Bánsági Ildikó: Nagyon rossz nem tartozni sehova és senkihez

Bánsági Ildikó a ripost7-nek mondta el, hogy egyik nagy szenvedélye a búvárkodás, amiről a világjárvány miatt kénytelen lemondani. Azt mondja, a sok rossz mellett azonban van némi előnye is a pandémiának: most van idő arra, hogy olyan kollégákkal, barátokkal beszélgessen, akikkel már jó ideje nem.

"Telik az idő... Mint a gyorsvonat, szembejönnek mondatok, helyzetek. Majd meglátja egyszer, ha öregszik, hogy ez milyen érdekes. Ilyenkor meg kell nyugtatnia az embernek magát, és meg kell bocsátani magunknak, akkor is, ha utólag másképp gondoljuk.

Az ember igenis botlik. Elvesztegeti például az időt, hogy azokkal beszélgessen, akikkel érdemes. Most elkezdtük keresni egymást azokkal a színészkollégákkal, akikkel elszakadtunk egymástól.

Venczel Verával jót beszélgettem, nemrég felhívott Halász Judit is... Ilyenkor jut az ember eszébe, hogy jé, vannak emberek, akikkel tizenöt éve nem beszéltem! Régen mindenki találkozott mindenkivel. Most mindenki rohan, de a járvány előnye, hogy van idő, és újra tudunk beszélgetni" - mesélte a Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színésznő.

Fotó: Mudra László - Origo

Nagyon rossz nem tartozni sehová se és senkihez se. Most egy kicsit ez van: a magánéletben és a pályán is egyedül vagyok.

Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám... Valahogy légüres térbe kerültem. Olyan vagyok, mint egy szappanbuborék, amit fúj a szél. Pedig nem csináltam rosszul. Persze az érzés megmarad, hogy a fenébe is, miért? Miért kell ennek így lennie? De akkor is meg kell lépnünk a helyesnek tartott lépéseinket. Semmi nem ment meg, csak ha bizonyos döntési pontokon jól cselekedtem. De ezt majd a Jóisten ítéli meg" - mondta Bánsági Ildikó.