Mischinger Péter nagyon nehezen vette tudomásul, hogy kikaptak a kékek az Exatlonban: a különben remek sportemberekből álló csapat sokszor nyert a közelmúltban, volt, hogy 10-3-ra náspángolták el a Bajnokokat, de pont a legfontosabb napokat elbukják, így létszámban már csak hárman lennének, ha nem hozza vissza a produkció a már kiesett Huszti Katát. A gladiátor eddig tudta fegyelmezni magát valahogy, de most kiborult, és olyan szavakat használt a társakra, amelyeket valószínűleg később megbánt.
Előbb indulatosan elemezte a pirosak csapatát, ebben még nem volt semmi sértő. „Attól bajnokok, hogy az életüket áldozták egy sportra. Szerencsések voltak, jókor voltak jó helyen.” Utána viszont az ideges magyarázkodás közben arra jutott, hogy a számban erősen megfogyatkozott kékek fizikai és lelki fáradtsága miatt bukják el a kiesésről szóló napokat.
„Az egyik gyökér feladja a harmadik héten, mert juj, nekem bibis... a másik gyökér elküldi a Petrát, a legerősebb lányt párbajozni, majd a következő héten feladja? A harmadik meg nem bírja a strapát, szétszakad, mert nem bírja a teste! Elvesztettünk négy erős embert, mert fejben nem voltak ott, és gyökerek voltak. Fejben nem vagyunk ott, elfáradunk!” – mérgelődött.
„Az a néhány gyökér, aki három hétig itt volt, és verte a mellét, hogy ők a csapat... na, ezek eltakarodtak haza!” – tette hozzá.
Ez persze csak Mischinger Péter véleménye, ő most igen idegesen reagálta le az új helyzetet, mivel meglegyintette a kiesés szele. Tegyük hozzá, hogy a három férfi, aki távozott, kifejezetten ellenséges volt vele a versenyek előtt és után is, azaz nyilván nem keresik majd egymás társaságát itthon, azaz Mischinger egy többhetes frusztrációt adott ki magából. Egyik sem önszántából hagyta ott a napfényes Dominikát: Bán Norbert vállsérülése miatt, az orvosok utasítására adta fel a játékot, Kása András pedig izomszakadás miatt, addig Rozs Gergely izomgyulladás okán kényszerült búcsúzni.