Férjével egyszerre döbbentek rá, hogy valami megváltozott. A miértekről őszintén beszélt Kovács Patrícia a Lakástalskhow-ban.
"Hanna születése után változtak meg a dolgok. Velünk is megtörtént az, ami mindenkivel megtörténik. Amikor megszületik egy gyerek, akkor a szülei kicsit meghalnak, olyan értelemben, hogy az a nő és az a férfi nem lesznek soha többé ketten. Abban van egy veszteség. Onnantól kezdve minden más lesz, újjá kell születni. És az a kérdés, hogy a férfi és az a nő, már ebben a mama-papa státuszban is azt jelenti-e a másiknak. Mi ott nem figyeltünk eléggé egymásra."
Nagyon sokat gondolkodott azon, hogy lehetett volna-e jövője még a házasságuknak, de úgy érzi, ez már elmúlt. Már akkor is késő volt, amikor elkezdtek rajta dolgozni.
„Voltak igazán nagy fellángolások érzelmileg, utaztunk, visszajöttünk, és úgy éreztük, hogy nem. Szerintem, hogyha 45-46 évesek vagyunk, amikor ez megtörténik velünk, akkor együtt maradunk. 50 évesen végképp. De most még itt a 40 körül felmerült bennünk, hogy akkor most már tényleg ez lesz örökre?” – ismerte el a ma esti Lakástalkshow-ban.
Kovács Patrícia édesapja alkoholizmusával 14 évesen tudatosult. Nehezen viselte ezt az időszakot, saját bevallása szerint, ha apja felszállt a buszra, akkor inkább elment a busz másik végébe, hogy ne kelljen felvállalnia. Megoldásként egy saját maga által kitalált világba menekült.
„Nekem volt egy nagyon rossz korszakom kamaszkoromban, amikor hazudoztam össze-vissza. Kamaszként nagyon rémes volt a családi életem 14 és 18 éves korom között. Akkor ki kellett találjak egy másik világot, hogy én kivagyok és én hol vagyok. Senkit nem engedtem, hogy meglátogasson minket otthon. Belemenekültem valami hülyeségbe, kitaláltam egy csomó mindent, hogy én ki vagyok”.
Patríciának a részévé vált, hogy nem tudta, mikor hazudik és mikor nem. 18 évesen billent át benne valami, ekkor pszichológus is segítségére volt, hogy megoldja a problémáit.
„Bekerültem az Újszínházba és ott kiszúrták, hogy én vetítek. Ott egy nagyon jó közösség volt. Azt érezték, hogy össze-vissza beszélek és ez idegesítő volt. És akkor azt mondták, hogy 'te ennél sokkal tehetségesebb vagy, ennél sokkal jobban szeretünk, és erre nincs szükség'. Először le akartam lépni onnan, ki akartam ebből szállni és azt mondták, hogy nem, azt nem lehet. Megadták egy pszichológus számát, akit már előzőleg felhívtak, hogy majd fogok telefonálni és akkor telefonáltam. Eltöltöttem úgy egy fél évet, hogy lényegében nem beszéltem.”