A La Estancia Golf Resort a Dominikai Köztársaságban, La Romana mellett található, pár kilométerre a tengertől, itt forog nagyrészt a magyar Exatlon. A terület elzárt világ, saját biztonsági szolgálattal, a kapunál sorompó: kell is a védelem, mert nem ez a világ legbiztonságosabb országa. A városokban minden ablakon rács, de még a harmadik emeleti erkélyeken is, amiből arra következetünk, nem ritka a betörés. Palik Lászlóval jártuk körbe a pályákat, és Wágner Tamás producerrel is beszélgetünk a népszerű produkcióról.
Palik László szerint a két nagy csatorna közötti nézettségi versenynek egyetlen haszonélvezője van, a néző: „Ez a szolgáltatóipar része, a nézettségi verseny miatt jobb kiszolgálásban részesül a tévénéző. Hitem szerint nekünk, televíziósoknak a vége főcím után csend a nevünk. Másnap pedig jönnek a számok... én egy maradi, régi tévés vagyok, talán nem vagyok elég modern, de úgy vélem, a tévénéző elképesztően intelligens: ha jó műsort csinálunk, megnézi, függetlenül attól, hol adják, mikor adják. Régen is sorban álltunk a jó dolgokért."
„Nekem a csatornalojalitás kifejezés és a flow túl modern... mindent meg lehet magyarázni, de egyszerűen korán kell kelni és sokáig kell dolgozni. Ha nem nyerünk épp nézettségben, meg kell érteni, éppen akkor mitől nem nyertünk" – mesélte.
Ekkor már színesre pingált, szakadt kis házikók, szerény kis faházak között autóztunk. A kimosott ruhák simán a kerítésre dobva száradtak, a szegényes utcán, a porban, a forróságban unott kutyák aludtak. Motoron és járda szélén ücsörgött pár helyi huszonéves, alaposan megnézték az áthaladó autónkat, aznap tán nem is volt ennél izgalmasabb látvány ebben a kieső helyen lévő parányi településen, La Romana mellett.
„Amit mi leforgatunk, hamar adásban van: lenyűgöző, amit a törökök művelnek. Hatalmas mennyiségű nyersanyagot kapnak tőlünk, hamar feldolgozzák. Én pedig reggelente kapom a részletes nézettségi riportot, amire kis csúszással tudunk reagálni, ha látjuk, hogy mi az, ami müködik, és mi az, ami nem. Reggel 3.15-kor kelek, ekkor jön ez a bizonyos riport, még az ágyban elolvasom, arra pattan ki a szemem. Másfél óra múlva jön egy még komplexebb riport, amiben már minden lényeges adat benne van.
Közgazdász lévén bízom a számokban: ha jól olvassuk őket, megtudjuk, hogy a tévénézők hogyan vélekednek a műsorunkról.
Nem hiszek az egyéni ízlésben, attól, hogy nekem tetszik, nem gondolom, hogy a nézőnek is tetszeni fog. Meg kell értenünk, mi miért tetszik. Ha viszont valami nem tetszik, akkor rá kell jönnünk hamar, hogy mi az és miért, a finomhangolás pedig ezen ismeretek alapján nagyon fontos. 113 epizód készül idén, a nézői igényeket tehát érteni kell" – magyarázta.
Az Exatlon műsorvezetője szerint tavaly rendkívül sokat jelentett nekik, hogy a televíziós piac kiürült, nem volt sportesemény szinte sehol a világon, megálltak a nagy bajnokságok is. „A tévéműsorok forgatása megállt a világban, de közben itt az a speciális helyzet volt, hogy elzárva tudtunk forgatni. Ha valaki sportot akart tavaly tavasszal, az szinte csak Exatlont tudott nézni" – jegyezte meg Palik László.
Megnéztük az összes pályát, visszakanyarodtunk a stáb által lakott házakhoz. „Tavaly tavasszal nem volt klasszikus értelemben vett tévéműsor-készítés, leállt minden, ilyen nagy produkcióhoz pedig tömeg, sok stábtag kell. Mi szerencsére folyamatosan képernyőn tudtunk lenni" – fejezte be mondandóját Palik László, majd dinamikusan bekanyarodott a ház előtti parkolóba, és már pattant is ki sietve a kocsiból. Villámgyorsan kiosztott pár instrukciót, és sietett dolgára: egy óra múlva már forgatás, újabb fontos versenynap jött.
Sem a kiesett játékosok, sem az esetleg ráérő stábtagok nem utazgattak az országban, dolgozni jöttek, nem turistának. „Az időnk nagy részét a pályán töltjük és az egyéb gyártási feladatokat látjuk el. Pár óra feltöltődés is jól jön,ezt igyekszünk a lehető legjobban kihasználni.
Óvatosak is vagyunk a járvány miatt.
Igazából olyan emberekkel vagyok, akiket szeretek, azt teszem, amit szeretek egy csodálatos helyen, minden nap mozgalmas és változatos. Egy helyen vagyunk a stábbal elszállásolva, úgy élünk itt mint egy nagy család" – ezt már Cservenák Alexandra mesélte, aki a második évadban versenyzett, a harmadikban stábtag.
„Tavaly öt hónapot töltöttem Dominikán, hármat játékban, majd pont azon a napon, amikor kiestem, lezárták a repülőtereket a járvány miatt, így még két hónapot kint töltöttem. Mindennap hálás vagyok, hogy itt lehetek, nagyon jó a csapat,
imádom a meleget, Dominikát is nagyon szeretem.
Ez a helyzet egészen más, mint a tavalyi: pontosan tudom, mi zajlik le a játékosokban. Őket semmilyen külső inger nem éri, csak a versenyre koncentrálnak. Most egészen más oldalról láthatom azt, amit tavaly játékosként éltem meg" – tette hozzá.
Wágner Tamás producert a vége felé közeledve még megkérdeztük, mi fog neki hiányozni Dominikáról, és mi az, ami kevésbé: „A jó idő fog hiányozni. Azt könnyen meg lehet szokni, hogy soha nem megy a hőmérséklet 25 fok alá. Ami pedig nem fog hiányozni, az az, hogy állandó feszült figyelemmel kell lenni, ha az ember eszik vagy iszik valamit, könnyen össze lehet szedni ugyanis bármilyen gyomorrontást – ez velem eddig minden évben megtörtént, akárhogy is próbáltam elkerülni. Szóval alig várom, hogy magyar csapvizet ihassak egyenesen a csapból!"
--------------------
A riportcikksorozat első részét itt olvashatja, a másodikat itt leli. Gelencsér Timivel készült interjúnkat itt találja.