Ezrek nyomoztak a horrorszálloda újabb áldozata után

Elisa Lam kínai származású, kanadai diák nyom nélkül tűnt el a rosszhírű, Los Angeles-i szállodából, a Hotel Cecilből, heteken át nem tudták hová lett. A nyomozók több száz órát töltöttek azzal, hogy visszanézték a hallban, a folyosókon, a liftben készült videofelvételeket, és megegyeztek abban, hogy a fiatal lány, aki egyedül indult útnak az Egyesült Államok nyugati partján, nem távozott a hotelből. De akkor hová lett, mi történt vele?

A kevés felvétel, amelyen a lány felbukkant, igen nyugtalanító, sőt, inkább riasztó, félelmetes volt, nem csoda, hogy az internetezők is rávetették magukat a témára. A legfontosabb, milliók által sokszor megnézett videón az látszott, hogy a nő rettegve beszáll a liftbe, összevissza nyomogatja a gombokat, félve a falhoz húzódik, mintha valaki – vagy valami - elől el akarna bújni. Óvatosan kisandít a folyosóra, ki is megy, félig takarásban furcsa kézmozdulatokkal mutogat valamit. A videón nem látszik más ember, nem tudni, járt-e valaki a folyosón akkor, mindenesetre az időkód olvashatatlanná tétele, valamit pár furcsaság (hirtelen ugró liftajtó) miatt az önjelölt nyomozók természetesen arra gyanakodtak, hogy az anyag meg lett vágva, pár fontos mozzanat hiányzik.

Üldözte valaki a fiatal lányt? A hotel egy alkalmazottja titkol valamit? Felment hozzá egy új ismerőse, és ő végzett a lánnyal? Itt a videó:

Minden adott volt, hogy az ügy heteken át foglalkoztassa az internetezőket, az amatőr detektíveket, a közösségi médiában pedig sorra születtek az összeesküvés-elméletek. Volt, aki paranormális aktivitásra utaló jeleket tapasztalt, mintha Elisa Lam szellemekkel kommunikált volna, mások szerint egyértelműen a hotel egyik vezetője nyúlt bele a videóba, hogy eltitkoljon valami fontosat. Pedig a hotel jó hírét ez az eset már nagymértékben már nem befolyásolta, ugyanis nem volt neki ilyen.

Horrorhotel, kétes egzisztenciák

A Cecilt majdnem száz éve építették és adták át a közönségnek, 1924-ben nyitotta meg kapuit. Eleinte középosztálybeli utazók szálltak meg benne, akik Los Angeles belvárosában akartak megszállni pár napra, normális áron, de idővel egyre romlott a környék (a Skid Row), úgy a lakók közt is egyre több lett a gyanús elem, a furcsa figura. Sokan alkalmai munkákból éltek, lakást nem tudtak volna bérelni, így évekig is itt tanyáztak az egyre lerobbantabb szállodában.

Mivel egy 19 emeletes, 700 szobás épületről van szó, ráadásul nem egy előkelő környéken, érthetően sokkal többször került az újságok címlapjára, mint egy ötszobás családi panzió, valami pacsirtafüttyös vidéki helyen. Állandó volt a jövés-menés, gyakori az öngyilkosság, volt olyan időszak, hogy naponta többször kellett értesíteni a rendőrséget. Az első pár év alatt két férfi fejbe lőtte magát a hotel falai között, egy elvágra a torkát borotvával, hárman megmérgezték magukat, ketten meg kiugrottak az ablakon és szörnyethaltak. Olyan eset is volt, hogy egy nő a fürdőszobában megszülte a gyermekét, majd kidobta, át egy másik épület tetejére – gyilkossággal vádolták, de három pszichiáter is elmebajt diagnosztizált nála.

A sajtóban persze minden eset csak erősítette azt a képzetet, hogy egy elátkozott horrorhotelről van szó, és csak sokasodtak a borzalmas esetek. Volt, hogy sorozatgyilkos költözött a falak közé, és onnan indult kegyetlen vadászataira, volt, hogy nőket kínoztak meg a szobában, és sorra zuhantak ki a vendégek az ablakon, egy részüknél el sem lehetett dönteni, volt-e idegenkezűség vagy öngyilkosságról volt szó.

A Netflix lecsapott rá

A történetek más alkotókat is megihlettek, az Amerikai Horror Story egy komplett évadot szentelt ennek a témának, Lady Gaga volt az évad egyik főszereplője. Idén a Netflix Crime Scene: The Vanishing at the Cecil Hotel címen jelentetett meg egy négyrészes dokumentumfilmet, amely erősen kezdődik, bemutatja, miért is izgatott Elisa Lam története milliókat pár évvel ezelőtt, 2013-ban – egyszóval beszippantja a nézőt, egyszerűen nem lehet abbahagyni egy rész után.

Pedig pont ezt kellett volna: befejezni egy részben. A hatásvadász elemekkel készült dokumentumsorozat egyre csak sorolja a rejtélyes elemeket, de úgy, mintha a nyomozás is heteken keresztül csak egyhelyben toporgott volna. A készítők az első két-három részben elhallgatják azt, amit valószínűleg már a második napon tudtak a nyomozók: a fiatal lánynak súlyos bipoláris zavarok és depresszió miatt négyféle gyógyszert kellett volna szednie, de ezek nagy részét érintetlenül találták a szobájában. Korábban is volt, hogy kihagyott napokat, ilyenkor zavartan viselkedett, erről pedig biztos tudott a család, a barátok, majd a hatóság is.

Forrás: Origo

Ugyancsak a sorozat vége felé jön az információ, hogy már a hotelben is többször viselkedett beszámíthatatlan módon, a lobbiban is, és szobatársak is folyton panaszkodtak a viselkedésére (át is tették egy külön szobába, ne zargasson másokat cetlikkel). Világos tehát, hogy egy szellemileg nem beszámítható nő eltűnése ügyében nyomoztak, miközben a dokumentumfilm három részben csak a rejtélyeket sorolja, és azt sugallja, kísértetek vagy egy drogot áruló, bestiális gyilkos áll a háttérben.

Lett volna még anyag még ebben

Érdekesebb lett volna, ha a négy epizód négy bizarr, különös sztori a hotel sötét múltjából. Az Elisa Lam-történet viszont elég jól bemutatja, hogy félinformációk alapján milyen könnyen állít fel betonbiztos elméleteket a misztikus dolgok iránt fogékony netező, és arra is fény derül, hogy milyen vígan és dalolva lincselnek meg ismeretlenek virtuálisan embereket: ebben a például sztoriban százak gyilkossággal vádoltak egy metálénekest, a halálát kívánták – pedig egy évvel a kanadai diák előtt szállt meg a Cecilben, csak pár napra.

Egy idő után egyre több az ismétlődő információ, sőt, a vágóképek is ugyanazok, egyszerűen a történet túl hosszúra lett nyújtva. Az első, a második rész még izgalmas, de a végén a néző kicsit úgy érzi, hogy pont elég lett volna egy órában feldolgozni a szerencsétlen lány esetét – a négy epizód akkor lett volna indokolt, ha több régi, bizarr, félelmetes sztorit is előhúznak. Mert lett volna honnan.