– Bár felkértek a beszédre, nem vállalom. Egy mondatot sem tudnék sírás nélkül elmondani, annyira magam alatt vagyok – mondta a Blikknek a könnyeivel küzdve Pásztor Erzsi. – Úgy döntöttem, hogy a temetésre sem megyek el.
Elegem van abból, hogy egymás után halnak meg a barátaim, a szeretteim, már mindenkit én búcsúztatok. Egyszerűen nem megy...
Én még élni akarok, és nem könnyű lelkileg megbirkózni azzal, ha ennyi temetésre kell járnia az embernek, és állandóan szembesül a halállal.
Azt tudom, hogy a férje, Horváth Ádám mellé temetik Karolát, én pedig majd később kimegyek a sírhoz és elbúcsúzom tőle. Nem akarok ott lenni, amikor leengedik a koporsót, ráadásul a vírus miatt tömegbe sem merek menni, így lesz a legjobb.