Mi ez a hisztéria a Squid Game körül, mikor jön a folytatása?

Jelenleg épp ez az egyik legfelkapottabb sorozat világszerte: de miért rajonganak milliók ezért a dél-koreai alkotásért, ahol alig van rokonszenves szereplő, de még a főhős is gyakran idegesítő? Mitől tudott három hét alatt ilyen nagy siker lenni egy sorozat, amely olyan, mint egy nagyon hosszú rész a Black Mirrorból, és brutalitása, embertelensége miatt alapvetően nyomasztó nézni? Ha nem akar spoilerbe belefutni, még most álljon meg az olvasásban!

A széria egészen új, szeptember 17-én került ki a netre, és két hét után már akkora hisztéria vette körül, mint a Trónok harcát, a Nagy pénzrablást vagy A szolgálólány meséjét – ha nem nagyobb. Nemigen lehet tévéiparral, sorozatokkal foglalkozó külföldi oldalt megnyitni úgy, hogy ne jöjjön szembe egy cikk erről a sorozatról, amely sokakat meglepett, hiszen nem pont Dél-Koreától várták a fogyasztók a nagy dobást.

Netflix

A túlélős drámai sorozat Hwang Dong-hyuk műve, ő az író és a rendező is, a főbb szerepekben Lee Jung-jae, Park Hae-soo, O Yeong-su, Wi Ha-joon, Jung Ho-yeon, Heo Sung-tae, Anupam Tripathi, Kim Joo-ryoung. Ne pironkodjon, ha közülük még senkiről nem hallott. Érdekes, hogy egy évtizede nem kellett senkinek a sztori - Hwang állítólag már 2008-ban megírta, de aztán sem sok minden történt bő egy évtizeden át.

Miről szól?

Seong Gi-hun egy szerencsétlen lúzer, jószívű, de lecsúszott, szánalomra méltó figura. Komoly tartozásai vannak, és esélye nyílik arra, hogy részt vegyen egy titokzatos játékban, ahol hatalmas vagyont lehet nyerni, amellyel teljesen meg tudja változtatni az életét. Autóba ültetik, ott elkábítják, teljesen ismeretlen helyen tér magához.

Netflix

Maszkos, kezeslábasba öltözött, marcona, fegyveres őrök vigyázzák minden léptüket, a játékosok (akik mind szörnyen eladósodott, legatyásodott szerencsétlenek) egyforma melegítőt kapnak, hatalmas csarnokban vannak elszállásolva. Egy gyerekkori barátja is a mezőnyben van, összesen 456 versenyző küzd a fődíjért. Cho Sang-woo hamar szövetségese lesz, de ő sem sejti azt, ami rájuk vár: a gigászi nyereményre hajtó versenyzők közül a kiesőket nem hazaküldik,

hanem egyszerűen közelről fejbe lövik.

Ezzel a rettegés és rémület lesz úrrá rajtuk, mert egészen világos, hogy a jelszó „győzelem vagy halál", a szó legszorosabb értelmében. Aki eljut a végéig, dúsgazdag ember lesz, elkölthetetlen vagyok ura – csak épp a nagy többséget addig likvidálja a Frontember által dirigált, nem épp szószátyár őrző-védő társulat.

Rossz nézni, de működik

A sorozat egyik legkeményebb része mégsem az, amikor lelövik a kiesőket, hanem amikor lehetőséget kapnak a versenyzők, hogy otthagyják a rettenetesen nyomasztó pályákat, a hangárt, ahol alszanak, és pénz nélkül ugyan, de visszatérhessenek a régi életükbe. Minden túlélő visszakerül a régi, megszokott és meglehetősen nyomorúságos helyzetébe, a társadalom aljára, majd jelentős részük úgy dönt, szabad akaratból, hogy mégis visszatér a véres játékba, tudván, hogy minimális esélyük van elvinni a fődíjat, majdnem a biztos halált választják.

Nézői szemmel érdekes lehet a karakterfejlődés,

mert arra azért figyeltek a készítők, hogy egy sokkoló eseménysor hatással legyen a figurákra. A nyíltszívű Seong Gi-hun, aki egy légynek sem tudna ártani az elején, pusztán saját túlélése miatt hazudni kezd az öregnek, aki láthatóan teljesen szenilis. Cho Sang-woo nem gyilkos, legalábbis eleinte, de teljesen kifordul magából, szemrebbenés nélkül lelök bárkit a hídról, ha saját érdeke úgy kívánja. Kang Sae-byeok roppant barátságtalan és zárkózott az elején, de hosszú munkával azért csak sikerült szóra bírni, elárul pár dolgot a múltjáról. Csak a főgonosz nem változik, Jang Deok-su ugyanolyan utolsó szemétláda, mint az elején.

Mitől működik?

Ez egy teljesen érthető túlélős dráma: egy adott csoportból a végére csak egy maradhat. Időugrások nemigen vannak, a dél-koreai arcok is viszonylag könnyen megkülönböztethetők. A néző nem vész el teljesen érdektelen mellékszálak között, nem zavarják meg összecsúszó idősíkok és dimenziók, a hamar megismert karakteres arcoknak pedig elkezd drukkolni, vagy épp elkezdi gyűlölni őket. Itt azért idegesítő, hogy Seong Gi-hun végtelenül naiv, bárgyú és túl jószívű (pedig az életéért küzd), legfőbb ellenfele pedig láthatóan gonosz, morog, csúnyán néz, és még nyaktetoválása is van.

Világosan elkülönül a nagyon jó és a nagyon rossz,

nem kell ezen sokat agyalni, és a tömegsikerhez pedig épp ezek kellenek: egyszerű sztori és nem túl komplex karakterek, mert sokan nem szeretnek a képernyő előtt hosszan gondolkodni egy-egy figura motivációján.

Netflix

Bizarr mellékízt ad a sorozatnak, hogy a szereplők ugyan felnőttek, de koreai gyerekjátékokat játszanak: ez olyan, mintha itthon fogócskázni, bújócskázni vagy ugrókötelezni kellene a túlélésért. Egy hiba után már jön is a fejlövés, nincs idő magyarázkodni. A sorozat tehát kifejezetten brutális, sok – érzelem nélküli – kivégzést mutatnak, a bemutatott világ pedig igen nyomasztó, mégis be tudja szippantani a nézőt. Nem jó érzés nézni, de mégis elindítja a második, harmadik, negyedik részt. Amikor pedig kezd hosszúnak tűnni, akkor végignézni: ki fog a hatodik epizódban kiszállni, ha összesen kilenc van?

Netflix

Szeretik párhuzamba állítani ezt a sorozatot Az Élősködők című, 2019-ben bemutatott, szintén dél-koreai alkotással, amely egy furcsa hibrid, vígjáték-thriller volt. Annyiban hasonló, ha már mindenképp párhuzamot keresünk, hogy mindkettőre rá lehet húzni azt, hogy kapitalistaellenes. Az Élősködőkben egy szegény család telepszik rá egy gazdag famíliára (de legalább nem mindenki egyértelműen jó vagy rossz), itt pedig a társadalom aljára csúszott, eladósodott, nincstelen emberek elmennek (az életükkel) játszani egy olyan vetélkedőbe, amit a szupergazdagok szórakoztatására hoztak létre. Valójában a Squid Game is működött volna egy kétórás filmként, néha hosszúnak érzi az ember a kilenc epizódot.

Lesz folytatás?

A sorozat mindenestre 8,2 ponton áll az IMDb-n, 150 ezer szavazat után, a Rotten Tomatoes oldalon pedig 91%-on, ami kifejezetten jó. Az NBC News szerint Dél-Koreában legalább 400 ezer, súlyosan eladósodott ember van, így érhető a sorozat ottani (hazai) sikere, hiszen a karakterekben sokan magukra, egy barátjukra, családtagjukra ismertek. Egy helyi kritikus szerint az, hogy helyi gyerekjátékokat vettek elő, az sok dél-koreai nézőnek temporálisan kellemes, nosztalgikus érzést okozott, visszavitte őket egy rövid időre egy olyan békés gyerekkorukba, amikor nem nagyon voltak problémáik, ugyanakkor a történet alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy nem lehet elszökni a gondok, a valóság elől.

Netflix

Minden részt Hwang rendezett, és amikor azt kérdezték tőle, hogy készen áll-e a folytatásra (két héttel a premier után!) már kitérő választ adott, szerinte ahhoz rendes írószobára lenne szükség (ahol tapasztalt profik közösen agyalnak, dobják össze az ötleteket, majd osztják szét az írnivalót), és úgy vélte, az sem lenne baj, ha gyakorlott rendezők is beszállnának. Mert ne legyen kétségünk, ha van egy bődületes nagy siker, akkor annak lesz folytatása is, láttuk ezt a nagy mozis francise-ok esetében is, mint a Keresztapa, a Rocky, a Mátrix, és társaik.

Amennyiben lesz második évad, ami szinte biztos, rengeteg új karaktert kell bemutatni,

hiszen az első évad szinte minden fontos figurája meghalt. Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen formában nem tér vissza mondjuk a hallgatag szépség, Kang Sae-byeok a folytatásba, de – tekintve, hogy halott – csak életének korábbi részleteit tudják majd bemutatni, és ezt kell valahogy összefűzni az új történettel, de úgy, hogy ne lógjon ki látványosan. Ezt teszi például A Nagy Pénzrablás, Berlin figurájával vagy Nairobival, aki szintén fel-feltűnt az utóbbi részekben. Ha jön a második évad, akkor viszont sokat kell rá várni, 2022 vége előtt aligha kerül képernyőre.