"Nagy Feró körülbelül 30 évvel ezelőtt megmentette az életemet. Az ELTE-re jártam, magyar-angol-média szakos voltam, és amúgy erőteljesen hittem, hogy a világ megváltható. Az ilyen fura fazonoknak, mint én,
tökéletes szórakozóhelynek tűnt a Fekete Lyuk,
ahol az akkori Beatrice, Lugosi Lacival, Pálmai Zolival és Zselencz Zsöcivel havonta legalább kétszer fellépett. Gyakran megfordultam én is ott a barátaimmal, nagy szívfájdalmam, hogy azóta az akkori ikonok szétszóródtak, fontos alkotók szóba sem állnak egymással, és maga az alkotóműhely szellemi öröksége is a politikai megközelítések áldozata lett. Mindenesetre, nagyjából 1991. környékén, egy októberi estén, mint oly sokszor akkoriban, a Lyukhoz vezetett az utunk, és éppen Feróék bulija volt a főprogram" - kezdte a bejegyzést.
Nem volt jókedvem, így vesztenivalóm sem. A buli közben előrefúrtam magam és ott lökdösődtem, táncoltam, pogóztam a sorstársakkal.
Épp 'Az óra körbejár' című dal ment, amikor hátulról valaki, nyilván őt is meglökték, akkorát taszított rajtam, hogy a padlóra kerültem és legalább ketten rám estek. Nem emlékszem a részletekre, csak arra, hogy Feró a színpadon kéri a zenekart, hogy álljanak meg, mert baj van.
Valaki kihúzott, egy székre ültetett a buli pedig ment tovább.
A következő kép a közeli Horváth Mihály téri templom (valahogy elsétáltam odáig, a közelből indultak az éjszakai villamosok), ahol sötét volt az amúgy mindig megvilágított kereszt. Esküszöm, ha legközelebb Feró lesz a vendégem, elmesélem neki a történetet a stúdióban" - írta.