A második évad sok újat nem hozott az elsőhöz képest, egy már gondosan felépített világot mutattak be alaposabban a készítők, pár új helyszínnel (mint a gyarmatok). A kanadai vizit újat, friss levegőt hozott a sorozatba, de alapvetően folytatódott a végtelen szenvedés, a sötét, nyomasztó országban, és a végére a főbb figurák nagyrészt maradtak ott, ahol voltak. Mélyebb karakterábrázolást kaptunk a helyben toporgás közepette, határozott jellemfejlődéssel.
Offred, azaz June végső döntése sokakat meglepett, nyilván a nézők nagy része azt várta, hogy a kegyetlen elnyomásból elszökik a babával együtt, ha már módja van rá. Ehelyett – némiképp logikátlanul – leadta a csecsemőt, kockáztatva, hogy soha többet nem látja. Döntését nyilván nem előre hozta meg, sodródott az eseményekkel a tűzvész éjszakáján:
több ok miatt maradt végül a fullasztó rezsimben.
Egyfelől úgy érzi, hogy Hannah lányát könnyebben kimenekítheti, ha ott marad a közelében (Waterford célozgatott arra, hogy össze tudja hozni őket néha). Nyilván második helyen ott van Nick iránt érzett szerelme, de legalábbis erős vonzalma. Harmadrészt lehet, hogy a karakter az egész rendszer lebontását tökélte el azon a mozgalmas estén, az alagútban állva.
Mindenesetre a sorozat tempója nem változott, türelem kell az epizódokhoz. Mivel nem amerikai, országos nagy csatornára készül, hanem a Hulura, így nem köti a produkciót a kereskedelmi egyórás, azaz valójában negyven-negyvenkét perces limit, ami a drámai szériák (mint a krimik, orvosos, ügyvédes sorozatok) sajátja. Az utolsó, 13. rész például egy óránál is hosszabb volt, de a komótos, lomha tempó miatt
minden esemény belesűríthető két mondatba.
Nem egy pörgős CSI tehát, néha álmosító is a piszmogás, unalmas a sok közeli, fél percig mutatott arc, az eseménytelenség, de ez valahol szándékos: épp így mutatják be, milyen végtelenül lassan múlik az idő ilyen viszonyok mellett, testi, érzelmi, szellemi rabság alatt.
A tempó mindenesetre nem fog megváltozni, aki nem képes lelassulni hozzá, az nem is tudja élvezni. Valójában ez nem is jó szó, mivel A szolgálólány meséjét nem is nagyon lehet élvezni, annyira lehangoló, annyira nyomasztó, hogy már az új rész előtt nagy levegőt kell venni, utána meg órákon át mogorva vagy szomorkás lehet a sorozat követője. Követése bizarr, különös, mazochista szórakozás, mert rossz érzés kerülgeti a nézőt közben, és egy-egy rész végén szinte megkönnyebbül, hogy vége. De mivel mestermunkáról, ragyogóan felépített sorozatról van szó, magába szippantja a nézőt és a sötét világ.
Ennyit röviden a 2. évadról, de nézzük, mit tudott meg a TV Guide a folytatásról, amely 2019 áprilisa körül jöhet.
- Emily (Alexis Bledel) és a kisbaba története természetesen nem ért véget, előbbi komoly szerepet kap a folytatásban. Vélhetően kívülről támadja majd Gileádot.
- Lawrence parancsnok (Bradley Whitford) visszatér, erről a showrunner Bruce Miller beszélt. A karakter segített a szökésben, azaz nem teljesen gonosz, látja a rendszer nyomorúságát. Talán egy lázadás fő figurája lesz, a színész már aláírt.
- Nick (Max Minghella) és Fred (Joseph Fiennes) hatalmi harca folytatódik. Ebből ízelítőt láttunk, amikor Nick jelentőségteljesen megmutatta fegyverét, hogy June időt nyerhessen, és el tudjon szökni.
- Lydia (Ann Dowd) nem halt meg. Pedig nagyon úgy tűnt, hiszen kést kapott a hátába, legurult egy lépcsőn, jól megrugdosták és belső vérzése lett, de ott lesz a harmadik évadban, várhatóan egy hosszabb kórházi lábadozást követően.
- Rita (Amanda Brugel) komoly bajban lesz, mivel kiderül majd, hogy segített a baba kicsempészésében.
- Visszatérünk még a gyarmatokra, és talán más kinézetű munkatáborokat, tsz-eket is megismerünk – erre Miller tett pár utalást.