"Rengetegen írtatok, hogy sajnáljátok, hogy kiestem...nem kell sajnálni...tényleg! Jól vagyok! Erősebb vagyok, mint valaha! Nem érzem, hogy bármit veszítettem volna, hiszen nem titok, hogy idén nem volt tervben, hogy jelentkezem a versenyre. Tavaly a Rain dalom kiesése után, úgy gondoltam, jó ideig szeretném magam és a lelkemet megkíméli az esetleges újabb csalódástól! Idén utolsó pillanatban kaptam a felkérést erre a dalra, és mivel nagyon tetszett, (főleg a szövege, hisz valóban aktuális ez most az életemben) ezért elfogadtam" - írta.
Úgy gondolta, nincs vesztenivalója, hiszen kapott egy gyönyörű dalt, ott lehet a versenyben, és újabb lehetőséget kap arra, hogy "az ország egyik legjobban felszerelt színpadán fantasztikus technikai körülmények között" ismét bemutathason egy új dalt. "Imádom a stábot, már értük megérte ez az egész "herce-hurca" ami egy ilyen versennyel jár!" - jelezte.
Természetesen nem vagyok hajlandó szomorkodni, vagy szégyenkezni,
és nem is érzem, hogy volna bármi okom erre, viszont azt biztosan megígérhetem, hogy jó ideig nem jelentkezem A Dalba. Legközelebb majd akkor, ha valóban lesz saját mondanivalóm! Rengeteget tanultam, minden egyes tévés szereplés után azt érzem, hogy fejlődök, erősödök és megint eggyel közelebb kerülök a valódi célomhoz. Ez pedig nem más, mint hogy tiszta szívből, őszíntén énekelhessek amíg csak élek! Semmi más nem számít!"
"A színpad az otthonom, ott vagyok igazán boldog! Azt érzem tegnap este életemben először ne izgultam! Nem volt bennem az a félelem, ami általában szokott lenni egy egy ilyen műsorban, én ezt valódi lelki fejlődésnek élem meg!
Szabad voltam, őszintén mosolyogtam, és nekem már ezért megérte!
Köszönöm a menedzseremnek, hogy hisz bennem, és ezt minden pillanatban tudatja is velem és a szerelmemnek, hogy mellettem áll, támogat és elkap ha épp zuhannék, lát engem. Azt gondolom tegnap este egy újabb mérföldkőhöz érkeztem... felszabadultam! Nincs több félelem, és megfelelési kényszer! Innentől nincs más hátra, mint előre!" - zárta a sorokat.