A nagy kereskedelmi tévék 1997-es indulása előtt az MTV-nek vetélytársa nem volt, kényelmesen gyárthatott sorozatokat – legfeljebb ha nem volt olyan jó, csak 2-3 millió ember nézte (manapság már 1 millió is nagyon szép szám hazai széria esetében). Szavazásunk során a tévés rendszerváltás előtti időszak animációs műveire kérdeztünk rá. Az kiderült, hogy a Kíváncsi Fáncsit elfelejtették a tévézők (itt írtunk róla hosszabban), most a vert mezőnnyel folytatjuk, jöhet a Leo és Fred.
„Csodálatos rajzfilm, nagyszerű emlék Mexikóból, a 11-es csatornáról, nem olyan hülyeség, mint a maiak" – írta egy Carlos Ortega nevű ember az egyik, YouTube-on is fenn lévő epizód alá, azaz a sorozatot messzire is sikerült exportálni. Ezzel együtt nem lett itthon olyan népszerű, vagy már elfelejtették, legalábbis a 0,35% erre enged következtetni. Pedig nem sok olyan sorozat van a világon, ahol a Petőfi népét olvashatják, nézze csak:
2 évad, 26 rész készült Leo, az oroszlán, és Fred, a szelídítője kalandjairól, 1983-ban került először a képernyőre. A külföldre történő eladást segítette, hogy a cirkuszi közeg mindenhol egyformán ismerős, nincs sok karakter, ami zavart okoz egy gyereknél, és a szereplők nem beszéltek, azaz szinkronra sem volt szükség. Az kissé furcsa, hogy egy dúsbajszú, kopasz, idős úr egy ágyban alszik egy oroszlánnal, de ezen lépjünk túl, ennél furcsább szokásokról is hallani.
A főcím hallatán azt is gondolhatnánk, hogy hirtelen előlép Rozmaring, a bohóc, vagy a Bandzsa Halamandzsa, a csodafakír, a Keménykalap és krumpliorról, de nem kis Rece és Bagaméri, hanem Fred és Leo a két főhős a sokszor hétköznapi kalandok során. A Krimi című rész például arról szól, hogy lemegy a cirkuszi előadás (amiből egy percet sem látunk), majd kettecskén megnéznek egy krimit a lakókocsiban. Eztán egész éjjel rettegnek, mindenfelé árnyakat, gonosz szándékú idegeneket látnak. Egyszerű kis sztori, de a világ minden pontján érthető (óvodás korúaknak még félelmet is okozhatott ez a rész egy még békésebb korban).
Itt meg is nézheti:
A Szerelem című részben ennél több az érzelem, a félelem helyett mindenféle mély emóciók teperik maguk alá a két főhőst, akik bár egészségtelennek látszó párkapcsolatban élnek, valójában mégsem egymás iránt vonzódnak. Leo beleszeret egy nőstény oroszlánba, Fred pedig szerelemre lobban a közeli vándorcirkusz egy tangóharmonikás, női idomárja iránt. Az epizód arról szól, milyen boldog mindenki, és pont az a vége, amit ki is lehet találni: a lánykérés reggelén, a virággal érkező szerelmetes Leo és Fred csak a cirkusz kerek helyét találja, a másik társaság az éj leple alatt továbbállt.
Nem mindig mozog együtt a két jó barát, a Tragédia című részben (amely valós csapást, földöntúli bánatot nem tartalmaz, gyereknek is nézhető) a jó öreg idomár fel sem bukkan, az egész rész a cirkusz többi tagjáról és Leóról szól. Van benne egy nagy rejtély, egy ügyes megoldás, nincs túlnyújtva, pont hét percre elegendő a története.
De nem is ragozzuk tovább, jó kis animációs sorozat ez, többet érdemelt volna a bő 700 voksnál.
Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.