„Amikor hosszú évek hullámvölgyei után, épp sokadszor külön élve és szenvedve ettől a helyzettől, mégis úgy éreztem bizonyos megnyilvánulásokból – mint aztán kiderült, tévesen –, hogy talán valami történhetne, ha mindketten tennénk a dologért. Erre az volt a válasz, hogy 'most nem ezzel vagyok elfoglalva'. Hallottam a vészcsengőt a fejemben, aztán mégis azt mondtam, van türelmem kivárni, hogy jó legyen nekünk együtt. De ugye te is hiszel benne, hogy megtörténhet? Erre azt kaptam, hogy 'már nem tudom, miben higgyek'.
Akkor szólalt meg a második csengő.
Végül, amikor már egyértelmű volt, hogy nem lehet tenni semmit, azért megkérdeztem, hogy legalább a lelke mélyén ő is vágyik-e rá, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Erre csak nézett maga elé, és nem mondott semmit... Na, ekkor szólalt meg a harmadik, és éreztem, ez ennyi volt" - idézte a Life.hu a Best magazint.