Nagy kár, hogy véget ér az Egynyári kaland

Vágólapra másolva!

Egyre jobb évadokat produkált az MTVA és a Duna TV sorozata, ritka az ilyen. Hiányozni fognak a remekül megírt és eljátszott karakterek, pláne egy olyan tévés piacon, ahol nagyítóval kell keresni az ifjúsági sorozatokat.

Origo

Vágólapra másolva!

sorozat tévé Egynyári kaland Duna TV

Romantikus komédia, dramedy, ifjúsági sorozat? Nehéz lenne bekategorizálni tökéletesen az Egynyári kalandot, de hát nem is kell ezt megtennünk. Engedjük el a problémát, ha már a sorozatot is el kell – pedig nem lesz könnyű, mert (pontosan be nem lőtt) műfajában remek, szórakoztató darab volt, és olyat tudott, amit nagyon sok sorozat nem.

Konkrétan az Egynyári kaland végrehajtotta azt a bravúrt, hogy egyre nívósabb, egyre szellemesebb, egyre okosabb, komplexebb évadokat produkált. A legtöbb sorozat hatásosan, ügyesen indít, hogy beszippantsa a nézőt (sokszor költséges reklámkampánnyal), és jó eséllyel kitart a lendülete legalább egy évadon át. A legtöbbször azonban a marketinggépezet is akadozni kezd, jön a lejtmenet, az önismétlés, a kreatív hanyatlás, a tévéző pedig azon kapja magát, hogy megszokásból nézi a sorozatát évek óta.

Hullámhegy tetején

Itt fordított volt a helyzet. Az első évadot még elnézte a tévéző, megállapította, hogy helyes gyerekek keresik a szerelmet a Balatonnál, de amint vége lett, mindenki átkapcsolt, és már el is felejtette az egészet (nézettségben amúgy pont az az évad volt a legerősebb). Viszonylag laza volt, de kissé felszínes, nem hagyott mély nyomokat, sőt, maguk a szereplők is azt nyilatkozták, hogy

úgy hitték, ennyi az egész, egy minisorozat, folytatás nélkül.

A második erősebbre sikerült, és így fejlődött tovább: oda jutottunk, hogy a szombaton búcsúzó negyedik évad abszolút szerethető lett, szenzációs, tökéletesen életszerű dialógusokat, jópofa fordulatokat, furfangosan összekuszált szálakat, pazar mellékszereplőket és nagyon profin teljesítő főszereplőket hozott.

A harmadik rész hibátlan volt Forrás: MTVA

A harmadik rész például egy roadmovie volt, fergetegesre sikerült a Kusturica-filmbe illő, őrült leányszöktetéssel, a szállodai kavarásokkal (ennél szórakoztatóbb sorozatepizódot nem láttunk a közelmúltban sem a közmédián, sem a kereskedelmi tévéken), de az ötödikben is sok szellemes, mókás esemény történt a kalandjáték során. A budapesti bulinegyed őrült, szabad hangulatát is sikerült visszaadni (emlékezzünk Zsófi ámokfutására az elsőre ellenszenves, de később valamivel jobb forma műegyetemistákkal), a balatoni nyarak mellett.

Végig megvolt a kettősség, hiszen nem csak a tónál történő gondtalan nyaralásról szólt a sorozat, a pesti dolgos-munkás napokat is láthattuk, azt, amint a fiatalok megpróbálnak beilleszkedni az úgynevezett felnőtt életbe, ahol már kell némi felelősségtudat, kitartás és még pár dolog. Ebből a szempontból van némi párhuzam a Jóbarátok, az Így jártam anyátokkal és az Egynyári kaland között, mindegyik egy baráti társaságról és a felnőtté válásról szól.

A főbb arcok

Bence hozta ugyanazt, mint korábban, a kisfiús, kedves srácot: nála a fogyatékostéma behozása volt elég rizikós, elvégre könnyed komédiáról van szó. Elsőre nem értette a néző, mit akarnak ezzel az alkotók, hiszen nem lehet röhögni, de kuncogni sem azon, ha valaki rokkant, szellemileg visszamaradott, születési hiba miatt fogyatékkal él, de hamar kiderült, hogy ezek a karakterek jól működtek a sorozatban, és megszerette őket a néző. Gábor ezúttal nem volt sokat képernyőn, de vicces volt az Amerika-imádata, és már vártuk, mikor mond menősködve egy „follow me"-t vagy egy „c'mon darling"-ot.

Zsófi hányódtatásai is lekötötték a nézőt, ha jól figyeltünk, legalább három férfi között őrlődött. Luca csodálatosan flegma és hebehurgya volt, szüzességének elvesztésére irányuló suta akciói megmosolyogtatóak voltak,

szenzációsan megírt és eljátszott karaktert láttunk benne.

Enikő is helyes volt persze, de ő sokkal fájdalmasabb figura, a szürreális, emlékezetes jeleneteket nem rá írták. Ákos felnőtté válási problémái, anyjával való zűrös viszonya is átjöttek a képernyőn, remek sztorikat kapott, de még jobban járt Levente, aki egyszerre volt megértő testvér, jó haver, igaz barát, és ezúttal már a csajokkal is jobban alakultak számára a dolgok.

Rubóczki Márkó, Héricz Patrik, Schmidt Sára, Király Dániel, Walters Lili, Piti Emőke, Fehér Balázs Benő odatették magukat, hozták a figurákat, nem nagyon láttunk gyenge jelenetet vagy az egészből lefelé kilógó teljesítményt. Persze, ha az ember szeret egy sorozatot, más szemmel nézi, mintha csak a hibákra vadászna.

Mellékszerepben is brillíroztak

A sorozat profi castingját dicséri, hogy a mellékszerepekre is sikerült jó karaktereket beválogatni. László Lili buján hozza a dobost elcsábítani akaró pincércsajt, Nyári Szilvia is a fiatalnak látszani akaró, de amúgy középkorú nőt, aki rágerjed az önjelölt kertészre, Levire (itt meg is állapíthatjuk, hogy a felnőtté válás mellett a sorozat szinte végig a szexről, de legalábbis a párkeresésről és a pár megtartásáról szól). Fehér Dániel karaktere Kornél volt, egy rém idegesítő fickó, akivel tíz percet nem bírnánk egy légtérben: de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ügyesen hozta a pedáns, kimért, sótlan fazont, amit megírtak neki.

Az Aranyéletben is látott Waskovics Andrea alakította Kökényt, a bájos, helyes csajt, aki Levinél próbálkozik, és mivel sokáig nem jön össze neki semmi, elnyeri a néző szimpátiáját. Mellékszereplők az ő karakterének szülei is, ők is tökéletesen passzoltak a sztoriba (a kikötözött, meztelen udvarlós jelenet, az őt megpillantó apósjelölttel rendkívül mókás volt). Szabó Győző is fel-felbukkant, ő nagy rutinnal hozta, amit kellett.

Biztos volt még a negyedik évadban sok mellékszereplő, mint az önbizalom-növelő tréner és a nyakigláb, langaléta tanonca, a fotóművész nőcsábász, a nőt szöktető, tipikus bunyós-inas, falusi figura, de nem is kéne felsorolni mindenkit – ahogy mondtuk, nem láttunk gyengének senkit. És ez nagy részben Zomborácz Virág forgatókönyvíró érdeme is, mert életszerű karaktereket, párbeszédeket írt.

És itt a vége

Szombat este pedig vége, sajnálhatjuk, hogy nem követhetjük a karaktereket. A sorozat emléke viszont ugyanoda kerül majd sokaknál, mint a jó közös táborozásoké, a sült hekk-, lángos- és jégkrémízű balatoni nyaralásoké, és ez így van jól. Nem is dicsérjük tovább, mindenki nézze vissza a neten a kihagyott részeket, mert vállalható, szerethető, remek sorozatról van szó.