Mikor kezdted elhinni, hogy meglehet?
Én az egész verseny alatt nem gondoltam arra, hogy a végén nyerhetek, mindig csak a következő lépést figyeltem. A Ferenc Vivi elleni párbajom után kaptam olyan visszajelzéseket, hogy ha az a döntő, és ilyen koncentrált vagyok, akkor megnyerem a végén. Akkor felmerült bennem, hogy esetleg lehet esélyem, de később nem tudtam kihozni magamból ugyanezt, a csapatversenyen nem jött ki olyan jól.
Nem éreztem annyira magaménak az egyéni szakaszt,
nem voltam ott fejben, a tudatosság, a fókusz sokszor hiányzott. Még a Hármak viadala sem ment, de jött a párbaj. Az jól sikerült, és úgy éreztem, hogy nem véletlenül maradtam benn, hanem aznap minden tudatos volt. Éreztem, ha ilyen koncentrált tudok lenni, máskor is elő tudom hozni ez a formát.
Összeomlasz, ha a döntőben buksz el?
A régi énem lehet, hogy összeomlott volna, de itt megtanultam veszíteni, és ez fontos lecke. Ha második lettem volna, akkor feldolgozom, hiszen korábban azt sem hittem, hogy a top 4-be jutok.
Februárban jötték ki az Exatlonba: zavart, hogy nem az alapcsapattal érkeztél?
Egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam, hogy nem sikerült bekerülnöm a kezdőcsapatba. Világvége van, gondoltam, nekem ez nem sikerült... Szinte lemondtam arról, hogy tartalék leszek, de azért gyakoroltam labdával, kiskarikával, jártunk ki a húgommal frizibizni. Rövid sprinteket is csináltam. És épp elengedtem a műsort, azt hittem, hogy nem jövök, amikor megcsörrent a telefon.
Nyitottan fogadott a csapat?
Engem nagyon, de mindenkivel kedvesek vagyunk, aki bejön. Nálam azt éreztem, hogy extrán kedvesek: jó energiákat hoztam, azt mondták, és azt is, hogy motiváltam őket a gyakori edzéssel. Látták, hogy csinálom, és sokszor ők is edzettek velem. Próbáltam minél jobb lenni, fejlődni, ez a mentalitás tetszett nekik.
Mit sportoltál korábban?
Hat évig társastáncoltam, utána hat évig szinkronkorcsolyáztam, az utolsó évben a válogatottnál. Utána jött az életembe a crossfit.
El voltatok zárva a külvilágról, nem próbáltatok információkat begyűjteni?
A többiek kérdezgették, mi van a világban, próbáltak információhoz jutni, sikertelenül, de engem - őszintén - nem érdekelt. Nekem most erre a versenyre kellett figyelnem, és úgy voltam vele, jobb, ha nem foglalkozom mással.
Tudnál Dominikán élni?
Úgy érzem, igen, bár nem sok mindent láttunk az országból, hiszen be voltunk zárva. Az itteni klímát imádom. Amit láttam, tapasztaltam, hogy a mentalitás laza, a szerény világukkal elégedettek, élvezik az életet. Kicsit így éltünk mi is, volt három pólónk, egy cipőnk, kevés cuccal is elvoltunk. Ez volt az első igazán távoli utam, kiskoromban Tunéziában jártam, utána több európai országban voltam.
Tíz év múlva kikkel jársz majd össze?
Mindenkivel, remélem. A Nemzetek csatája során tudtunk beszélgetni Kihívók és Bajnokok, és az van, hogy mindenki jó fej, elvagyunk, mint egy nagy család. Olyan most, mint egy osztálykirándulás.
A tévézőknek úgy tűnt, hogy Viktornak nagyon tetszel, ezt érezted?
Nekem párkapcsolatom van, tavaly augusztus óta tart, de magánéletemről nem szeretnék beszélni. Viktor pedig nagyon jó barát volt, őt az elején megtaláltam támasznak, sok jó tanácsot kaptam tőle.
Folytatod az iskolát? Mire költöd a 15 milliót?
Pénzügyet, számvitelt tanulok, harmadéves vagyok, azt szeretném folytatni. A nyert összeget pedig biztosan nem szórom el, nagyon spórolós vagyok, nem is vonz a drága ruha, cipő, nem fizettem soha nagy összegeket tárgyakért. Valószínűleg befektetem a pénzt.