Idén lesz 20 éve, hogy véget ért a Szomszédok, a magyar televíziózás egyik nagy klasszikusa. Ma már sokakat megmosolyogtat, a tempó nem épp 2019-es, a sok dialógus banálisnak hat, és nagyon retró, ennek ellenére mégis valamilyen szinten az akkori kor lenyomata, és sok ismert színész bukkant fel benne, jóformán a fél szakma megjelent kisebb-nagyobb szerepben.
A mai fiataloknak nem mond semmit a Szomszédok: a ruhák, frizurák ódivatúak, a dinamika döcögős, a párbeszédek néha mesterkéltek, de egy időben a fél ország ezt a sorozatot nézte, igaz, nem is volt más. 1987. május 7-én indult (az ezt megelőző februárban készült a próbaadás, mai szóval pilot), és akkor még nem volt Nielsen, de a Tömegkommunikációs Kutatóintézet igen: annak adatai szerint 65 százalékos volt a nézettségi index.
Tíz évvel később már egy-egy adást több mint hatmillióan néztek a mérések szerint, és a tetszési index 80-90 százalék között mozgott. A többit tudjuk, megjelentek a kereskedelmi tévék, szélesedett, bővült a kínálat, és 1999-ben bezárultak a panellakások ajtói. Cikksorozatunkban korabeli interjúkkal emlékezünk a kezdetekre, most Alma, Fehér Anna van soron.
------------------
Mint minden Szomszédok-színésznek, az ő pályáján is nagy ismertséget jelentett ez a teleregény (az más kérdés, hogy később ezt súlyként élték meg többen, mert mindenki a sorozatbeli figurához kötötte őket, nem feltétlenül a nagyobb filmszerepekhez vagy a sok színházi darabhoz). „Ő egy fiatal nő, én is egy fiatal nő vagyok.
Alma is boldogulni akar az életben, én nem különben.
Megvallom, Alma nekem sok kellemes dolgot ad. A korábbinál nagyobb közismertséget, népszerűséget. Azt a jó érzést, hogy számítanak rám, hosszú távon igényt tartanak az én Almámra" – mondta.
"Alma a felnőttösödés korát éli. Ez jellemzi... nekem nem belülről kell látnom Almát, ő számomra egy szerep. Ez nyilvánvaló evidencia. Az alaphelyzet az, hogy Almát nem én találtam ki. Almát megírták, a szerepét pedig rám osztották.
Úgy kell hát felfognom őt, mint szuverén lényt.
Nem foszthatom meg a szuverenitásától azzal, hogy helyette gondolkodom. Egyetlen dolgom van vele, azt viszont nagyon komolyan veszem: a legjobb tudásom szerint eljátszani. Én kész vagyok őt mindig olyannak látni, amilyennek az írók megírják, a rendező elképzeli" – mondta a karakterről Fehér Anna röviddel az indulás után.
„A hasonulásnak a jegyei apró árnyalatokban, színekben, finomságokban nyilvánulnak meg, hogy teljesebb legyen Alma karakterrajza, igazsága, őszintesége. Ennyiben tartozom felelősséggel neki, a stábnak, a nézőknek. De ez nem jelentheti azt, hogy Alma nem a saját személyiségét, hanem az enyémet viseli" – vélekedett.
„Megítélésem szerint a Szomszédok újdonsága, hogy sűrítési módszere más, mint általában a tévéfilmeké.
Az élethez hasonlóan egyszerre több ponton köti le a néző figyelmét,
mert elbeszélésmódja elaprózottabb a szokásosnál, de tempósabb is. (...) Mi, akik benne vagyunk, ezt másképp érzékeljük. Kezdettől fogva keresték a produkció irányítói a legoptimálisabb lehetőségét annak, hogy jobban lépést tartsunk az idővel, s mi, színészek szervesebben éljünk együtt a teleregényben velünk történő eseményekkel, fordulatokkal" – magyarázta.
A sorozat elején még minden hétvégén forgattak. „De azért így is kevés az időnk, és nincs sok próbalehetőségünk. Olyan szellemi, fizikai készenlétben kell lennünk, hogy minden jelenetünket a lehető legkészebb állapotában vegyük fel; ne kelljen rajta sokat változtatgatni. Igaz, a Szomszédok a műfajánál fogva nem is törekedhet nagy drámai összeütközésekre, csúcspontokra, katartikus élmények keltésére" – vélekedett.
Amikor a karakterre visszatértek, elmondta, hogy szerinte Alma a felnőttösödés korát éli, még teli van illúziókkal. Imponált, tetszett neki a főnöke közeledése, hitt neki. „Aztán Deziré hazudozásai megrendítették. Azt gondolom azonban, nem az a fontos, én miként vélekedem a szerepfigurám cselekedeteiről.
Ezzel már beleavatkoznék a megírt sorsába.
Ezzel szemben minden néző a saját erkölcsi felfogása és érzelmi ráhangolódása szerint eldöntheti, milyennek tartja Alma és Deziré viszonyát, egyetért-e vagy sem a szakításukkal" - elmélkedett.
„Alma eljátszásával nekem többet kell tennem, mint véleményt alkotni róla, vagy éppen megkritizálni. Színészi dolgom őt megemeltebben megmutatni, hogy a közönség a szimpla illusztrációnál mélyebben értse, ha szereti, jobban szerethesse, ha becsüli, több értéket fedezhessen fel benne, ha kész együttérezni vele, lelkileg ezt gazdagabban tehesse. Mindebből már összeállhat a néző véleménye, kontrollja, kritikája Alma felett. Én ebben érzem színészi közlésvágyam rendeltetését" – summázta színészi feladatát.
--------------------
Cikksorozatunk előző részeiből kiderült, hogy Máriáss József, Bőhm bácsi a szakálla miatt került a Szomszédokba, Ábel Anita nem bírta, ha bámulták, és nem akart színésznő lenni, Zenthe Ferencet pedig sokszor Taki bácsinak nézték a Szomszédok idején, taxizni akartak vele.
Forrás: Film, Színház, Muzsika (1987)