Nem kétséges, hogy egy ideje a legfelkapottabb sorozat a világon a Trónok harca, már-már fanatikus, hisztérikus rajongás övezi, a hívek élőzik a premierepizódokat a közösségi médiában, beöltöznek szereplőnek, és az új részek napján tele van az internet a fantasyről szól hírekkel. Jóformán kikerülhetetlen, hogy belefusson valaki egy spoilerbe, Daenerys bukkan fel a Twitteren, Havas Jonnal tele a Facebook, az Éjkirályról nem is szólva, a sok Trónok harca-kontent mellett alig találjuk meg, mit is posztolt Mari néni. Elképesztő mennyiségű, felhasználó generálta tartalom ömlik az olvasóra, így ez csodálatos ingyenreklám a sorozatnak, az HBO-nak.
Kimaradt majdnem két év, 2018-ban egyetlen epizód sem érkezett, így a fantasy hívei igencsak kiéhezve várták az utolsó évadot, amelyről lehetett tudni, hogy mindössze hat rész lesz, de azok közt lesz legalább pár hosszabb. A szertartásosan, vallásos áhítattal a képernyők elé telepedő rajongók egy része azonban kissé csalódott az utolsó évad első két részében: jóformán nem történik bennük semmi, de az is csak lassan.
Persze nem szerencsétlen dilettánsok készítik a sorozatot, rendesen fel van építve dramaturgiailag. Arról szól az eleje, hogy összejön a főszereplők zöme, sokan, akik nem is futottak össze soha Westeroson, vagy ha mégis, abban sem volt köszönet. Gyűlnek a főbb karakterek Deres várában, miközben jönnek észak felől a jégzombik, elkerülhetetlen a nagy összecsapás, és ehhez kellett kétórányi felvezetés, hogy meglegyen a kellő feszültség.
Ha csak hat óra van hátra a legmenőbb kultsorozatból, és abból kettő azzal megy el, hogy félhomályban, halkan beszélgetnek, motyognak, vagy csak jelentőségteljesen néznek a szereplők, akkor joggal lehet nyűgös több tévéző. A harmadik részben aztán megkapta mindenki az akciót, szédületes csatába csöppent a néző, katonáik százai, ezrei vonultak fel, csattogtak a kardok, röppentek a nyilak, törtek a pajzsok, egyre véresebbek lettek a lándzsák. De az epizód után már tele is lett a net siránkozással, miszerint az éjszakai csata olyan sötét volt, hogy alig lehetett látni belőle valamit. Laptopon, egy nappali világosságú szobában például nagyjából ennyit:
Azért aki figyelt, sötétben vagy félhomályban nézte, jobb tévén vagy monitoron, az bizonyára élvezte – bár kétségtelen, hogy eleve éjjel játszódott, de ehhez még jött rengeteg füst és hószállingózás. Maradjunk abban, hogy nem a parádés színészi játék, a pazar mimika miatt maradt emlékezetes ez a rész (hiszen azt alig láttuk a sötétben), de van még három rész, és az előzetes alapján világosban is forgatott a stáb, ami szerfelett megnyugtató.
Akárhogy is, mindenképp visszatérünk, mert még nem dőlt el, ki ül a Vastrónra. Azt pedig látni szeretnénk.
Itt az előzetes a 4. részhez. Itt pedig képekben a sokat vitatott, de akcióval teli rész.