Hogy élte meg a karantén időszakát?
Először nagyon megijedtem, mert el sem tudtam képzelni, hogy ez micsoda. Pánikoltam, görgettem a híreket, hallgattam, kérdeztem. Aztán valami átkattant bennem: rájöttem, hogy nem vagyok orvos, nem vagyok ápoló, otthoni pánikolással nem megyek semmire, ez senkinek nem jó. Átkattant bennem egy kapcsoló, és
elkezdtem más dolgokkal foglalkozni, úgy gondoltam, ezzel teszek a legjobbat magamnak és a környezetemnek.
Sokan tudtak találni olyat ebben az időszakban, amiért hasznos volt ez az amúgy borzasztó pár hét, hónap. Ebben az időszakban sokat dolgoztam magamon: régen volt töredezettségmentesítő program a számítógépeken, olyan volt, mintha azt futtattam le magamon. Kényszeridőszak volt, de azt gondolom, hogy hasznosan telt minden perc a pánik elmúlta után. Újra elkezdtem túrázni, visszataláltam a természetbe.
A Kéktúra is megy?
Hivatalosan a Kéktúrán még nem voltam, a könyv nincs meg, de a Pilisben nemrég egy négyórás túrán voltam. Jó kondiban vagyok, mennék többet is. A Bükk nagy kedvencem. Egy éve négy napot töltöttem egy Nekézseny nevű faluban, a kedves Irma néninél, házi finomságokkal traktált. Kikapcsolt telefonnal töltöttem ott az időt, nagy békében, kiírtam magamból sok mindent, összegeztem. A Mintaapák előtt volt tehát ilyen tisztulós időszakom, majd a pandémia alatt is, úgy tűnik, van is igényem ilyenre.
Beszéljünk a sorozatról! Könnyen megkapta a szerepet?
Már a pilotban is én voltam, annyira régi szereplő vagyok. Szeretem is. Pár hétre előre látjuk a szövegkönyvet, a karakter sorsát folyamatosan nyomon követjük és alakítjuk. Nem látjuk viszont teljes egészében előre a sorsát, mint egy színpadi szerep esetében. Nem tudom, hogy ez jó vagy nem jó, de folyamatosan alakul. Kicsit olyan, mintha két életem lenne, a sajátom és egy másik emberé. És jó ide bejönni, szeretem az itt töltött napokat.
A szereplőcseréket hogy élte meg?
Fenyő Ivánnal forgattam a legtöbbet, nagyon jól működtünk együtt, sokat tudtunk adni egymásnak szakmailag, emberileg. Sajnáltam, amikor megtudtam, hogy nem lesz. Szerencsére
Kamarás Iván személyisége is nagyon pozitív,
nem úgy állt neki az első napján, mintha új ember lenne, hanem úgy, mintha mindig itt lett volna köztünk. Jól működünk együtt! Az érthető, hogy a nézők megszokták az előző szereplőket, de az új csapat is annyira klassz, nem érzem, hogy töréspont lenne. Szeretek az új kollégákkal is együtt dolgozni.
Mindenkit ismert az újak közül?
Száraz Dénessel alkottunk már szerelmes párt egy darabban, Zalánnal egy színházban játszottunk, de nem ugyanabban a színdarabban. Kamarás Iván nekem teljesen új volt, és épp vele van a legtöbb szövegem.
Kivel van még sok jelenete?
A gyerekekkel van még sok, amúgy szerintem épp Zsuzsinál érnek össze a szálak, mert a pizzériába mindenki betért. Nincs is olyan szereplő, akivel legalább egy kis párbeszédem ne lett volna.
Többgyerekes apával jön össze a karaktere. El tudja képzelni, hogy elvált, háromgyerekes, sokkal idősebb párja legyen?
Érdekes, mert pár éve nemet mondtam volna kategorikusan erre a kérdésre, de azóta tudom, hogy „soha ne mondd, hogy soha", mert amit nagyon eltolsz magadtól, azt megkapod. Amúgy csak tíz évvel idősebb barátaim voltak. Nagyon fontos, hogy fel tudjak nézni egy férfira és tudjak tanulni tőle. Mindig az érettebb férfiakra vágytam. Fiatalon lehet, hogy apatípust kerestem, de most nem egy apafigurára vágyom.
Én nem ítélek el senkit és semmilyen szituációt, nem ítélkezem semmilyen irányba.
Pár éve még csak olyan férfit tudtam volna elképzelni magam mellett, akinek tiszta a múltja, nem elvált, mert a mástól való sok gyerek, a volt feleség probléma is lehet egy új kapcsolatban... de most nem így gondolom.
Említette, hogy kiírta magából a gondolatait. A forgatókönyvírás nem érdekli?
Meg is mutattam pár embernek az írásaimat, volt, aki buzdított, hogy indítsak vlogot a neten. A laptopomban tárolom, de momentán nem tervezem publikálni a szövegeket, inkább önterápiás céllal íródtak eddig. Meg volt egy-kettő, amit másoknak írtam: adni szeretnék, segítői vágy van bennem. Azt gondolom,
a színészet is ilyen csatorna, ahol adni lehet.
Más egy monodráma, más egy sorozat, de érzéseket indítunk be, feloldunk a nézőben valamit, élményeket adunk. Ha nem színésznő lennék, akkor sem forgatókönyvet írnék... talán orvos lennék, de 30 fölött már nem kezdeném el az orvosi egyetemet. A pszichológia is vonz.
Volt olyan alakítás vagy teljes sorozat, ami megfogta a közelmúltban?
A dokumentumfilmeket imádom, és azt szeretem, amikor kilök valami a komfortzónából. A szolgálólány meséje című sorozat például ilyen volt, pedig erről a legtöbb ember azt mondja, hogy „úristen, de perverz." Az akció, a lövöldözés nem érdekel sem sorozatban, sem filmben. Viszont van egy melankolikus oldalam. Az Ópiumkeringő, Lengyel Ferenc darabja erre tökéletes, ez az én Karády-estem. Egyszerre előadás, egyszerre koncert, mert van egy big band is, és egyszerre film, mert közelieket vesznek rólam, és kivetítik egy vászonra.
A Gestapo-letartóztatás is benne van, a sok kínzás, amit átélt – rengeteg olyan szörnyű dolog volt az életében, amiről sokan nem tudnak.
12 stációban mutatjuk be, ez egy újszerű műfaj, nekem a szívem csücske. Mai dzsesszre átírt dalokat adok elő, de nem úgy énekelek, mint Karády Katalin, és nem is volt ez a cél. Nincs kellék, nincs díszlet, szinte meg sem mozdulok két órát. A produkciót pedig meghívták külföldre, el lehet majd menni vele turnézni, egy kicsit nyugalmasabb időszakban.
Mit csinálna most, ha nem forgatna?
Rákaptam az egészséges életmódra, az egészséges táplálkozásról olvasok sokat. Sok a tévhit, sok a hülyeség ezen a területen, ahogy az én fejemben is ilyenek voltak jórészt. Most jöttem rá, hogy mennyire fontos és komoly téma ez, eddig csak valami modern, trendi dolognak tartottam. Nagyon érdekel, videókat nézek, és komolyan ezzel szeretnék foglalkozni. Van bennem egy vágy, hogy olyan csatornát indítsak a YouTube-on, ami ezzel foglalkozik. Mennyi betegséget el lehetne kerülni, ha figyelnénk ilyenekre!
Ez a téma szenvedélyesen érdekel,
nem a Netflixet kapcsolom be, ha hazamegyek. Amúgy meg élvezném a nyarat, imádom a napot, abszolút nyári ember vagyok: ha van egy kis szünetem, átveszem a lapos sarkút, és teszem a köröket itt az épület, a stúdió körül.
Tíz év múlva inkább színésznő lesz vagy táplálkozási tanácsadó?
Én gyerekkorom óta színésznő akartam lenni, szinte küldetéstudat, hivatástudat volt bennem. Soha nem gondoltam, hogy emellett lesz más is, ami ennyire érdekel majd. De egy-két éve a színészkedés mellett nagyon nyitott lettem a világra. Nem érzem azt, hogy abbahagynám ezt, de ha mást is csinálok tíz év múlva, ugyanezzel a szenvedéllyel szeretném tenni.