"Nagy hatással volt rám, amikor pont tíz évvel ezelőtt a nemzetközi önkéntesség éve volt, és felkértek nagykövetnek. Ennek hatását a mai napig érzem, azóta sokkal több önkéntes feladatot vállalok. (...) A hit is nagyon komoly szerepet kap az életemben. Ezért nem volt kérdés, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson hírnökként, illetve önkéntesként részt veszek, aktívan is, nem csak a nevemet adva" - mondta a Ripostnak.
"Nehéz nekem erről beszélni, mert annyira természetes az életemben. Így nevelkedtem. Az anyai nagymamám mélyen vallásos volt.
Hittanra jártunk, elsőáldoztunk, aztán bérmálkoztunk. A hit egyszerűen belefolyt az életünkbe. Megtapasztalás szintjén pedig éppen a nehéz pillanatokban éreztem a legerősebben.
Például amikor a sportbalesetem volt, abba kellett hagynom az atlétikát. Abban az időszakban kicsit elvesztettem a hitem, akkor úgy gondoltam, belőlem soha nem lesz semmi, hiszen az álmaim szertefoszlottak. Ugyanakkor volt egy kapaszkodóm: hittem abban, hogy ebből ki tudok jönni, és ekkor rám talált az éneklés, ami aztán a hivatásom lett" - árulta el.
"Voltak időszakok, amikor eltávolodtam Istentől. Ez pont azokban a nehéz helyzetekben történt, amikből aztán végül a hit segítségével álltam fel. Mint minden fiatal, az útkeresésem során én is nyitott voltam más nézetekre is, de mindig visszataláltam a katolikus alapokhoz. (...) Amikor a férjemmel megesküdtünk, akkor a házi atyánktól, Barta Tibor atyától egy különleges ajándékot kaptunk. Járt a Vatikánban és Ferenc pápa áldását kérte a házasságunkra. Kaptunk egy írásos relikviát, amit azóta gyönyörűen bekereteztettem" - mesélte az interjúban.