellett azonban több, kevésbé ismert, ám zseniális széria is akad, ezek egyike a Bojack Horseman.

Az eddig négy évadot, s ezzel együtt 49 epizódot megélt animációs szatíra, első látásra semmi olyat nem nyújt, amit ne láttunk volna már a zsáner nagy öregjeitől, mint a South Park, Family Guy vagy a Simpson család. Raphael Bob-Waksberg tehát nagy fába vágta a fejszéjét, amikor eltervezte, hogy valami autentikussal akarja megörvendeztetni a nézőket. Az a bizonyos fa viszont nagyon könnyedén kidőlt. Csak ne lepődjön meg senki, ha itt az állatok is emberként viselkednek.

Forrás: Netflix

A címszereplő a szebb napokat is látott színész, akinek a 90-es években futott egy nagysikerű szitkomja. Azóta eltelt néhány év, Bojack Beverly Hills tetején éli világát, kiüresedve, megfáradtan. Egy önéletrajzi könyvvel szeretne visszatérni a köztudatba, aminek elkészítésére felbérel egy szellemírót, Diane-t. Mi, nézők itt kapcsolódunk be a történetbe, hogy betekintést nyerjünk ennek a fura fazonnak a mindennapjaiba.

Forrás: Netflix

Hogy miben különbözik Waksberg sorozata a korábban említett címektől? Lényegében mindenben. Az első epizódtól kezdve összefüggő történetet látunk, ahol a részek szorosan kapcsolódnak egymáshoz dramaturgiailag. Ez kétségtelenül ritka a műfajban, a legnagyobb eltérés mégis a szórakozás és a tartalom közti kontrasztban keresendő. A Bojack Horseman is a humorosabb felütésre épül, tele van szenzációs szóviccekkel, helyzetkomikumokkal és töménytelen mennyiségű szarkazmussal.

Ugyanakkor az írók nem elégednek meg a szimpla poénokkal és a szűk fél órás könnyedséggel. Mélyre ásnak az emberi lélek legsötétebb bugyraiba és végtelenül bátor módon beszélnek olyan témákról, mint a magány, megfelelési kényszer vagy épp a gyermekkori traumák. Jogosan vetődhet fel a kérdés: Egy szimpla állatos rajzfilm, hogy lehet ilyenre képes?

A választ nehéz szavakba önteni, mert itt érzésekről van szó – ezeket pedig át kell élni, aki pedig találkozott az említett dolgok valamelyikével élete során, garantáltan be fogja szippantani Bojack világa. Pedig rögös utat járt be, kezdetben sokan nem tudták hova tenni ezt a fajta innovatív stílust, a második évadtól azonban realizálódott a nézőkben, hogy Waksberg és csapata nem a felszínt akarja kapargatni, hanem a végletekig elmerészkedik.

Látható lesz a sztárvilág felszínessége

Nagyon szeretem az „insider” műveket, amelyek Hollywoodból nem csak a csillogást emelik ki, hanem az árnyoldalra is kitérnek. A fricskák a zsáner bevett formuláját képezik, de az írók ennél messzebbre mennek. Az álomgyár mellett a komplett show-biznisz is megkapja a magáét, hol rejtett utalásokban, máskor kőkeményen kimondva. Ahogy kiütközik a sztárvilág felszínessége, a mindenkin átgázolás a sikerért és a brutális képmutatás, amire a mai szórakoztatóipar épül, azt tanítani kéne.

Félreértés ne essék, nem 25 percnyi savazásból áll a sorozat, a legtöbb ilyen elemet a sorok közt elbújtatva kell keresni, cseppet sem tolakodóan. Az, hogy ezt ilyen precizitással, szórakoztatóan, mégis tartalmasan közöljék, önmagában is bravúrszámba megy és könnyen a visszájára is fordulhatott volna a nagy tenni akarás. A görbe tükör önmagában nem sokat ér, ha nem áll össze koherens egésszé a mondandó, amit a karakterek közölnek. Ám ezt az akadályt is sikerrel vették Waksbergék, a szereplők komplexitása pedig szintén egyedülálló.

A cikk folytatódik, lapozzon a 2. oldalra!