"A családfámban közel s távol nem akadt senki, aki rajongta volna a verseket. Sőt, amikor engem felvettek segédszínésznek Debrecenbe, az apám engem egy szatyornyi ruhával elűzött a háztól, és két évig nem mehettem haza" - mesélte pályája elejéről a színész.
Albérletbe költözött, de a színházban nem kapta meg azt a bért, amit korábban szakmunkásként a vágóhídon. "Kétezer forint volt a gázsim, amiből kétszáz forint volt a lakhatásom, kétszáz forint pedig kötelezően ment könyvekre, hiszen azt láttam, hogy a társulatban mindenki olvas, és éreztem, hogy ez valami fontos dolog" - nyilatkozta.
Évekig anyagi gondjai voltak. "Minden hónap utolsó hetében vissza kellett vonuljak a színészház magányába, hiszen fillérre elfogyott a pénzem. Ilyenkor vettem egy kiló almát, és csak olvastam. Kellett ahhoz az éhezés, hogy átrágjam magam az irodalom remekein, és végül azzá váljak, aki ma vagyok" - mesélte. Bővebben a mai Ripostban.