„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor". Még ma is sokan fújják kívülről a Magyar Televízió egyik legemlékezetesebb és legbájosabb rajzfilmsorozatának főcímdalát. Bár a Kérem a következőt! a legtöbb magyar alkotáshoz hasonlóan felnőttsorozat, és nem épp a 90-es évek fiataljainak jelentett újdonságot, hiszen a legutolsó epizódja is 1983-ban készült, mégis örökérvényű kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, hogy még az Y-generáció tagjai is boldogan emlékeznek vissza rá.
A legkülönbözőbb betegségeket, beleértve a pszichológiai tüneteket nem mindig ismerő és nem feltétlenül megfelelően kezelő uhubagoly, Dr. Bubó, miután az Orvosi Begyetemen megszerezte kiváló minősítésű orvosi diplomáját, egy tölgyfa belsejében rendezi be rendelőjét, ahol az erdő beteg lakóit gyógyítgatja titkárnője – és egyben a rendelő ápolónője – Ursula nővér segítségével.
Bubó hagyományos háziorvosi teendői mellett különösen érdeklődik a pszichológia iránt, az erdei állatok pedig rendszerint valami súlyos pszichológiai problémával rendelkeznek: az elefánt kisebbrendűségi komplexusban szenved, a bolha megalomániás, a liba hipochonder, a szarvas betegesen féltékeny, a disznó részeges, a víziló betegesen falánk.
Bubó mindegyiküket megpróbálja kikezelni, ám mivel meggyőződése, hogy minden betegség pszichoszomatikus, tehát kialakulásának lélektani oka van, általában félreérti a megoldandó problémát, és a diagnózisa mellétrafál. Pszichológiai kutatásainak törekvése és azoknak rendszeres elbaltázása adja a sorozat fő humorforrását.
A sorozat egyébként számos olyan pszichológiai és társadalmi problémát gúnyol ki, amely csak felnőtt nézők számára érthető. Az egyes állatszereplők voltaképpen egy-egy negatív emberi jellem karikatúrái. A bagolydoktor karaktere ugyanakkor minden generáció számára kedvelhető, jellegzetes kinézete, valamint meggyőződéses agglegény életmódja és a jó szivarok iránti szenvedélye miatt is szerethető, nem is beszélve legendás hangjáról, Szabó Gyuláról, aki nélkül sok más közönségkedvenc – például Columbo – mellett Dr. Bubó sem elképzelhető.
Bubó elmaradhatatlan társa és asszisztense egy jószívű barnamedve,
Ursula, aki kétmázsás testsúlya és bozontos bundája ellenére is a megtestesült nőiesség, emellett reménytelenül szerelmes kedvenc kis doktorába. Ha kell, bármikor kész hatalmas testi erejét is bevetni – ez bizonyos esetekben a legkiválóbb terápiás eszköz.
Bubó gyakran próbál meg otthonosan mozogni a bűnüldözés területén is, öreg barátja, az Erdőrség mindig éber rendfenntartója, Sólyom csőrmester oldalán, mivel meg van róla győződve, hogy a bűnözés lélektani eredetet rejt magában; ezen elméletei éppúgy csődöt mondanak, mint pszichológiai munkássága. Bubóval ellentétben a csőrmester inkább a gyors és határozott megoldások híve. A doktor minden egyes epizód végén egy bölcs mondással kommentálja az aktuális orvosi esetet, amit általában egy-egy neves egyetemi professzorának tulajdonít.
A sorozat időtlen sikere alkotóinak köszönhető: Nepp József és Romhányi József együtt írta a forgatókönyvet és a dialógokat, így a mesét népszerűvé tevő szójátékok (Boa Constrector, Szügyészség, rókátor stb.) is az ő zsenialitásukat dicséri. A rajzfilmet Ternovszky Béla rendezte (hozzá köthető a legendás Macskafogók is).
A sorozatból három, egyenként 13 epizódos évad készült 1973 és 1983 között. Dr. Bubó sikere számos formában öltött testet, kiadták 1991 és 2002 között VHS-en, 2001 és 2007 között pedig DVD-n is megjelent, emellett számos mesekönyvet és képeskönyvet is kiadtak a rajzfilmsorozat karaktereivel. Már csak ezért is örök érvényű a főcímdal utolsó mondata: „beszél majd az utókor Dr. Bubóról".