Gordon Ramsay minden epizódnál féltette az életét

New Zealand - Gordon Ramsay. (Jon Kroll)

Gordon Ramsay új sorozatában olyan helyekre látogatott, ahol nemigen tudták, ki ő, a világ elszigetelt, alig feltérképezett részein ismerkedett az emberekkel és a helyi ételekkel, főzési, sütési technikákkal. Tengerimalacot biztos nem készítene Las Vegasban, de azért Peruban megkóstolta, a Mekong folyón életében először kajakozott is, Hawaiinál pedig az óceánban próbálgatta, hogy meddig tud a víz alatt maradni felszerelés nélkül. A sztárszakács a Gordon Ramsay: Új utakon című műsoráról mesélt, amely hamarosan a National Geographicon lesz látható.

Sokkal kevésbé tűnt idegesnek egy sziklán lógva, mint amikor ordítozva adja le a rendeléseket az éttermében. Így is érezte magát?

El kell mondjam, folyton összecsináltam magam olyan alkalmakkor, amikor például egy fáról lógtam fejjel lefelé. Talán nem tűntem idegesnek, de az voltam. A káromkodás igazából egy iparági nyelv: amikor nagy nyomás alatt vagy a konyhában, gyorsan, nyomatékosan kell eljuttatnod az információkat a többieknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy kint a terepen ne káromkodtam volna.

Gordon Ramsay Új-Zélandon, a műsor egyik promóképén Forrás: National Geographic

Volt, ami már sok volt a National Geographicnak? Kivágtak dolgokat?

Nem volt semmiféle cenzúra, Courteney (Courteney Monroe, a National Geographic elnöke – a szerk.) az elejétől kezdve azt mondta, hogy legyek csak önmagam. „Vedd magad körül tehetséges emberekkel, térj le a járt útról, és hozz valami újat. Tálald úgy az ételeket, ahogy eddig senki" – ez volt a tanácsa. Próbáltunk e szerint is dolgozni: amúgy sem szeretem hotelekben süttetni a hasamat, nekivágtunk hát az útnak. Nem is egy fényűző közeget akartam megmutatni, hanem leásni a dolgok mélyéig, megmutatni, hogy mitől dobog az adott régió szíve. Ilyen értelemben a maori vagy a hawaii hatás például lélegzetelállító volt.

Volt olyan dolog, amit ön nem akart megcsinálni?

Nem volt ilyesmi, mindent meg akartam csinálni, amit előtte sosem. Monique-kal (Monique Fiso, új-zélandi séf – a szerk.) például hihetetlen volt a küszöbénél kezdődő erdőben sétálni, megérteni a hāngit, ezt a maori főzési módszert, és elkészíteni a legcsodálatosabb sütőt a világon.

Soha nem ültem kajakban ezelőtt, elképesztő volt úgy leutazni a Mekongon.

Megkérdezték ott, hogy mennyit kajakozom, én meg nevettem, hisz csak meg kell nézni, hogy mekkora vagyok, egyből felborulok, ha beülök egy kajakba. Azt hiszem, sebezhetőségre vágytam, arra, hogy legyen egy térképünk útitervvel, de ne próbáljunk el előre semmit. Azt hiszem, ez adja meg a műsor vadságát.

Akadt olyan pillanat, amikor aggódott az életéért?

Minden egyes epizódban. Volt olyan, hogy Kimi (Kimi Werner, búvár és halász – a szerk.) Hawaiin azt mondta nekem, csak adjam át magam az óceánnak. Hihetetlen ember, több mint öt percig képes a víz alatt maradni. Én a hálószobámban gyakoroltam előző este, és olyan 90 másodpercig jutottam, de a vízben való kétórás gyakorlás után sikerült feltornáznom két, két és fél percre. Hihetetlen volt odalent lenni, 35-40 méterre is el lehetett látni a vízben, mindenhol halak úszkáltak, mintha a Némó nyomában című filmben lettünk volna.

Mindenhol tanult a helyiektől Forrás: National Geographic

Előfordult, hogy valamit nem akart megenni? Illetve volt-e olyasmi, amit átemelt a saját éttermének menüsorába?

Nos, nem fogok tengerimalacot sütni Las Vegasban, annyi biztos, de azért ettem belőle. Túl kell lépni azon, hogy egy cuki, szőrös háziállat, mert nemcsak a túlélésedet segítheti, de elképesztő mennyiségű fehérjéhez is jutsz vele. Peruban az alpakáktól kezdve a hihetetlen gyümölcsökig sok minden lélegzetelállító volt, utóbbiaknak nagyon nagy a cukortartalmuk, amiatt, hogy olyan magasságban nőnek, másképp éri őket a szél és a nap.

Az új-zélandi hatásokat kérdés nélkül átvenném,

már csak azért is, mert a hangosabb Ausztrália mellett nem mindig kapja meg a kellő figyelmet. Mint a walesi konyha az angol mellett. Minden részben foglalkoztunk érdekes főzési technikákkal, a londoni szakácsaimat is magammal vittem, hogy tanuljanak, magukba olvasszanak dolgokat.

A tengerimalacot is megkóstolta Forrás: National Geographic

A sorozatban arról is beszél, hogy gyerekkorában sokat horgászott. Milyen volt ez gyerekként, mennyiben más, mint komoly horgászként fogni a halakat?

Nem fogok hazudni, úgy nőttem fel Skóciában, hogy rengeteget lazacot fogtunk, de az apám nem tudta megengedni magának a horgászengedélyt. Szóval orvhalászok voltunk, gyakorlatilag loptuk a halat. Olyan volt, mintha bújócskát játszanánk az erdőben, aztán, amikor kifogtuk a halat, futottunk vele haza, és három-négy napig azt ettük. Sajnos Skóciában már nincs is annyi lazac.

Most is megy neki a horgászat Forrás: National Geographic

A sorozat alapötlete, hogy a kultúrát és az embereket meg lehet érteni az ételeken keresztül is. Ön hogy érzi, azzal, hogy utazott és helyi emberekkel főzött, ugyanúgy megismerte az embereket is, mint a különböző főzési technikákat?

Először is, nekem egy álom volt, hogy elmehettem ezekre a feltérképezetlen helyekre, és nem ismertek fel, fogalmuk sem volt róla, hogy ki vagyok.

Nekik csak egy százkilós pasi voltam szőke hajjal és fehér bőrrel,

aki sehogy sem tud eléggé lehajolni ahhoz, hogy beférjen a kunyhójukba. Csodálatos dolog volt, hogy nem is értettük egymás nyelvét, az ételeken keresztül mégis tudtunk beszélgetni, így is komoly kötelék alakult ki. Egyből közelebb vitt minket egymáshoz, anélkül, hogy hosszasan el kellett volna magyaráznunk, hogy kik vagyunk.

Az interjút a National Geographictól kaptuk, a csatornán augusztus 11-én 22 órakor indul a Gordon Ramsay: Új utakon, vasárnaponként lesz látható.