Hogy élte meg a tavaszi leállást? Milyen típus, optimista, szorongó?
Olyan típus vagyok, aki minden információt elolvas, meghallgat, megfigyel, átgondol, majd értékel. De a karantén alatt annyi gondolat, annyi információ jött, ami eléggé lefárasztott. Eleinte persze én is aggódtam, mint oly sokan, hiszen eddig nem tapasztaltunk ilyen helyzetet. Majd jött egy időszak, amikor rájöttem, hogy nem tudok semmiről semmit.
Ilyen helyzet sem volt soha az életemben.
Édesanyám jutott eszembe, aki egész kicsi volt, amikor a diftériajárványban több családtagját elveszítette. Ez nagyon megérintett, vele rengeteget beszélgettünk erről. Ő 1936-ban született, és négy testvére halt meg torokgyíkban. Az én környezetemben most szerencsére nem történt nagyobb baj, csak egy ismerősöm kapta el a vírust, de ő is megúszta komolyabb következmények nélkül.
Lakásban vagy házban volt a karantén alatt?
Lakásban, de már egy ideje szeretnénk kertkapcsolatot. Ha az élet úgy hozza, majd jó lenne egy kis zöld területet. A családommal azért sokat sétáltunk, nem voltunk hónapokig bezárva. Figyeltem a híreket, de még most sem lehet tudni, hosszabb távon mi lesz.
A szereplőváltások hetét hogyan élte meg?
Inkább a családomra koncentráltam akkoriban, mint sokan. Engem a produkciótól megkerestek a folytatással, és igent mondtam. Az új szereplőket ismerem, nagyon kedvelem, tisztelem őket. Kamarás Iván akkor volt végzős a Színművészetin, amikor engem felvettek, Dénessel ismerjük egymást, de még nem dolgoztunk együtt, Zalánnal pedig szinkronban találkoztunk.
Szeretem a színészkollégákat,
ha tehetem, vidékre is elmegyek, hogy megismerjem a szakmám képviselőit.
Milyen volt a leállás utáni első munkanap?
Pont olyan, mintha csak pár napja találkoztunk volna! Amúgy Mészáros Bélával egy rádiós munkában már dolgoztam nyár elején. Az első munkanapon nagyon korán kellett kelni, nem volt könnyű ilyen hirtelen váltani.
Itt több a szövege, mint a színházban, könnyen megbirkózik vele?
Sok jelenetet veszünk fel nap, mint nap és izgalmas kihívás ennyi szöveget megtanulni. A szerzők nagyon nyitottak az ötleteinkre, nem ragaszkodnak szigorúan minden leírt szóhoz: a dramaturgiai pontokat meg kell tartani, de
nem probléma, ha egy-két részlet megváltozik a szövegben.
A színház egész más, ott egy szövegkönyvvel hat héten át foglalkozunk.
Volt különösen izgalmas forgatási helyzete mostanában?
Épp ma, nekem a mai nap volt különleges, mert nagyon szeretek énekelni. Most végre alkalmam nyílt erre a sorozatban is. Klassz élményeket adott, már készültünk erre pár napja. Pataki Szilvi és Kamarás Iván is énekelt, végre volt egy zenés blokkunk.
Mit szeret jobban, a kinti jeleneteket vagy a stúdióban való munkát?
Nagyon szeretek terepen dolgozni, annak ellenére, hogy télen fázós vagyok, nyáron meg a melegtől szenvedek. De mostanában kíméletes velünk az időjárás. Múlt télen volt pár nap, amikor azt hittem odafagyok, de a stáb persze gondoskodott rólunk, a felvételek után kaptunk plédeket meg melegítő tapaszokat.
Hogy látja a karaktert: fejlődik valamerre vagy ugyanolyan, mint az első részekben?
Vera karakterét nagyon kedvelem, mert kifejezetten sokszínű és érzelmes, ami sok játék lehetőséget ad. Néha határozott, máskor bolondos és amennyire felelősségteljes anya és óvónő, ugyanannyira bohém tud lenni a magánéletében. Összetett jellem volt mindig, és én ezt imádom.
Tudna óvodában dolgozni?
Nem hiszem. Fantasztikus, ha valaki erre született, teljesen más idegrendszert kíván, nagyon magas energiaszint kell hozzá. Komoly és fárasztó munka, nagyon tisztelem az óvónőket.
Mit szeret, és mit nem szeret a sorozatban?
Jó a történet és annyira különbözőek a karakterek, hogy csak szeretni tudom. Mindenki szerethető - hogy ki miért, azt bízzuk a nézőkre! Már szinte minden állandó szereplővel volt jelenetem, és végre Kuna Katával is összejött egy közös. A karaktereink különös módon egész eddig nem találkoztak.
A színészekkel összejárnak?
Volt ilyen, de mostanában kevésbé jellemző, sok a munka: színház, szinkron, és persze örülünk, ha a családunkkal is lehetünk. Szávai Vikivel más a helyzet, nekem az egyik legjobb barátnőm, egykor egy kollégiumi szobában laktunk, mert osztálytársak voltunk a Színművészetin.
Milyenek voltak a Főiskola alatt?
Akkor még nem voltunk ilyen szoros barátságban. Mindenki próbálta keresni a saját egyéniségét és ez sokszor járt azzal, hogy belegyalogoltunk egymás életterébe.
Van róla egy sztorija?
Egyszer hazamentem, és át volt rendezve az egész szoba. Miden zöld volt, a zöld tárgyak kerültek előtérbe.
Értetlenül néztem rá.
Most ez a szín dominál, mondta, neki ez a szín jelentette az otthonosságot. Azóta már rengeteget nevettünk ezen, de akkor kicsit úgy éreztem, hogy ott és akkor nem voltam igazán fontos, pedig nekem is az volt az otthonom. Hát zöldfülűek voltunk... De már akkor is csodáltam Viki tehetségét. Soha nem veszekedtünk, inkább csak külön világban éltünk. Aztán eltelt a négy év, és rengeteg minden megváltozott, nagyon erős barátság alakult ki közöttünk. (Szávai Vikivel készült interjúnkat itt olvashatja).
A Mintaapák szereplőinek nem a pihenésről szól a nyár, úgy tűnik. Utazós típus?
Szívesen utazom, sajnálatos, hogy ez a járványhelyzet elvitte a nyaralás lehetőségét. Van jogosítványom, de nem vezetek, valahogy tartok tőle... Pedig most sokat könnyített volna az életünkön.
Hány darabban lesz ősszel?
Hét darabban játszom. Remélem, az évadban újat is próbálunk majd, de - mint sok más színészkolléga – én sem tudom, mit hoz a jövő. Az egyik kedvencem az Edith és Marlene hamarosan újra látható lesz, melyben Piafot alakítom. Sokat beszélgetünk a kollégákkal az évadról, aggodalommal és bizakodással várjuk a nézők visszatérését.