Az aktuális évad előtt jöjjön egy kis gyorstalpaló. A címszereplő az ISIS nevű (ezt később eltörölték nyilvánvaló okokból) ügynökség tagja, amit mellesleg anyja, Mallory irányit. Az itt dolgozó csapat mindennapjaiba nyerünk betekintést, ahol számos fura figura fordul meg és keverednek még furább szituációkba.
Az első néhány évad egy összefüggőbb történetet mesélt el apróbb kilengésekkel, aztán a hetedik évad végén egy erős cliffhanger okán megszakadt ez a tendencia. A nyolcadik szezon teljesen más aspektusban készült, eltérő stílusban. Az 50-es évek Los Angelesébe utaztunk vissza, ahol egyfajta neo-noir köntösbe bújtatták a cselekményt. Az ötlet érdekesnek bizonyult, de egyértelműen a leggyengébb felvonása lett Archerék kalandjának.
Az idei állomás újfent egy különálló sztori, ami Danger Island címre hallgat, s mint a neve is mutatja, egy szigeten játszódik a második világháború környékén. Hősünk egy hidroplán pilótája, társa a tagbaszakadt Pam (no meg egy beszélő papagáj, Krieger személyében) és természetesen a szállodatulajdonos Mallorynak dolgoznak.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Archer elcsábítja az épp mézes heteit töltő Carolt, majd a bennszülött hercegnő Lana összeszűri a levet a náci turistával Cyrillel, akik el akarják lopni a milliókat érő szobrot, a sziget szívéből. A szálak természetesen összeérnek és a szokásos őrült dolgok sem maradhatnak el.
Nincs különösebb gond a Danger Island kivitelezésével, hozza a stílusjegyeket és azt a bevett formulát, ami miatt megszerettük ezeket a hibbant karaktereket. A baj mindössze annyi, hogy messziről lerí róla, hogy töltelék évad, ezt pedig ritkán merik meglépni egyes sorozatok. Időhúzó jellegű epizódok mindenhol előfordulnak, de hogy egy teljes, sőt jelen esetben két szezont is erre építsenek, az elég pofátlan húzás.
Cikkünk folytatódik, lapozzon!