A True Detective rendezője a tudatunkban turkál

A Netflix futószalagon gyártja a sorozatait, minden műfaj és stílus megtalálható rajta. A Maniac azonban kitűnik az átlagból, egyfelől a neves stáb, de főleg a kivitelezés miatt. Ínyencek előnyben, öveket bekapcsolni, ennél furcsább kalandon nem mostanában vettünk részt.

Az ötlet nem egyedi, az azonos című 2014-es norvég sorozat szolgáltatta az alapanyagot, de Patrick Somerville és Cary Joji Fukunaga (ez utóbbi rendezte a komplett évadot is) alkotók merőben eltértek az eredeti verziótól. Fukunagáról tudjuk, hogy egyedi látásmódú direktor, bizonyított a Beasts of No Nation és a Jane Eyre című filmekkel, de a True Detective nagysikerű első évada is az ő nevéhez fűződik.

Kiváló érzéke van a hangulatteremtésre,

és olyan képi világot alkot, ami borzasztóan egyedi a szakmában. A Maniac esetében sem okozott csalódást, ez már az első percekben világossá válik.

Forrás: Netflix

Egy fiktív jövőben járunk New Yorkban, ahol a technika egyszerre keveredik a 80-as évek retró eszközeivel és a futurisztikus sci-fi elemekkel. Hőseink Owen (a drasztikusan lefogyott Jonah Hill) és Annie (Emma Stone) nem ismerik egymást, teljesen más közegből származnak, mégis van köztük egyfajta kapcsolat, ami akkor derül ki, mikor mindketten jelentkeznek egy gyógyszerkísérletre.

A kezelés lényege, hogy az alanyokat a saját tudatukba száműzik, ahol a belső démonaikkal néznek szembe, ezáltal elérve a teljes gyógyulást. A gondok ott kezdődnek, amikor a kísérletet vezető doktor meghal, a számítógépe pedig depressziós lesz. Emiatt Owen és Annie képesek összekapcsolódni, ami nem várt események láncolatát indítja be.

Néha szívszorító és komor a történet

Nehéz behatárolni a Maniac-et, annyira sokrétű, komplex és őrült utazásra invitál. Nem veszi magát véresen komolyan, elképesztően groteszk humorral operál, amit a legdrámaibb jelenetek közben sem rest felhasználni. Ugyanakkor, ha a cselekmény megkívánja a komolyságot, akkor is képes helytállni. Sőt, helyenként meglepően szívszorító és komor a történet, főleg ha a kerek egész képet nézzük.

Forrás: Netflix

Fukunaga ugyanis szinte minden epizódban más sztorit mesél el, amik valamilyen úton-módon összeegyeztethetők a valósággal. A gerinc a kinti világban zajló eseményeket taglalja, a mellékszálak pedig a kezelés során átélt utazások az emberi tudatban. Ezek a kiruccanások elképesztőek, az átlagos amerikai kertvárostól kezdve, a hidegháborús környezeten át egészen a Gyűrűk urát idéző fantáziavilágig, mindenhol megfordulunk. Lehet ez összefüggéstelen katyvasz, de mindig visszautalunk a valóságra és az ott történtekre.

Lapozzon, a cikk folytatódik!